63. rész

Pár másodpercig csak álltunk szorosan egymással szembe a másik szemét fürkészve.
- Khm! Azt hiszem jobb lesz, ha megyek! Holnap találkozunk! – szólaltam meg végül.
- Rendben! Vigyázz magadra! Jó éjt! – mondta.
Búcsúzásunk után visszamentünk szállásunkra. Mindannyian eléggé el voltunk fáradva. Adam pl elaludt a kanapén. Nekem még volt annyi erőm, hogy lezuhanyozzam, majd bedőltem az ágyba. Reggel mikor felébredtem, az óra 8at mutatott. Mivel nem tudtam aludni, álmosan ballagtam ki az étkezőbe. Még mindenki aludt. Épp reggeliztem, mikor csöngettek. Mikor ajtót nyitottam Josh állt velem szemben.
- Hát te? – néztem döbbenten.
- Azt mondtátok, jöjjek át. – mosolygott.
- Gyere bentebb! Nem gondoltuk, hogy ilyen korán itt leszel. A többiek még alszanak. – mondtam az étkezőbe menet. – Kérsz valamit? Enni? Inni?
- Nem kérek, köszönöm! Te sem keltél olyan régen, igaz?
- Vagy negyed órája. Szerencséd van amúgy, hogy fel vagyok.
- Milyen szép innen a part. – mondta kilépve az erkélyre.
- Igen. – mosolyogtam.
- Nem megyünk le sétálni?
- Most?
- Igen. A többiek hagy aludjanak nyugodtan.
- Ha megvárod, míg elkészülök.
- Siess! – mosolygott.
Bementem a szobámba, felöltöztem, 

 megfésülködtem, majd mikor fürdőben is végeztem lementünk a partra sétálni. Elég jól elvoltunk. Minden olyan természetes volt. Mintha mindig is így éltünk volna. 

Szinte fel sem tűnt, mikor Josh megfogta kezem és úgy sétáltunk tovább.
- Figyelj Stacy, mi lenne, ha.. – kezdett bele.
- Ha? – kérdeztem, mikor nem folytatta
- Ha újra kezdenénk ezt az egészet. Költözz ide. – mondta. – Bármennyire is akarlak, nem tudlak elfelejteni!
- Nézd, ez nem megy ilyen könnyen. – sóhajtottam.
- Szóval nem. Gondoltam.
- Nem ezt mondtam! Tudod jól, hogy nem egyszerű otthagyni az otthonom és különben is, nemsokára meg fog születni a kishúgom és nem csak képeken szeretném látni. Munkával kapcsolatban is terveim vannak, amiket szeretnék valóra váltani. Másrészt az életem jelenleg kész zűrzavar. Ide is a gondok elől menekülni jöttem el.
- Milyen gondok?
- Hagyjuk inkább! Nem szeretnék róla beszélni. – mondtam. – Inkább gyerünk vissza, Sarah-ék már biztos nem tudják elképzelni, hogy hol vagyunk.
Mikor visszaértünk a házba Sarah és Adam épp a Tv-t nézték.
- Na végre! Már nem tudtuk elképzelni merre járhatsz! – támadt le Sarah. – Szia Josh! – köszönt meglepetten, mikor meglátta.
- Csak lementünk a partra sétálni! – mondtam.
- Mivel nemsokára dél és mi Sarah-val éhesek vagyunk, de nincs itthon semmi normális kaja, ezért arra gondoltunk, hogy lemehetnénk az egyik part menti étterembe ebédelni. – mondta Adam.
- Felőlem! – rántottam meg a vállam.
- Benne vagyok! – mondta Josh.
- Nagyszerű! Akkor indulhatunk? – nézett körbe Adam.
- Egy pillanat! Át veszem a felsőm! – mondtam.
Bementem szobámba és kerestem egy pólót. Miközben öltöztem, eszembe jutott Josh mondata, hogy költözzek ide és kezdjük újra, majd rögtön utána Heikki is. Hátra dőltem ágyamon, és azon gondolkodtam, mi lenne a helyes. Hogy odaállok Heikki elé, bevallok neki mindent és kitudja mi lesz, vagy ideköltözöm Josh-hoz, otthagyok mindent és várom, hogy újra beleszeressek. Mivel már a többiek sokalltak, Sarah jött be.
- Minden rendben van? – kérdezte.
- Nem. – ültem föl majd ráztam meg fejem.
- Mi a baj?
- Majd elmondom, de most gyerünk!
A fiúk már türelmetlenül vártak.
- Megtudhatjuk, hogy mi tartott ilyen sokáig? – kérdezte Adam.
Sarah végignézett Adamen, majd válaszolt.
- Nem, mert nem vagy nő.
- Indulhatunk? – kérdezte Josh.
- Persze! – mondtam, majd elindultunk.
- Megtennétek, hogy előre mentek? – kérdezte Sarah a fiúkat úton az étterem felé.
A srácok nem válaszoltak, csak gyorsabb tempóra kapcsoltak.
- Szóval? – nézett rám Sarah, mikor már kellő távolságra voltak Adamék.
- Azt mondta Josh, hogy kezdjük újra és költözzek ide. – mondtam.
- És te mit mondtál rá?
- Még semmit.
- Tudod már, hogy mit fogsz?
- Nem. – sóhajtottam. – Fogalmam sincs, hogy mi lenne a jó. Ha otthagyok mindent, ide költözök, és arra várok, hogy újra beleszeressek Josh-ba, vagy ha elmondok mindent Heikkinek. Csakhogy nem tudom, mi lenne akkor.
- Ezt csak akkor tudhatod meg, ha beszélsz vele, amit ahogy téged ismerlek, egyhamar nem fogsz. De ha Josh iránt nem érzel semmit, akkor nem éri meg ideköltözni.
- Tudom.
Lassan megérkeztünk az étterembe. Nemsokára rendeltünk, majd kb 10 perc múlva megkaptuk az ételt. 

 - Mindjárt jövök, kimegyek a mosdóba! – mondtam, miután megebédeltünk.
- Várj! Megyek veled! – szólt utánam Sarah. – Döntöttél már? – kérdezte, mikor beértünk a mosdóba.
- Nem. – füllentettem. Pontosan tudtam már, hogy mi lesz.
Miután rendbe szedtük magunkat visszaindultunk a fiúkhoz. Út közben egy újságárus mellett menünk el.
- Várj! – mondta Sarah. – Veszek valami olvasnivalót!
Amíg ő kiválasztotta a neki tetsző újságot, én is nézelődtem. Az egyik újság címlapján meglepő dolgot láttam.
- Ezt nézd! – mutattam Sarah-nak.

62. rész

- Gondolom meg lesz 1óra múlva is, szóval ráér! Aludni akarok! – mondtam, majd fejemre húztam a párnát.

- Nem! Ez nem ér rá! Ugyanis van 3 VIP jegyem a ma esti Connel Band koncertre!
- Hogy mi? – néztem rá.
- Pontosan! Szóval keress egy csini rucit, mert estére az első sorban tombolunk, utána pedig a backstage-ben találkozunk a bandatagokkal.
- Nagy dolog Josh-sal találkoznom!
- De most nem „Josh-sal, mint az átlagemberrel” fogsz találkozni, hanem mint a világhírű gitárossal!
- Már eldöntötted helyettem is, hogy megyek, igaz?
- Igen! – mosolygott bólogatva.
- Rendben! – sóhajtottam.
- Köszönöm! – ölelt meg. – Csini legyél!
Miután kiment felöltöztem, majd elmentünk ebédelni, aztán vettünk egy-egy ruhát Sarah-val az esti koncertre. Lassan 4óra volt, mire visszaértünk a szállásunkra, így rögtön elkezdtünk készülődni. Megfürödtem, megmostam, majd megszárítottam hajam. Mivel nem tudtam eldönteni, hogy hogy legyen, ezért begöndörítettem, de nem tetszett, ezért, kivasaltam, aztán meggondoltam magam és újra begöndörítettem hajam. Már 6óra is elmúlt, mire kész lettem csak azzal. Gyorsan felöltöztem, sminkeltem, kifestettem körmeimet, 

 majd mikor azok megszáradtak Sarah is elkészült és elindultunk. Szegény Adam már az este elején kikészült tőlünk. Háromnegyed 7 körül végre megérkeztünk a helyszínre. A főbejárat felé indultam Sarah-val, mikor Adam utánunk szólt.
- Nem ott megyünk be! – mondta.
- Akkor hol? – néztem kérdőn.
- Ahol majd a bandatagok! Nemsokára megérkeznek és bemegyünk velük!
A hátsó bejárathoz mentünk, majd pár perc várakozás után megláttuk őket. Legelöl Tom jött, utána Rob, végül Bonnie-t pillantottuk meg. A nagy üdvözlés után feltűnt Josh is. A látvány lesokkolt. Akkor sem nézett ki rosszul, mikor utoljára találkoztunk, de most sokkal jobb pasi volt, mint eddig. Szívdöglesztő mosolya, valamint huncut nézése semmit sem változott.
- Gondolom, ti vagytok a VIP-k. – mondta komolyan, végül elnevette magát és mindannyiunkat üdvözölt. Illata most is mámorító volt. – Menjetek! – mondta, mikor kinyitották az ajtót.
A nagy, vasajtó mögött egy függöny volt, azon túl pedig az öltözőjükbe jutottunk. Rövid beszélgetés után viszont jött a felkonf, nekik pedig menniük kellett. Mi is kimentünk a nézőtérre, és egy külön elkerített helyen tomboltunk. A koncert végén megköszönték a rajongóknak, hogy eljöttek, végül visszatértek az öltözőbe.
- Meddig maradtok? – kérdezte Josh.
- 24.-én megyünk haza. – mondta Adam. – Ti holnap merre lesztek?
- Szünnapunk lesz. Legalábbis nekem. Bonnie megy stúdiózni apáékkal. – mondta Josh.
- Mit csinál egy sztár, ha szünnapja van? – kérdezte Sarah.
- Pihen. – mondta Josh.
- Nem jössz át hozzánk? – kérdezte Adam. – Lenne miről beszélgetnünk.
- Rendben!
- Adsz valamit, amire leírhatom a címet?
- Tessék. – nyújtotta telefonját. – Írd bele ebbe.
Adam elvette, majd beleírta a címet.
- Lassan megyünk? – nézett ránk Sarah.
- Igen. – bólintottunk Adammel.
- Akkor holnap találkozunk. – mondta Josh
Az ajtó felé indulva Josh elkapta csuklóm.
- Várj egy picit! – húzott vissza, mikor a többiek már kimentek. - Csak azt akarom mondani, hogy gyönyörű vagy!
- Köszönöm! – mosolyogtam.
- Jó, hogy eljöttél és újra láthatlak!
Pár másodpercig csak álltunk szorosan egymással szembe a másik szemét fürkészve.

61. rész

Végül az ágyon kötöttünk ki.
- Alex, ezt ne! – mondtam, mikor pólóm alá nyúlt. – Én ezt nem akarom!
- Rendben! – sóhajtott, majd az ágy szélére.
- Ne haragudj, jó? De nekem ez az egész nem megy. - ültem mellé.
- Nem haragszom! – nézett rám és mosolyodott el. – De hiányozni fogsz!
- Majd sűrűn hívlak! – mosolyodtam el én is.
- Vigyázz magadra!
- Fogok!
- Jó utat!
Mikor elment, írtam egy SMS-t Sarah-nak. Csupán 3 betűből állt üzenetem: „SOS”. Miután elküldtem, letettem telefonom, majd hátra dőltem az ágyon. Nemsokára Sarah kopogás nélkül tört be szobámba.
- Mi a baj? – kérdezte.
- Meggondoltam magam. Ha lehet, mégis elmennék veletek holnap. – ültem föl.
- Persze, hogy lehet! De ezért.. – kezdte kérdését értetlenül, végül megvilágosodott. – Mi volt az oka?
- A pasik. – dőltem vissza.
- Alex többet akar, de te Heikkit szereted, legalábbis eddig azt hitted, de itt volt, megcsókolt, összezavarodtál és menekülsz a problémák elől. – ült le mellém.
- Bingo. – sóhajtottam. – De honnan tudtad, hogy itt volt és megcsókolt?
- Kamerákat szereltem fel a szobádba és titokba otthon azt figyelem egy kis képernyőn, ami a szekrényembe van eldugva. – mondta. – Akkor kísértem ki Adamet, mikor elment tőletek. Így összezavarodva pedig nem lehetsz egy sima beszélgetés után. – mondta, mikor a „most komolyan” nézésemmel néztem rá.
- Az lesz a legjobb, ha egy időre itt hagyok mindent! – sóhajtottam.
- Szerintem pedig az lenne a legjobb, ha beszélnél Heikkivel, kibékülnétek és elmondanád neki, hogy mit érzel valójában.
- Igen, és legyen abban a tudatban, hogy bármit megtehet, mert én megbocsájtok neki. Amúgy meg hogy nézne ki, ha pont én állnék elő, hogy legyen több köztünk barátságnál? Én akartam ezt az egészet.
- De a menekülés sem jobb.
- Tudom. Nem is akarok menekülni, csak idő kel, amíg tisztázom a dolgokat magamban is.
A beszélgetésünket Natasha zavarta meg.
- Kész az ebéd! – szólt.
- Rendben! Megyünk! – válaszoltam. – Nem eszel nálunk? – néztem Sarah-ra.
- De! – vágta rá.
Lementünk az étkezőbe, majd ebéd közben elmondtam anyának döntésemet és alaposan kibeszéltük az indulást, valamint az úttal kapcsolatos dolgokat. Miután Sarah hazament elkezdtem összepakolni cuccaimat az útra, majd elvittem Tainat a parkba. Mikor hazaértem fölmentem szobámba majd fojtattam a pakolást. Nemsokára kopogtak. Apa volt az.
- Hát így döntöttél. – mondta a bőröndömre nézve.
- Igen. Jó lesz egy kicsit távol lenni a hétköznapoktól. – sóhajtottam.
- De ilyen hosszú ideig?
- Csak 2 hétre megyek!
- Először 2hétre mész el nyaralni, aztán bejelented, hogy elköltözöl. – ült le az ágyamra. – Be kell látnom, hogy a kislányomból felnőtt nő lett.
- Apa! Ezt most fejezd be, jó? Visszajövök! Különben sem tervezem, hogy elköltözzek. Egy ideig még itt fogok lakni!
- Remélem is! – mosolygott, majd odamentem hozzá és megöleltem.
Nemsokára kész lett a vacsora és lementünk enni.
- Mikor indul a gép? – kérdezte anya.
- Délelőtt 10kor. – válaszoltam.
- Nagyszerű! Legalább el tudlak vinni! – mondta apa.
Vacsora után átmentem Caroline-hoz, hogy elbúcsúzzak tőle is. Szerencsére Alexet sikerült elkerülnöm. Mikor hazaértem megfürödtem, majd lefeküdtem aludni. A következő nap volt életem leghosszabb napja. Korán indult és későn ért véget. Mivel gépem 10kor indult, már hajnalban keltünk. Lezuhanyoztam, felöltöztem, majd gyors reggeli után jöttek Sarah-ék, elbúcsúztam Natashától és Tainatól, majd indulásra készek voltunk. Az utolsó pillanatban viszont még visszaszaladtam szobámba. Valami azt súgta, el kell tennem a Josh-sal közös dalunk szövegét. Megkerestem, összehajtottam, beletettem táskámba, aztán lementem és elindultunk. Fél 10re már a repülőtéren voltunk.
- Vigyázzatok magatokra! – mondta anya.
- Fogunk! De ti is! – öleltem meg. – Te pedig ki ne gyere, amíg nem vagyok itthon! – mondtam anya pocakjára nézve.
- Legalább minden második nap telefonálj! – mondta apa.
- Rendbe! – öleltem meg.
Nemsokára megszólalt a hang. A Los Angelesbe tartó utasokat megkérik, hogy kezdjék meg a beszállást.
- Mennünk kell! – szólt Sarah.
- Akkor 2 hét múlva találkozunk! – sóhajtottam anyáékra nézve.
Beszálltunk a gépbe, majd több mint 10 óra repülőút után végre landoltunk. 

- Azt hittem, sosem érünk ide! – nyújtózkodott Sarah.
Miután megkerestük cuccainkat fogtunk egy taxit, majd a szállásra mentünk. Meglepetésemre nem egy szállodába mentünk, hanem egy külön házba, ami a tengerpart mellett van. 

- Ez gyönyörű! – ámultam.
- A szüleim választották. – mondta Adam.
- Mi a terv mára? – kérdezte Sarah.
- Nekem alvás. Totál leszívta az energiám az utazás. – mondtam.
- De hisz még alig múlt dél! – nézett az órára Sarah. – Majd ezután kezdődik az élet. Különben is, éhes vagyok! Nem megyünk el valahova kajálni?
- Ez jó ötlet! – mondta Adam. – Stacy? Nem jössz? – nézett rám.
- Legyen! – sóhajtottam.
Egy tengerparti étterembe mentünk ahol megebédeltünk.
- Hogyan tovább? – kérdezte Sarah, mikor kiléptünk az étteremből.
- Szerintem most gyerünk vissza a házba, kipakolunk, pihenünk egy kicsit, majd lemegyünk a tengerpartra, szétnézi. – mondta Adam.
- Egyet értek! – válaszoltam.
A nap többi része pontosan ugyan úgy telt, ahogy elterveztük. Mikor visszatértünk a szállásunkra birtokunkba vettük, majd nem túl rövid pihenő után lementünk sétálni a partra. Mikor visszatértünk összedobtunk egy könnyed vacsorát, majd mivel mindannyian fáradtak voltunk lefeküdtünk aludni. A következő napok jól teltek. Nap közben mindig a strandon voltunk, 

 esténként pedig bulizni mentünk valamelyik szórakozóhelyre. 

*7. napon*
- Stacy! Ébresztő! – rontott be Sarah a szobámba hajnali fél 11kor. Az előző este eléggé kiütött. – Nézd, mim van! – ült le mellém az ágyra.

60. rész

- Viszont sajnos a munkát nem tudjuk önnek adni. Változott a helyzet az óta, amióta találkoztunk. A jelenlegi csapatfotósunk tegnap szólt, hogy júliustól mégiscsak tudja vállalni a munkát.
- Értem. Azért köszönöm a lehetőséget!
- Remélem, fogunk még együtt dolgozni!
A beszélgetés után fölhívtam anyáékat, hogy tudassam velük a dolgot, majd megkerestem Stu-t és együtt ebédeltünk.
- Na? Mit mondott? – támadt le rögtön, mikor meglátott.
- Nem kaptam meg az állást. – mondtam, miközben leültünk az ebédlőben.
- Mi? Ez hogy lehet?
- A jelenlegi csapatfotós helyére keresett volna valakit idénre, de úgy alakult, hogy mégis tudja vállalni következő futamtól a munkát.
- Sajnálom!
- Talán majd máskor! – sóhajtottam. – Pedig már kezdtem megszeretni ezt a munkahelyet. – mosolyodtam el.
- Legalább valamire jó volt ez a 2 hét.
- Igaz! Valamint arra, hogy rájöjjek, biztosan a fotózással akarok foglalkozni.
- Miért nem alapítasz akkor egy saját céget?
- Saját céget?
- Igen. Gondolj csak bele. Azt csinálnád, amit szeretsz. Vagyis fényképeznél. Azt, amit szeretnél. Nem parancsolna senki, és dolgozhatnál akár a Forma1-ben is.
- Igaz, és nem is rossz ötlet, de rengeteg munka lenne vele, valamint sok időbe is telne felépíteni.
- Valamit valamiért!
- Az is igaz. De most mennem kell, majd még beszélünk!
- Rendben! Magyarországra azért eljössz majd?
- Még nem tudom. Majd meglátom!
- A kedvemért! – mosolygott.
- Meggondolom!
Beszélgetésünk után haza indultam. Otthon elmeséltem mindent részletesen anyáéknak, majd átmentem Sarah-hoz, ahol alaposan kibeszéltük a hétvégét.
- Figyelj, szerdán megyünk Adammel Los Angeles-be, megünnepelni, hogy fölvették az egyetemre. Nem tartasz velünk? Eredetileg a szüleivel ment volna, de nekik közbe jött valami és van még egy jegyünk. – mondta.
- Menjetek nyugodtan ketten! Nem akarok zavarni!
- Miben zavarnál?
- Gondolom, kettesben akartok lenni. Én minek mennék?
- Ha kettesben akarnánk lenni nem ajánlottam volna föl a jegyet. Jó lesz! 2 hétre megyünk.
- Még megbeszélem anyáékkal!
- Rendben! De majd szólj, ha lehet minél hamarabb!
- Oké! De most megyek készülni a bulira.
- Rendben! Ott találkozunk!
Miután hazaértem, anyáékhoz fordultam.
- Sarah fölajánlotta, hogy menjek velük Los Angelesbe 2 hétre. Szerdán indulnánk. – mondtam.
- Szeretnél menni? – kérdezte anya.
- Fogalmam sincs. – sóhajtottam. – Jó lenne menni, de sok kedvem nincs.
- Te tudod kicsim. – mondta apa. – Ha szeretnél, elmehetsz.
- Rendben! Most viszont megyek készülődni.
Fölmentem a szobámba, lezuhanyoztam, megmostam, megszárítottam, kivasaltam hajam, fölöltöztem, majd sminkelés után elindultam. 

 10 perc múlva már Caroline-éknál is voltam. A társaság egy része már ott volt. Amíg a többieket vártuk, Sarah-val beszélgettem.
- Gondolkodtam az ajánlatodon. Arra jutottam, hogy menjetek ketten. – mondtam.
- Rendben! De ha meggondolod magad, szólj!
- Oké!
6 órára már mindenki befutott és lassan elkezdődött a buli. Car nem hazudtolta meg magát, mindenből volt bőséggel. Kb este 10re már mindenkiben volt elég alkohol.
- Táncolunk? – jött oda Alex.
- Igen! – válaszoltam.
Annyira jól sikerült a tánc, hogy Alexszel nem gyengén habarodtunk egymásba. Egyik csók követté a másikat, 

 miközben keze derekamról egyre lejjebb csúszott. Reggel mind ketten az ágyában ébredtünk. Szörnyen fájt a fejem, de tisztán emlékeztem az előző estére. Álmosan ballagtam le az étkezőbe.
- Jó reggelt! – köszönt Car.
- Jobbat! – fogtam a fejem.
- Na? Milyen volt? – kérdezte, miközben leültem, ő pedig egy csésze kávét tett elém. 

- A buli? Ütős!
- Én Alexre gondoltam, és a buli utáni részre.
- Nem feküdtünk le, ha erre gondolsz!
- Biztos?
- Biztos!
- És csak a buli erejéig tartott ez az egész, vagy lesz folytatása?
- Fogalmam sincs! – sóhajtottam.
- Heikki a bökkenő, igaz?
- Nem hanyagolhatnánk ezt az egészet?
- De!
- Bonnie mikor ment el?
- Még itt van. Itt aludt, ahogy Sarah és Adam is.
- Legalább el tudok tőle rendesen búcsúzni!
- Jó, hogy mondod, megyek, szólok nekik.
- Rendben!
Miután elment, nem sokáig maradtam egyedül. Alex jött le álmosan, póló nélkül a lépcsőn.
- Nem tudtam, hova tűntél mellőlem. Reméltem, hogy még itt vagy! – mondta, s hangja még rekedtes volt az álmosságtól.
- Nem mentem volna el úgy, hogy nem szólok. – mondtam, majd az üres kávés csészét a mosogatóhoz vittem.
- Reméltem is! – mondta Alex, majd utánam jött, hátulról átölelt és megcsókolta nyakam. 

- Figyelj, meg kéne beszélnünk az előző éjszakát. – fordultam felé.
- Tudom. – sóhajtott.
- Jó reggelt! – köszönt Bonnie, Adam és Sarah.
- Jó reggelt! – köszöntünk egyszerre Alexszel.
- A fürdőbe leszek! – mondta Alex, majd ott hagyott minket.
- Van valami kaja? – kérdezte Bonnie,
- Mindjárt kész lesz! Üljetek le. – mondta Caroline.
- Én viszont lassan megyek! – mondtam.
- Ha vársz egy kicsit, megyek veled! – mondta Sarah.
- Maradj nyugodtan, majd beszélünk! Bonnie, te vigyázz magadra! Ígérd meg, hogy sűrűn jelentkezel!
- Megígérem! – ölelt meg. – Te is vigyázz magadra!
- Fogok! És üdvözlöm Josh-t is!
- Átadom!
Miután elbúcsúztunk, haza indultam. Út közben írtam egy SMS-t Alexnek, hogy eljöttem, majd jöjjön át. Kb 15 perc múlva csöngettek. Azonnal lerohantam, majd mikor ajtót nyitottam Alex állt velem szemben.
- Gyere bentebb! – mondtam, majd fölmentünk a szobámba. – Iszol valamit?
- Nem köszönöm! – mondta, - Ez aztán a lakás! – ámult.
- Ez még nem minden! – mosolyogtam. – Szóval a tegnap esti dolog. – kezdtem bele.
- Jó volt, de nem akarsz többet, igaz?
- Igen. – sóhajtottam.
- Értem.
- Figyelj, őszinte leszek veled. Ha más lenne a helyzet, nem ezt mondanám. Akkor lehetne több köztünk. De most össze vagyok zavarodva és különben is, holnap megyek 2 hétre Sarah-ékkal Los Angelesbe, utána pedig rögtön megyek Magyarországra.
- Abba a szőke srácba vagy belezúgva, igaz? – kérdésére nem válaszoltam. – Tudod, elegem van már ebből a Casanova szerepből. Úgy gondoltam, hogy te lehetsz az a lány, aki megváltoztatja az életem. Aki mellett megkomolyodhatok. – mondta, és láttam rajta, hogy őszinte. - De úgy látszik, ez nem fog összejönni. - sóhajtott.
- Hidd el, ha nagyon akarod, akkor a változás más lány mellett is sikerülni fog! Az a lány pedig nagyon szerencsés lesz melletted!
- Azért búcsú puszit kapok?
- Persze!  – mosolyodtam el.
Megöleltem, majd arcára akartam adni egy puszit, de elfordult, így a szájára sikerült, amiből csók lett. 

 Mint előző este, most sem álltunk meg egynél. Végül az ágyon kötöttünk ki.