- Viszont van egy
kis gond. – mondta Keasha.
- Micsoda? – kérdeztem megijedve.
- Ez a ruha 17.000$-ba kerül.
Ettől már nekem is elállt a szavam.
- Kaphatnék egy kis időt? – kérdeztem, még mielőtt bárki megszólalhatott volna.
- Persze. – bólintott Keasha, majd az öltözőbe mentem.
Ez álmaim ruhája, mégsem lehet az enyém? Túl sokba kerül. Vagy megengedhetem magamnak? Vívódásom közepette arra jutottam, a legjobb, ha megbeszélem Heikkivel.
- Haló!? – szólt bele a telefonba két csörgés után.
- Szia kicsim. – mondtam, miközben letöröltem könnyeimet.
- Mi a baj? – kérdezte rémülten.
- Itt vagyok a szalonban. Nagy nehezen találtam egy ruhát, ami csodaszép és elsőre beleszerettem, viszont van egy kis bökkenő.
- Micsoda?
- Túl drága. 17.000$. Nem engedhetjük meg magunknak.
- Figyelj, ha tényleg olyan szép, és az álmaid ruhája, akkor ne gondolkodj. Vedd meg. Ne foglalkozz a pénzzel. Jár ennyi. – mondta, s hallottam, ahogy elmosolyodik.
- De már így is túl sokba kerül az esküvő.
- Több úgysem lesz. – nevetett. – Vedd meg és kápráztass el benne.
- De..
- Nincs de! Nem akarom, hogy csak azért válassz egy olyan ruhát, ami nem tetszik, mert az nem túl drága.
- Jó. – sóhajtottam. – Szeretlek!
- Én is szeretlek!
Miután megbeszéltük a dolgokat kimentem a többiekhez.
- Fölhívtam Heikkit. – mondtam.
- És? Mit mondott? – néztem rám a többiek.
- Azt, hogy vegyem meg. Ne foglalkozzak az árával. De ez akkor is túl drága.
- Hűha! Nagyon csinos vagy benne! – jött oda egy kedves nő. – Pnina vagyok, a tervező. – mutatkozott be.
- Stacy Horner. – mutatkoztam én is be.
- Nem tetszik? – kérdezte, mikor látta arcomon a bizonytalanságot.
- De igen. A ruha nagyon tetszik. Csak az ára kicsit sok.
- Értem. Mesélj egy kicsit az esküvőről és a párodról.
- A jövendőbeli férjemet Heikki Huovinennek hívják. A forma 1-ben dolgozik, Sebastian Vettel mellett. 5 éve vagyunk együtt. Az esküvő, ahogy az eljegyzés is, Olaszországban lesz. Egy nápolyi kastélyban tartjuk. Már maga a helyszín is rengetegbe került, így szerettem volna nem az egyik legdrágább ruhát megvenni. Viszont ahogy a költséggel, úgy az idővel is szűkösen állunk. Az esküvő ugyanis a jövő héten lesz.
- Értem. Az idő rövidsége miatt ez a ruha tökéletes lenne, ugyanis ezt nem kell rád igazítani. Mennyi a ruhára szánt keret?
- 7000 és 10.000$ között szerettük volna. Ez viszont a duplája.
- Ez a ruha egy mintadarab, ami tegnap került a szalonunkba és úgy tudom rajtad kívül még senkin nem volt. – mondta Randy. – Viszont mivel a mérete pont jó és nem kell átalakításokat végezni rajta, ezért 16.499$-ért megveheted.
- Valamint kedvezményt is tudunk rá adni, amivel 15.799$ lenne. – mondta Keasha.
- Nem. – mondta apa. – Nem kérünk rá kedvezményt. Az egyetlen lányom férjhez megy és tudom, hogy nem vagy oda az ötletért, de én állom a ruhádat.
- Mi? – döbbentem le. Ezt a kérdést tudtommal már megbeszéltük. – Ezt nem..
- De igen! – mondta anya.
Randy föltette a fátylat, majd Keasha felém fordult.
- Akkor? – nézett rám. – Igent mondasz a ruhára?
- Igen. – mondtam ki már könnyes szemmel. – Köszönöm! – fordultam szüleim felé, majd megöleltem őket.
Amíg Caroline intézte a ruhával kapcsolatos teendőt, mi kiválasztottuk a megfelelő fátylat, a cipőt és a többi szükséges dolgot. Barátnőm elintézte, hogy a ruhát és a hozzá tartozó kellékeket jövő héten Olaszországba szállítsák, így nincs arra esély, hogy Heikki meglássa. Mire végeztünk a szalonban, már késő délután volt. Az utcára kilépve alapos meglepetés ért.
- Micsoda? – kérdeztem megijedve.
- Ez a ruha 17.000$-ba kerül.
Ettől már nekem is elállt a szavam.
- Kaphatnék egy kis időt? – kérdeztem, még mielőtt bárki megszólalhatott volna.
- Persze. – bólintott Keasha, majd az öltözőbe mentem.
Ez álmaim ruhája, mégsem lehet az enyém? Túl sokba kerül. Vagy megengedhetem magamnak? Vívódásom közepette arra jutottam, a legjobb, ha megbeszélem Heikkivel.
- Haló!? – szólt bele a telefonba két csörgés után.
- Szia kicsim. – mondtam, miközben letöröltem könnyeimet.
- Mi a baj? – kérdezte rémülten.
- Itt vagyok a szalonban. Nagy nehezen találtam egy ruhát, ami csodaszép és elsőre beleszerettem, viszont van egy kis bökkenő.
- Micsoda?
- Túl drága. 17.000$. Nem engedhetjük meg magunknak.
- Figyelj, ha tényleg olyan szép, és az álmaid ruhája, akkor ne gondolkodj. Vedd meg. Ne foglalkozz a pénzzel. Jár ennyi. – mondta, s hallottam, ahogy elmosolyodik.
- De már így is túl sokba kerül az esküvő.
- Több úgysem lesz. – nevetett. – Vedd meg és kápráztass el benne.
- De..
- Nincs de! Nem akarom, hogy csak azért válassz egy olyan ruhát, ami nem tetszik, mert az nem túl drága.
- Jó. – sóhajtottam. – Szeretlek!
- Én is szeretlek!
Miután megbeszéltük a dolgokat kimentem a többiekhez.
- Fölhívtam Heikkit. – mondtam.
- És? Mit mondott? – néztem rám a többiek.
- Azt, hogy vegyem meg. Ne foglalkozzak az árával. De ez akkor is túl drága.
- Hűha! Nagyon csinos vagy benne! – jött oda egy kedves nő. – Pnina vagyok, a tervező. – mutatkozott be.
- Stacy Horner. – mutatkoztam én is be.
- Nem tetszik? – kérdezte, mikor látta arcomon a bizonytalanságot.
- De igen. A ruha nagyon tetszik. Csak az ára kicsit sok.
- Értem. Mesélj egy kicsit az esküvőről és a párodról.
- A jövendőbeli férjemet Heikki Huovinennek hívják. A forma 1-ben dolgozik, Sebastian Vettel mellett. 5 éve vagyunk együtt. Az esküvő, ahogy az eljegyzés is, Olaszországban lesz. Egy nápolyi kastélyban tartjuk. Már maga a helyszín is rengetegbe került, így szerettem volna nem az egyik legdrágább ruhát megvenni. Viszont ahogy a költséggel, úgy az idővel is szűkösen állunk. Az esküvő ugyanis a jövő héten lesz.
- Értem. Az idő rövidsége miatt ez a ruha tökéletes lenne, ugyanis ezt nem kell rád igazítani. Mennyi a ruhára szánt keret?
- 7000 és 10.000$ között szerettük volna. Ez viszont a duplája.
- Ez a ruha egy mintadarab, ami tegnap került a szalonunkba és úgy tudom rajtad kívül még senkin nem volt. – mondta Randy. – Viszont mivel a mérete pont jó és nem kell átalakításokat végezni rajta, ezért 16.499$-ért megveheted.
- Valamint kedvezményt is tudunk rá adni, amivel 15.799$ lenne. – mondta Keasha.
- Nem. – mondta apa. – Nem kérünk rá kedvezményt. Az egyetlen lányom férjhez megy és tudom, hogy nem vagy oda az ötletért, de én állom a ruhádat.
- Mi? – döbbentem le. Ezt a kérdést tudtommal már megbeszéltük. – Ezt nem..
- De igen! – mondta anya.
Randy föltette a fátylat, majd Keasha felém fordult.
- Akkor? – nézett rám. – Igent mondasz a ruhára?
- Igen. – mondtam ki már könnyes szemmel. – Köszönöm! – fordultam szüleim felé, majd megöleltem őket.
Amíg Caroline intézte a ruhával kapcsolatos teendőt, mi kiválasztottuk a megfelelő fátylat, a cipőt és a többi szükséges dolgot. Barátnőm elintézte, hogy a ruhát és a hozzá tartozó kellékeket jövő héten Olaszországba szállítsák, így nincs arra esély, hogy Heikki meglássa. Mire végeztünk a szalonban, már késő délután volt. Az utcára kilépve alapos meglepetés ért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése