63. rész

Pár másodpercig csak álltunk szorosan egymással szembe a másik szemét fürkészve.
- Khm! Azt hiszem jobb lesz, ha megyek! Holnap találkozunk! – szólaltam meg végül.
- Rendben! Vigyázz magadra! Jó éjt! – mondta.
Búcsúzásunk után visszamentünk szállásunkra. Mindannyian eléggé el voltunk fáradva. Adam pl elaludt a kanapén. Nekem még volt annyi erőm, hogy lezuhanyozzam, majd bedőltem az ágyba. Reggel mikor felébredtem, az óra 8at mutatott. Mivel nem tudtam aludni, álmosan ballagtam ki az étkezőbe. Még mindenki aludt. Épp reggeliztem, mikor csöngettek. Mikor ajtót nyitottam Josh állt velem szemben.
- Hát te? – néztem döbbenten.
- Azt mondtátok, jöjjek át. – mosolygott.
- Gyere bentebb! Nem gondoltuk, hogy ilyen korán itt leszel. A többiek még alszanak. – mondtam az étkezőbe menet. – Kérsz valamit? Enni? Inni?
- Nem kérek, köszönöm! Te sem keltél olyan régen, igaz?
- Vagy negyed órája. Szerencséd van amúgy, hogy fel vagyok.
- Milyen szép innen a part. – mondta kilépve az erkélyre.
- Igen. – mosolyogtam.
- Nem megyünk le sétálni?
- Most?
- Igen. A többiek hagy aludjanak nyugodtan.
- Ha megvárod, míg elkészülök.
- Siess! – mosolygott.
Bementem a szobámba, felöltöztem, 

 megfésülködtem, majd mikor fürdőben is végeztem lementünk a partra sétálni. Elég jól elvoltunk. Minden olyan természetes volt. Mintha mindig is így éltünk volna. 

Szinte fel sem tűnt, mikor Josh megfogta kezem és úgy sétáltunk tovább.
- Figyelj Stacy, mi lenne, ha.. – kezdett bele.
- Ha? – kérdeztem, mikor nem folytatta
- Ha újra kezdenénk ezt az egészet. Költözz ide. – mondta. – Bármennyire is akarlak, nem tudlak elfelejteni!
- Nézd, ez nem megy ilyen könnyen. – sóhajtottam.
- Szóval nem. Gondoltam.
- Nem ezt mondtam! Tudod jól, hogy nem egyszerű otthagyni az otthonom és különben is, nemsokára meg fog születni a kishúgom és nem csak képeken szeretném látni. Munkával kapcsolatban is terveim vannak, amiket szeretnék valóra váltani. Másrészt az életem jelenleg kész zűrzavar. Ide is a gondok elől menekülni jöttem el.
- Milyen gondok?
- Hagyjuk inkább! Nem szeretnék róla beszélni. – mondtam. – Inkább gyerünk vissza, Sarah-ék már biztos nem tudják elképzelni, hogy hol vagyunk.
Mikor visszaértünk a házba Sarah és Adam épp a Tv-t nézték.
- Na végre! Már nem tudtuk elképzelni merre járhatsz! – támadt le Sarah. – Szia Josh! – köszönt meglepetten, mikor meglátta.
- Csak lementünk a partra sétálni! – mondtam.
- Mivel nemsokára dél és mi Sarah-val éhesek vagyunk, de nincs itthon semmi normális kaja, ezért arra gondoltunk, hogy lemehetnénk az egyik part menti étterembe ebédelni. – mondta Adam.
- Felőlem! – rántottam meg a vállam.
- Benne vagyok! – mondta Josh.
- Nagyszerű! Akkor indulhatunk? – nézett körbe Adam.
- Egy pillanat! Át veszem a felsőm! – mondtam.
Bementem szobámba és kerestem egy pólót. Miközben öltöztem, eszembe jutott Josh mondata, hogy költözzek ide és kezdjük újra, majd rögtön utána Heikki is. Hátra dőltem ágyamon, és azon gondolkodtam, mi lenne a helyes. Hogy odaállok Heikki elé, bevallok neki mindent és kitudja mi lesz, vagy ideköltözöm Josh-hoz, otthagyok mindent és várom, hogy újra beleszeressek. Mivel már a többiek sokalltak, Sarah jött be.
- Minden rendben van? – kérdezte.
- Nem. – ültem föl majd ráztam meg fejem.
- Mi a baj?
- Majd elmondom, de most gyerünk!
A fiúk már türelmetlenül vártak.
- Megtudhatjuk, hogy mi tartott ilyen sokáig? – kérdezte Adam.
Sarah végignézett Adamen, majd válaszolt.
- Nem, mert nem vagy nő.
- Indulhatunk? – kérdezte Josh.
- Persze! – mondtam, majd elindultunk.
- Megtennétek, hogy előre mentek? – kérdezte Sarah a fiúkat úton az étterem felé.
A srácok nem válaszoltak, csak gyorsabb tempóra kapcsoltak.
- Szóval? – nézett rám Sarah, mikor már kellő távolságra voltak Adamék.
- Azt mondta Josh, hogy kezdjük újra és költözzek ide. – mondtam.
- És te mit mondtál rá?
- Még semmit.
- Tudod már, hogy mit fogsz?
- Nem. – sóhajtottam. – Fogalmam sincs, hogy mi lenne a jó. Ha otthagyok mindent, ide költözök, és arra várok, hogy újra beleszeressek Josh-ba, vagy ha elmondok mindent Heikkinek. Csakhogy nem tudom, mi lenne akkor.
- Ezt csak akkor tudhatod meg, ha beszélsz vele, amit ahogy téged ismerlek, egyhamar nem fogsz. De ha Josh iránt nem érzel semmit, akkor nem éri meg ideköltözni.
- Tudom.
Lassan megérkeztünk az étterembe. Nemsokára rendeltünk, majd kb 10 perc múlva megkaptuk az ételt. 

 - Mindjárt jövök, kimegyek a mosdóba! – mondtam, miután megebédeltünk.
- Várj! Megyek veled! – szólt utánam Sarah. – Döntöttél már? – kérdezte, mikor beértünk a mosdóba.
- Nem. – füllentettem. Pontosan tudtam már, hogy mi lesz.
Miután rendbe szedtük magunkat visszaindultunk a fiúkhoz. Út közben egy újságárus mellett menünk el.
- Várj! – mondta Sarah. – Veszek valami olvasnivalót!
Amíg ő kiválasztotta a neki tetsző újságot, én is nézelődtem. Az egyik újság címlapján meglepő dolgot láttam.
- Ezt nézd! – mutattam Sarah-nak.