Az utcára kilépve
alapos meglepetés ért. A bejárat előtt az egyik parkoló autónak dőlve Heikki
várt.
- Kiköltekezted magad? – nézett rám száját félmosolyra-, szemöldökét felhúzva.
- Én egy fontot nem költöttem. Apáék állják a ruhámat,
- Nem úgy volt, hogy nem engeded?
- Csak volt. – mondta apa. – Ha nem veszem meg neki, akkor otthagyja és fehér pólóba és farmerbe megy hozzád.
- Azért nem! – mondtam. – Választottam volna egy olcsóbb ruhát.
- Ami nem tetszett volna. – mondta Heikki.
- Majd megszerettem volna. De te mit keresel itt?
- A többiek kidőltek. Az ikrek elég fárasztóak. – nézett Sarah-ra. – Mikor felhívtál akkor döntöttem úgy, hogy eljövök eléd. – ölelt át.
Nemsokára visszaértünk a szállodába, majd vacsora után hozzákezdtünk a pakoláshoz. Viszont amíg szüleim és jövendő férjem Szingapúrba készült, Sarah, Caroline, Tasha és én Angliába vettük az irányt. Az út és az időeltolódás miatt elég fáradtak voltunk a csajokkal, így nem is volt csoda, hogy a szerdára virradó éjszaka alatt több mint 16 órát aludtunk. A szerdai nap korán indult. Reggeli után lassan befutott az összes koszorúslányom, majd a szabó is hamarosan megérkezett. Hozott pár képet, amin különféle stílusú ruhák voltak, valamint színskálát és anyagot is kaptunk mintának. Mivel az ikreken kívül 8 koszorúslányom van és nem egyforma az ízlésük, ezért nehezebb volt a választás, mint gondoltam. Nagy nehezen csak sikerült egyességre jutniuk. A lányok egy pink színű, chiffon anyagú, rövid ruha mellett tették le voksukat.
- Kiköltekezted magad? – nézett rám száját félmosolyra-, szemöldökét felhúzva.
- Én egy fontot nem költöttem. Apáék állják a ruhámat,
- Nem úgy volt, hogy nem engeded?
- Csak volt. – mondta apa. – Ha nem veszem meg neki, akkor otthagyja és fehér pólóba és farmerbe megy hozzád.
- Azért nem! – mondtam. – Választottam volna egy olcsóbb ruhát.
- Ami nem tetszett volna. – mondta Heikki.
- Majd megszerettem volna. De te mit keresel itt?
- A többiek kidőltek. Az ikrek elég fárasztóak. – nézett Sarah-ra. – Mikor felhívtál akkor döntöttem úgy, hogy eljövök eléd. – ölelt át.
Nemsokára visszaértünk a szállodába, majd vacsora után hozzákezdtünk a pakoláshoz. Viszont amíg szüleim és jövendő férjem Szingapúrba készült, Sarah, Caroline, Tasha és én Angliába vettük az irányt. Az út és az időeltolódás miatt elég fáradtak voltunk a csajokkal, így nem is volt csoda, hogy a szerdára virradó éjszaka alatt több mint 16 órát aludtunk. A szerdai nap korán indult. Reggeli után lassan befutott az összes koszorúslányom, majd a szabó is hamarosan megérkezett. Hozott pár képet, amin különféle stílusú ruhák voltak, valamint színskálát és anyagot is kaptunk mintának. Mivel az ikreken kívül 8 koszorúslányom van és nem egyforma az ízlésük, ezért nehezebb volt a választás, mint gondoltam. Nagy nehezen csak sikerült egyességre jutniuk. A lányok egy pink színű, chiffon anyagú, rövid ruha mellett tették le voksukat.
Mikor a
szabó levette mindenkiről a méreteket, a tanú következett.
- Az én ruhám már megvan. – mondta Sarah mire eléggé ledöbbentem.
- Mi? – néztem kikerekedett szemekkel.
- Adammel vettük Amerikában. Megláttam a bolt kirakatában és azonnal beleszerettem. Mivel volt rám való méret, ezért megvettük.
- Csak azért nem haragszom rád, mert tudom, hogy szép lesz. A lányoknak milyen ruhát szeretnél?
- Már az övék is megvan. Anyósoméktól kaptak egy gyönyörű szép ruhát. Az lesz rajtuk.
- Hát jó. – sóhajtottam. – Akkor nem lesz más. – fordultam a szabó felé. – Mikorra lesznek kész?
- Jövő hét csütörtök. – mondta.
- Jövő héten csütörtökön mi már Olaszországban leszünk. Nem lehetne hamarabb?
- Mennyivel hamarabb?
- Mondjuk legkésőbb keddig.
- Megoldjuk. – bólintott.
- Nagyon köszönöm!
- Majd jelentkezem!
Miután a szabó elment azt sem tudtam, mihez fogjak. A meghívók nagy része a múlthét végén és e hét elején szét lettek osztva. A maradékot Heikki Szingapúrban kézbesítette a többieknek. Így is egyszerre kellett volna több helyen is lennem. Szerencsére, amíg én értekeztem párommal és Dave-vel a kinti eseményekről, az oldal és az újság rendben létéről és úgy mindenről, addig Caroline beszélt a szakácsokkal az ételekről, véglegesítette a hely díszítésével kapcsolatos dolgokat és elintézte, hogy a pap ne csak angolul, de finnül is tudjon. Az esküvő ugyanis két nyelven fog zajlani. Sarah ez idő alatt pedig megszervezte a lánybúcsúmat. Állítása szerint nem lesz semmi különleges, csak egy házibuli szerűség, ahol leszünk körülbelül 15-en, de nem hiszek neki. Biztos vagyok benne, hogy készül valami turpisággal is. Viszont nem csak nekem lesz búcsúztatóm. Mivel szerettem volna rendet tenni a fiúk elképzelésében, hogy milyen egy megfelelő legénybúcsú, ezért arra jutottam, hogy felhívom Heikki legjobb barátját, Mikkot. Rögtön megkerestem telefonomban, majd tárcsáztam. Viszont a sokadik csörgés után sem vette fel. Úgy döntöttem, majd megpróbálom később, s lementem a többiekhez a kertbe.
- Min töröd a fejed? – kérdezte Car.
- Azon, hogy milyen legénybúcsút szerveznek Heikkinek.
- Nyugi, nem lesz semmi rossz. Buliznak egy kicsit, leisszák magukat.
- Meg lesz egy tucat nő. Ruha nélkül. És ez még csak a kezdet szerintem.
- Ne parázz, bízz Heikkiben. – mondta Sarah.
- Nem Heikkiben nem bízok. Mikko az, akiből bármit kinézek. Beszélni is akartam vele, hogy mit és hol terveznek, de nem vette fel.
- Szerinted neked elárulná, hogy mire készülnek? – kérdezte Car.
- Gondolom.
- Biztos vagyok benne, hogy nem. Simán letagadna mindent. „Csak egy kis buli lesz az egyik bárban.” – rajzolt ujjaival macskakörmöket Car. – Hagyd. Nem lesz semmi rossz dolog.
- Én azért félek ettől a legénybúcsútól. – sóhajtottam. – Valahogy ki kellene deríteni, hogy mennyire számítsak durvára.
- De neked úgyse árulna el semmit. – mondta Sarah
- Van egy ötletem. – mosolyodott el Car.
- Mi? – néztem kikerekedett szemekkel.
- Adammel vettük Amerikában. Megláttam a bolt kirakatában és azonnal beleszerettem. Mivel volt rám való méret, ezért megvettük.
- Csak azért nem haragszom rád, mert tudom, hogy szép lesz. A lányoknak milyen ruhát szeretnél?
- Már az övék is megvan. Anyósoméktól kaptak egy gyönyörű szép ruhát. Az lesz rajtuk.
- Hát jó. – sóhajtottam. – Akkor nem lesz más. – fordultam a szabó felé. – Mikorra lesznek kész?
- Jövő hét csütörtök. – mondta.
- Jövő héten csütörtökön mi már Olaszországban leszünk. Nem lehetne hamarabb?
- Mennyivel hamarabb?
- Mondjuk legkésőbb keddig.
- Megoldjuk. – bólintott.
- Nagyon köszönöm!
- Majd jelentkezem!
Miután a szabó elment azt sem tudtam, mihez fogjak. A meghívók nagy része a múlthét végén és e hét elején szét lettek osztva. A maradékot Heikki Szingapúrban kézbesítette a többieknek. Így is egyszerre kellett volna több helyen is lennem. Szerencsére, amíg én értekeztem párommal és Dave-vel a kinti eseményekről, az oldal és az újság rendben létéről és úgy mindenről, addig Caroline beszélt a szakácsokkal az ételekről, véglegesítette a hely díszítésével kapcsolatos dolgokat és elintézte, hogy a pap ne csak angolul, de finnül is tudjon. Az esküvő ugyanis két nyelven fog zajlani. Sarah ez idő alatt pedig megszervezte a lánybúcsúmat. Állítása szerint nem lesz semmi különleges, csak egy házibuli szerűség, ahol leszünk körülbelül 15-en, de nem hiszek neki. Biztos vagyok benne, hogy készül valami turpisággal is. Viszont nem csak nekem lesz búcsúztatóm. Mivel szerettem volna rendet tenni a fiúk elképzelésében, hogy milyen egy megfelelő legénybúcsú, ezért arra jutottam, hogy felhívom Heikki legjobb barátját, Mikkot. Rögtön megkerestem telefonomban, majd tárcsáztam. Viszont a sokadik csörgés után sem vette fel. Úgy döntöttem, majd megpróbálom később, s lementem a többiekhez a kertbe.
- Min töröd a fejed? – kérdezte Car.
- Azon, hogy milyen legénybúcsút szerveznek Heikkinek.
- Nyugi, nem lesz semmi rossz. Buliznak egy kicsit, leisszák magukat.
- Meg lesz egy tucat nő. Ruha nélkül. És ez még csak a kezdet szerintem.
- Ne parázz, bízz Heikkiben. – mondta Sarah.
- Nem Heikkiben nem bízok. Mikko az, akiből bármit kinézek. Beszélni is akartam vele, hogy mit és hol terveznek, de nem vette fel.
- Szerinted neked elárulná, hogy mire készülnek? – kérdezte Car.
- Gondolom.
- Biztos vagyok benne, hogy nem. Simán letagadna mindent. „Csak egy kis buli lesz az egyik bárban.” – rajzolt ujjaival macskakörmöket Car. – Hagyd. Nem lesz semmi rossz dolog.
- Én azért félek ettől a legénybúcsútól. – sóhajtottam. – Valahogy ki kellene deríteni, hogy mennyire számítsak durvára.
- De neked úgyse árulna el semmit. – mondta Sarah
- Van egy ötletem. – mosolyodott el Car.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése