- Ó, értem. –
mondta megdöbbenten, s kicsit megijedve Amanda.
- Meg lehet oldani a szállítást? – érdeklődtem félve.
- Nem tudom. Ilyen messzire még nem szállítottunk. Ami pedig azt illeti, nem is nagyon merek.
- Mi lenne, ha helyben csinálnátok meg? A kastélyt csütörtöktől foglaltuk le. Szombatig lenne időtök ott elkészíteni.
- Ez nem rossz ötlet. – bólintott Amanda. – Akkor, ha megadjátok a pontos címet, kiküldök pár embert, akik elkészítik majd az ünnepi édességet.
- Köszönjük szépen! – hálálkodtunk Heikkivel.
A cukrászdában végezve a hotel felé vettük az irányt.
- Akkor hogyan tovább? – érdeklődött jövendő férjem.
- Visszamegyünk a többiekhez, megebédelünk, majd amíg te, Adam és az ikrek elfoglaljátok magatokat valahol, addig mi kiválasztjuk a ruhámat. – vázoltam a délutánt. – Beszélnem kell Caroline-nal, hogy többen leszünk. – jutott eszembe. – Biztos, hogy minden kész lesz az esküvőig? – néztem rémülten Heikkire miközben leparkolt a szálloda előtt.
- Minden rendben lesz, nyugodj meg! Nem fogunk kicsúszni az időből. A meghívók szerdára készen lesznek. Estére már lesz ruhád, a fogadásra pedig már minden meg van rendelve. – mondta, majd kaptam egy gyors, nyugtató csókot.
Az épületbe lépve fölmentünk a lakosztályunkba, majd átöltöztem egy kényelmesebb ruhába,
- Meg lehet oldani a szállítást? – érdeklődtem félve.
- Nem tudom. Ilyen messzire még nem szállítottunk. Ami pedig azt illeti, nem is nagyon merek.
- Mi lenne, ha helyben csinálnátok meg? A kastélyt csütörtöktől foglaltuk le. Szombatig lenne időtök ott elkészíteni.
- Ez nem rossz ötlet. – bólintott Amanda. – Akkor, ha megadjátok a pontos címet, kiküldök pár embert, akik elkészítik majd az ünnepi édességet.
- Köszönjük szépen! – hálálkodtunk Heikkivel.
A cukrászdában végezve a hotel felé vettük az irányt.
- Akkor hogyan tovább? – érdeklődött jövendő férjem.
- Visszamegyünk a többiekhez, megebédelünk, majd amíg te, Adam és az ikrek elfoglaljátok magatokat valahol, addig mi kiválasztjuk a ruhámat. – vázoltam a délutánt. – Beszélnem kell Caroline-nal, hogy többen leszünk. – jutott eszembe. – Biztos, hogy minden kész lesz az esküvőig? – néztem rémülten Heikkire miközben leparkolt a szálloda előtt.
- Minden rendben lesz, nyugodj meg! Nem fogunk kicsúszni az időből. A meghívók szerdára készen lesznek. Estére már lesz ruhád, a fogadásra pedig már minden meg van rendelve. – mondta, majd kaptam egy gyors, nyugtató csókot.
Az épületbe lépve fölmentünk a lakosztályunkba, majd átöltöztem egy kényelmesebb ruhába,
megkerestük a többieket és elindultunk az egyik közeli
étterembe, hogy megebédeljünk.
- Mi mit fogunk csinálni, amíg ők kiválasztják a ruhát? – nézett Heikki Adamre.
- Elmegyünk a vidámparkba. – mondta Emma.
- Közben pedig veszünk fagyit is. – folytatta Beverly.
- Hát lányok, ez nem talált. – nézett Adam ikreire. – Megvesszük ezeket. – tett ki egy papírt az asztalra.
- Én nem akarok vásárolni. – mondták a lányok egyszerre.
- Gyerünk inkább vidámparkba! Ott sokkal jobb! – érvelt Beverly.
- Na, jó. Nem bánom. – adta meg magát Sarah. – De nincs fagyi!
- Miért? – hallatszott a lányoktól. – Apa!
- Hallottátok mit mondott. – nézett lányaira, majd alig észrevehetően rájuk kacsintott.
- Adam! – nézett szúrósan Sarah.
- Most mi az? – kérdezte döbbenten, mire kifakadt belőlem a nevetés.
- Utána pedig miattad lesznek betegek és ülhetek az ágyuk felett éjszakánként. – nézett férjére barátnőm. – Te pedig ne nevess. Majd megtudod milyen, ha a férjed folyton fagyival eteti a gyereket, aki utána megfázik. – fordult felém.
- Garantálom, hogy nem fogja. – néztem Heikkire, aki felvont szemöldökkel nézett rám.
- Emberek, azt hiszem nem ártana indulnunk. – szólalt meg Caroline. – Ilyen forgalomba nem ártana hamarabb elindulnunk, hogy ne késsünk el. Szóval búcsúzzatok el és lassan induljunk. – nézett a Crawford családra.
- Rendben! – bólintottam, majd amíg Sarah elbúcsúzott családjától én pedig Heikkitől, apa kifizette a számlát.
Nemsokára már úton is voltunk a szalon felé. Ahogy közeledtünk, úgy izgultam egyre jobban. Féltem, és valami azt sugallta, itt sem fogom megtalálni álmaim ruháját. Körülbelül félórányi utazás után Caroline leparkolt az üzlet előtt. Mikor mindenki készen állt, elindultunk a bejárat felé. A hatalmas üvegajtón belépve elképesztő látvány fogadott minket.
- Elmegyünk a vidámparkba. – mondta Emma.
- Közben pedig veszünk fagyit is. – folytatta Beverly.
- Hát lányok, ez nem talált. – nézett Adam ikreire. – Megvesszük ezeket. – tett ki egy papírt az asztalra.
- Én nem akarok vásárolni. – mondták a lányok egyszerre.
- Gyerünk inkább vidámparkba! Ott sokkal jobb! – érvelt Beverly.
- Na, jó. Nem bánom. – adta meg magát Sarah. – De nincs fagyi!
- Miért? – hallatszott a lányoktól. – Apa!
- Hallottátok mit mondott. – nézett lányaira, majd alig észrevehetően rájuk kacsintott.
- Adam! – nézett szúrósan Sarah.
- Most mi az? – kérdezte döbbenten, mire kifakadt belőlem a nevetés.
- Utána pedig miattad lesznek betegek és ülhetek az ágyuk felett éjszakánként. – nézett férjére barátnőm. – Te pedig ne nevess. Majd megtudod milyen, ha a férjed folyton fagyival eteti a gyereket, aki utána megfázik. – fordult felém.
- Garantálom, hogy nem fogja. – néztem Heikkire, aki felvont szemöldökkel nézett rám.
- Emberek, azt hiszem nem ártana indulnunk. – szólalt meg Caroline. – Ilyen forgalomba nem ártana hamarabb elindulnunk, hogy ne késsünk el. Szóval búcsúzzatok el és lassan induljunk. – nézett a Crawford családra.
- Rendben! – bólintottam, majd amíg Sarah elbúcsúzott családjától én pedig Heikkitől, apa kifizette a számlát.
Nemsokára már úton is voltunk a szalon felé. Ahogy közeledtünk, úgy izgultam egyre jobban. Féltem, és valami azt sugallta, itt sem fogom megtalálni álmaim ruháját. Körülbelül félórányi utazás után Caroline leparkolt az üzlet előtt. Mikor mindenki készen állt, elindultunk a bejárat felé. A hatalmas üvegajtón belépve elképesztő látvány fogadott minket.
A hatalmas, elegáns, mégis barátságos
előtérben több menyasszony is várakozott családjával, barátaival. Egyenesen a
recepcióhoz mentünk, ahol Caroline bejelentett érkezésünket, majd leültünk az
egyik kanapára. Rövid várakozás után egy szimpatikus fiatal hölgy jött oda
hozzánk.
- Üdvözlöm önöket szalonunkban! Stacy Horner? – kérdezte.
- Jó napot kívánok! Igen, én vagyok az. – válaszoltam.
- Keasha vagyok. Én segítek megtalálni az álomruhádat. Gyertek velem! – indult befelé. – Foglaljatok helyet. Stacy, kik kísértek el?
- A szüleim, a kis öcsém, aki őszintén és kíméletlenül megmondja, ha valami nem tetszik neki, Natasha, aki gyermekkorom óta velem van, valamint a két legjobb barátnőm, Sarah és Caroline.
- Mennyi a keret?
- Körülbelül 7000$-t szánunk a ruhára. Nem nagyon szeretnék ez fölé menni, mert már így is sokba kerül az esküvő. Csak ha nagyon muszáj, akkor megyünk föntebb, de akkor is maximum 10.000$-ig.
- Értem. Akkor gyere velem. – indult el az öltözők felé. – Van esetleg valami elképzelésed, hogy milyen legyen?
- Nem szeretnék sem túl egyszerűt, sem túl feltűnőt. Valami különlegesre és nem mindennapira gondoltam.
- Stílusban milyenre?
- Tetszenek a sellőszabásúak, de az A vonalúak is.
- Akkor mindjárt jövök és hozok pár ruhát. – mondta, majd magamra hagyott.
- Keasha vagyok. Én segítek megtalálni az álomruhádat. Gyertek velem! – indult befelé. – Foglaljatok helyet. Stacy, kik kísértek el?
- A szüleim, a kis öcsém, aki őszintén és kíméletlenül megmondja, ha valami nem tetszik neki, Natasha, aki gyermekkorom óta velem van, valamint a két legjobb barátnőm, Sarah és Caroline.
- Mennyi a keret?
- Körülbelül 7000$-t szánunk a ruhára. Nem nagyon szeretnék ez fölé menni, mert már így is sokba kerül az esküvő. Csak ha nagyon muszáj, akkor megyünk föntebb, de akkor is maximum 10.000$-ig.
- Értem. Akkor gyere velem. – indult el az öltözők felé. – Van esetleg valami elképzelésed, hogy milyen legyen?
- Nem szeretnék sem túl egyszerűt, sem túl feltűnőt. Valami különlegesre és nem mindennapira gondoltam.
- Stílusban milyenre?
- Tetszenek a sellőszabásúak, de az A vonalúak is.
- Akkor mindjárt jövök és hozok pár ruhát. – mondta, majd magamra hagyott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése