~ MÁSODIK ÉVAD 24. rész

- Viszont van egy kis gond. – mondta Keasha.
- Micsoda? – kérdeztem megijedve.
- Ez a ruha 17.000$-ba kerül.
Ettől már nekem is elállt a szavam.
- Kaphatnék egy kis időt? – kérdeztem, még mielőtt bárki megszólalhatott volna.
- Persze. – bólintott Keasha, majd az öltözőbe mentem.
Ez álmaim ruhája, mégsem lehet az enyém? Túl sokba kerül. Vagy megengedhetem magamnak? Vívódásom közepette arra jutottam, a legjobb, ha megbeszélem Heikkivel.
- Haló!? – szólt bele a telefonba két csörgés után.
- Szia kicsim. – mondtam, miközben letöröltem könnyeimet.
- Mi a baj? – kérdezte rémülten.
- Itt vagyok a szalonban. Nagy nehezen találtam egy ruhát, ami csodaszép és elsőre beleszerettem, viszont van egy kis bökkenő.
- Micsoda?
- Túl drága. 17.000$. Nem engedhetjük meg magunknak.
- Figyelj, ha tényleg olyan szép, és az álmaid ruhája, akkor ne gondolkodj. Vedd meg. Ne foglalkozz a pénzzel. Jár ennyi. – mondta, s hallottam, ahogy elmosolyodik.
- De már így is túl sokba kerül az esküvő.
- Több úgysem lesz. – nevetett. – Vedd meg és kápráztass el benne.
- De..
- Nincs de! Nem akarom, hogy csak azért válassz egy olyan ruhát, ami nem tetszik, mert az nem túl drága.
- Jó. – sóhajtottam. – Szeretlek!
- Én is szeretlek!
Miután megbeszéltük a dolgokat kimentem a többiekhez.
- Fölhívtam Heikkit. – mondtam.
- És? Mit mondott? – néztem rám a többiek.
- Azt, hogy vegyem meg. Ne foglalkozzak az árával. De ez akkor is túl drága.
- Hűha! Nagyon csinos vagy benne! – jött oda egy kedves nő. – Pnina vagyok, a tervező. – mutatkozott be.
- Stacy Horner. – mutatkoztam én is be.
- Nem tetszik? – kérdezte, mikor látta arcomon a bizonytalanságot.
- De igen. A ruha nagyon tetszik. Csak az ára kicsit sok.
- Értem. Mesélj egy kicsit az esküvőről és a párodról.
- A jövendőbeli férjemet Heikki Huovinennek hívják. A forma 1-ben dolgozik, Sebastian Vettel mellett. 5 éve vagyunk együtt. Az esküvő, ahogy az eljegyzés is, Olaszországban lesz. Egy nápolyi kastélyban tartjuk. Már maga a helyszín is rengetegbe került, így szerettem volna nem az egyik legdrágább ruhát megvenni. Viszont ahogy a költséggel, úgy az idővel is szűkösen állunk. Az esküvő ugyanis a jövő héten lesz.
- Értem. Az idő rövidsége miatt ez a ruha tökéletes lenne, ugyanis ezt nem kell rád igazítani. Mennyi a ruhára szánt keret?
- 7000 és 10.000$ között szerettük volna. Ez viszont a duplája.
- Ez a ruha egy mintadarab, ami tegnap került a szalonunkba és úgy tudom rajtad kívül még senkin nem volt. – mondta Randy. – Viszont mivel a mérete pont jó és nem kell átalakításokat végezni rajta, ezért 16.499$-ért megveheted.
- Valamint kedvezményt is tudunk rá adni, amivel 15.799$ lenne. – mondta Keasha.
- Nem. – mondta apa. – Nem kérünk rá kedvezményt. Az egyetlen lányom férjhez megy és tudom, hogy nem vagy oda az ötletért, de én állom a ruhádat.
- Mi? – döbbentem le. Ezt a kérdést tudtommal már megbeszéltük. – Ezt nem..
- De igen! – mondta anya.
Randy föltette a fátylat, majd Keasha felém fordult.
- Akkor? – nézett rám. – Igent mondasz a ruhára?
- Igen. – mondtam ki már könnyes szemmel. – Köszönöm! – fordultam szüleim felé, majd megöleltem őket.
Amíg Caroline intézte a ruhával kapcsolatos teendőt, mi kiválasztottuk a megfelelő fátylat, a cipőt és a többi szükséges dolgot. Barátnőm elintézte, hogy a ruhát és a hozzá tartozó kellékeket jövő héten Olaszországba szállítsák, így nincs arra esély, hogy Heikki meglássa. Mire végeztünk a szalonban, már késő délután volt. Az utcára kilépve alapos meglepetés ért.

~ MÁSODIK ÉVAD 23. rész

- Akkor mindjárt jövök és hozok pár ruhát. – mondta Keasha, majd magamra hagyott.
Pár perc izgatott várakozás után nyílt az ajtó, s három ruhával kezében lépett be segítőm.
- Melyiket szeretnéd először felpróbálni? – akasztotta fel egyenként a ruhákat a fogadra.
- Haladjunk jobbról balra. – válaszoltam, majd Keasha kivette az első ruhát és belebújtam.

- Na? Hogy tetszik?
- Szép! Mutassuk meg a többieknek is. – mosolyogtam, majd kifelé indultunk. – Na? Mit szóltok? – néztem körbe.
- Szépnek szép, viszont valahogy nem illik hozzád. – mondta anya.
- Szerintem túl egyszerű. – mondta apa. – Valami feltűnőbb kellene.
- Nekünk nem tetszik. – rázták a fejüket Sarah-ék.
- Aaron? – néztem öcsémre, aki egyszerűen csak elhúzta a száját.
- Hát jó. Ez nem nyert. Jöhet a következő. – mondtam, majd az öltözőbe mentem, ahol fölvettem a következő ruhát. 

 Ez a ruha hercegnős stílusú és elefántcsont színű volt, felül gazdagon gyöngydíszítéssel.

- Nem fehér. – szólalt meg először anya.
- Olyan vagy benne, mint egy porcelánbaba. – mondta Tasha.
- Apa? – néztem rá.
- Szerintem próbálj fel másfélét is.
- Például az előzőnek tetszett a stílusa. Esetleg ha olyat próbálnál, csak mondjuk, tüll lenne az alja? – kérdezte anya.
- Én is gondolkodtam hasonlón.
- Akkor keresek olyat. – mondta Keasha, majd az öltözőbe indultunk.
- Előtte viszont próbáljuk fel azt is. – mutattam a harmadik fogason lévő ruhára.

Ez a ruha egy hófehér, derékban karcsúsított, hímzéssel díszített ruha volt.
- Szép. – mosolygott apa.
- Tetszik, hogy fehér. – mondták a lányok.
- Szép vagy. – mondta meglepetésemre Aaron is.
- Feltegyük a fátylat? – kérdezte Keasha, mire mindenki bőszen bólogatott.
A tükör előtt állva próbáltam elképzelni magam, ahogy ebben a ruhában vonulok az oltár felé.
- Milyen? – kérdezte Keasha.
- Valahogy nem az igazi. – sóhajtottam. – Szép és nagyon tetszik, de mégsem érzem azt, hogy ez lenne az.
- Akkor keresünk tovább. – bíztatott Keasha. Látta rajtam a félelmet, hogy nem találom meg az álomruhám.
Az öltözőbe visszatérve pár percre magamra hagyott, hamarosan viszont újabb ruhákkal tért vissza. A következő felpróbált ruhám egy hófehér, sellő fazonú volt, felül gyöngy és hímzett díszítéssel.

- Nekem tetszik. – mondta Sarah.
- A háta nem jön be. – mondta Car.
- Lehetne kicsit több díszítés is rajta. – véleményezte Tasha.
- Csillogósabb legyen. – hallottam öcsém kívánságát.
- Lehetne valami feltűnőbb. – mondta apa.
- Az alján is lehetnének díszek. – javasolta anya.
Csalódottan tértem vissza a kis helységbe. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű a választás, de már a negyedik ruhát próbáltam fel, és őszintén mondva ezek közül eddig egyetlen egy tetszett. A következő ruha pont olyan volt, mint amilyet leírtunk.

- Ebben szélesebbnek tűnik a csípőd. – mondta Caroline.
- Kövérít. – mondta ki egyszerűen Aaron.
- Nem. – hallatszott anyáéktól is. – Még mindig túl egyszerű.
A csalódottságtól és a félelemtől könnyeimet nyelve sétáltam vissza az öltözőbe, ahol Keasha újra magamra hagyott. Mikor legközelebb nyílt az ajtó meglepetésemre nem tanácsadóm lépett be, hanem egy addig ismeretlen férfi.
- Szia! Randy Fenoli vagyok. Gondolom te vagy Stacy. – mutatkozott be.
- Igen, én vagyok.
- Hoztam neked két ruhát is. Mit szólsz ezekhez? – akasztotta fel őket.
- Szépek. Tetszenek. – mosolyodtam el. Az egyik ruha elnyerte tetszésemet.
- Akkor próbáld föl.
Mikor belebújta a ruhába felemás érzések fogtak el. A felső része nagyon szép volt, az alsó részét viszont túl díszesnek találtam. 

Mindenesetre megmutattam kint lévő kísérőimnek is. Caroline-on kívül mindenki egyet értett velem. Barátnőm szerint viszont ez az igazi. Ő beleszeretett ebbe a ruhába El is döntötte, hogy ezt fogja viselni, ha egyszer férjhez megy. Izgatottan lépdeltem vissza az öltözőbe, ugyanis a másik Randy által kiválasztott ruha volt az, ami első látásra megfogott. Mikor felvettem, hirtelen nem jutottam szóhoz. Nagyon szép volt. Nem volt sem túl egyszerű, sem túl feltűnő. 

Mosolyogva mentem ki megmutatni magam. Ez a ruha teli találta volt. Mindenkinek nagyon tetszett. A fátyolt feltéve szépnek éreztem magam. Viszont a kellő hatás elmaradt.
- Na? Ez lesz az igazi? – jött oda hozzánk Randy.
- Nagyon tetszik. Viszont az alsó része lehetne egy picit keskenyebb, valamint a felsőjén is több dísz.
- Tudom, mire gondolsz, és azt is, hogy melyik ruha lesz számodra a tökéletes. Megkeresem és beviszem.
Türelmetlenül várakoztam, amíg Randy megkereste ruhámat. Nemsokára nyílt az ajtó és egy fehér ruhát akasztott fel a fogasra.
- Tetszik? – kérdezte.
- Hasonló, mint az előző, viszont ennek szebb a felső része.

- Próbáld föl.
Különleges érzés fogott el, mikor először belenéztem a tükörbe. A ruha egyszerűen fantasztikus volt. Fülig érő szájjal sétáltam ki a többiek elé.
- Na? – néztem körbe.
- Gyönyörű vagy! – mondta Sarah.
Anyáék meg sem tudta szólalni.
- Stacy.. – kezdett bele Aaron, de az ő szava is elakadt.
- Apa, te sírsz? – néztem rá, mikor Keasha a fátylat is feltette.
- Mi? Ja, nem, csak valami belement a szemembe.
- Chris! – nézett rá anya könnyes szemmel.
- Na, jó. Hogy ne sírna az ember, mikor az egy szem lánya férjhez megy? – mondta, és nekem is könnyek szöktek szemembe.
- Viszont van egy kis gond. – mondta Keasha.

~ MÁSODIK ÉVAD 22. rész

- Ó, értem. – mondta megdöbbenten, s kicsit megijedve Amanda.
- Meg lehet oldani a szállítást? – érdeklődtem félve.
- Nem tudom. Ilyen messzire még nem szállítottunk. Ami pedig azt illeti, nem is nagyon merek.
- Mi lenne, ha helyben csinálnátok meg? A kastélyt csütörtöktől foglaltuk le. Szombatig lenne időtök ott elkészíteni.
- Ez nem rossz ötlet. – bólintott Amanda. – Akkor, ha megadjátok a pontos címet, kiküldök pár embert, akik elkészítik majd az ünnepi édességet.
- Köszönjük szépen! – hálálkodtunk Heikkivel.
A cukrászdában végezve a hotel felé vettük az irányt.
- Akkor hogyan tovább? – érdeklődött jövendő férjem.
- Visszamegyünk a többiekhez, megebédelünk, majd amíg te, Adam és az ikrek elfoglaljátok magatokat valahol, addig mi kiválasztjuk a ruhámat. – vázoltam a délutánt. – Beszélnem kell Caroline-nal, hogy többen leszünk. – jutott eszembe. – Biztos, hogy minden kész lesz az esküvőig? – néztem rémülten Heikkire miközben leparkolt a szálloda előtt.
- Minden rendben lesz, nyugodj meg! Nem fogunk kicsúszni az időből. A meghívók szerdára készen lesznek. Estére már lesz ruhád, a fogadásra pedig már minden meg van rendelve. – mondta, majd kaptam egy gyors, nyugtató csókot.
Az épületbe lépve fölmentünk a lakosztályunkba, majd átöltöztem egy kényelmesebb ruhába, 

megkerestük a többieket és elindultunk az egyik közeli étterembe, hogy megebédeljünk.

- Mi mit fogunk csinálni, amíg ők kiválasztják a ruhát? – nézett Heikki Adamre.
- Elmegyünk a vidámparkba. – mondta Emma.
- Közben pedig veszünk fagyit is. – folytatta Beverly.
- Hát lányok, ez nem talált. – nézett Adam ikreire. – Megvesszük ezeket. – tett ki egy papírt az asztalra.
- Én nem akarok vásárolni. – mondták a lányok egyszerre.
- Gyerünk inkább vidámparkba! Ott sokkal jobb! – érvelt Beverly.
- Na, jó. Nem bánom. – adta meg magát Sarah. – De nincs fagyi!
- Miért? – hallatszott a lányoktól. – Apa!
- Hallottátok mit mondott. – nézett lányaira, majd alig észrevehetően rájuk kacsintott.
- Adam! – nézett szúrósan Sarah.
- Most mi az? – kérdezte döbbenten, mire kifakadt belőlem a nevetés.
- Utána pedig miattad lesznek betegek és ülhetek az ágyuk felett éjszakánként. – nézett férjére barátnőm. – Te pedig ne nevess. Majd megtudod milyen, ha a férjed folyton fagyival eteti a gyereket, aki utána megfázik. – fordult felém.
- Garantálom, hogy nem fogja. – néztem Heikkire, aki felvont szemöldökkel nézett rám.
- Emberek, azt hiszem nem ártana indulnunk. – szólalt meg Caroline. – Ilyen forgalomba nem ártana hamarabb elindulnunk, hogy ne késsünk el. Szóval búcsúzzatok el és lassan induljunk. – nézett a Crawford családra.
- Rendben! – bólintottam, majd amíg Sarah elbúcsúzott családjától én pedig Heikkitől, apa kifizette a számlát.
Nemsokára már úton is voltunk a szalon felé. Ahogy közeledtünk, úgy izgultam egyre jobban. Féltem, és valami azt sugallta, itt sem fogom megtalálni álmaim ruháját. Körülbelül félórányi utazás után Caroline leparkolt az üzlet előtt. Mikor mindenki készen állt, elindultunk a bejárat felé. A hatalmas üvegajtón belépve elképesztő látvány fogadott minket. 

A hatalmas, elegáns, mégis barátságos előtérben több menyasszony is várakozott családjával, barátaival. Egyenesen a recepcióhoz mentünk, ahol Caroline bejelentett érkezésünket, majd leültünk az egyik kanapára. Rövid várakozás után egy szimpatikus fiatal hölgy jött oda hozzánk. 

- Üdvözlöm önöket szalonunkban! Stacy Horner? – kérdezte.

- Jó napot kívánok! Igen, én vagyok az. – válaszoltam.
- Keasha vagyok. Én segítek megtalálni az álomruhádat. Gyertek velem! – indult befelé. – Foglaljatok helyet. Stacy, kik kísértek el?
- A szüleim, a kis öcsém, aki őszintén és kíméletlenül megmondja, ha valami nem tetszik neki, Natasha, aki gyermekkorom óta velem van, valamint a két legjobb barátnőm, Sarah és Caroline.
- Mennyi a keret?
- Körülbelül 7000$-t szánunk a ruhára. Nem nagyon szeretnék ez fölé menni, mert már így is sokba kerül az esküvő. Csak ha nagyon muszáj, akkor megyünk föntebb, de akkor is maximum 10.000$-ig.
- Értem. Akkor gyere velem. – indult el az öltözők felé. – Van esetleg valami elképzelésed, hogy milyen legyen?
- Nem szeretnék sem túl egyszerűt, sem túl feltűnőt. Valami különlegesre és nem mindennapira gondoltam.
- Stílusban milyenre?
- Tetszenek a sellőszabásúak, de az A vonalúak is.
- Akkor mindjárt jövök és hozok pár ruhát. – mondta, majd magamra hagyott.