- Ezt nézd! – mutattam
Sarah-nak.
Az újság címlapján Josh volt, amint egy ismerős arcú lányt ölel. Alatta nagy betűkkel: „Sosem voltam még ilyen boldog, mint most Tinával”
- Ez Christina. – ámult Sarah, majd belelapozott az újságba.
- Előbb tessék megvenni! – mondta az árus.
- Tessék! – adta oda neki Sarah az árát, majd leültünk, és elolvastuk a benne lévő cikket.
Egy újságíró kérdezgette őket a kapcsolatukról, és kivétel nélkül mindre csöpögős válasz érkezett. Az egyik kérdésen viszont megakadt a szemem.
„Úgy tudjuk, lesz egy közös számotok a volt barátnőddel, Stacyvel. Mikorra várható?”
„Ez nem igaz, ezek csak pletykák. Stacyvel annak idején minden kapcsolatot megszakítottam.” – volt rá a válasz.
- Nem lesz közös számotok? – kérdezte Sarah.
- Nem. – vágtam rá.
- Ezt nekem mikor akartad elmondani?
- Te vagy az első, aki tudja.
- És mióta tudod?
- 1 perce.
A cikk elolvasása után visszaindultunk a srácokhoz.
- Várj! – szóltam Sarah után. – Nem akarom, hogy Josh meglássa az újságot.
Sarah megfogott egy női magazint, kifizette, majd visszamentünk a fiúkhoz, miközben egymásba csúsztatta a két lapot.
- Mi tartott idáig? – kérdezte Adam, mikor visszaértünk.
- Újságot vettünk. – mondta Sarah.
- Mi a tervetek a továbbiakban? – kérdezte Josh.
- Lemehetnénk a partra! – javasoltam.
- Benne vagyok! – válaszolta Sarah. – Fiúk?
- Mi is! – mondta Josh Adamre nézve.
Visszamentünk a házba, ruháinkat átvettük fürdőruhára, majd lementünk a partra. Eleinte Sarah-val csak napoztunk, aztán mi is belementünk a vízbe. Este fáradtan tértünk vissza szállásunkra. Mivel nem volt semmi ehető és kedvünk sem volt vacsorát készíteni, úgy döntöttünk, pizzát rendelünk, majd betelepedtünk a Tv elé.
- Nem jössz le velem a partra sétálni? – nézett rám Josh vacsora után.
- De, csak előtte segítek Sarah-nak elpakolni! – válaszoltam.
- Menj nyugodtan! – mondta Sarah. – Majd Adammel elpakolunk.
- Nem! Segítek! – mondtam, és ebből már Sarah sejtette, hogy beszélni szeretnék vele.
Fogtuk az elmosnivalókat és kivittük a konyhába.
- Mi az? – kérdezte Sarah.
- Holnap megyek haza. – mondtam.
- Hogy mi?
- Ss! A problémák elől menekülni jöttem ide, de itt csak még több lett belőlük. Úgy látszik, otthon mégis jobb.
- Mikor mész?
- Délután 2kor indul a gépem. Már foglaltam jegyet.
- Josh-sal mikor beszélsz?
- Majd most szeretnék. Megtennéd, hogy majd leviszed Adamet a partra?
- Persze!
A pakolás végeztével bementem a szobámba összeszedni gondolataimat. Kb 10 perc után kimentem a nappaliba. Josh épp a Tv-t nézte.
- Sarah-ék? – kérdeztem.
- Lementek Adammel a partra. – válaszolta.
Leültem mellé és azon gondolkodtam, hogy kezdjek bele. Végül felé fordultam. Nem húzhattam tovább az időt, mert lassan Sarah-ék is visszatérnek.
- Figyelj, Josh! Gondolkodtam, és döntöttem!
- És? – kérdezte csillogó szemekkel.
- Sajnálom, de ez nekem nem megy. Nem tudok mindent otthagyni. Ha ide költözök is, mi a garancia rá, hogy újra olyan lesz az életünk, mint régen? Jelenleg nem érzek irántad semmit, és nem biztos, hogy ez meg fog változni.
- Értem. – sóhajtott, majd visszaértek Sarah-ék.
Bementem szobámba, majd hátra dőltem ágyamon. Nem állt szándékomban elmondani Josh-nak döntésem igazi okát. Aztán valami azt súgta, mégis jobb lenne, ha tudna róla, így hát kimentem a nappaliban. De őt már nem találtam ott.
- Josh? – kérdeztem a többieket.
- Már elment. – mondta Sarah.
- Mikor?
- Kb 5 perce. – mondta Adam.
- Mondtatok neki valamit az újságról?
- Nem. – felelték egyszerre.
- Maradjon is így, ha kérhetném, jó?
- Persze. – mondta Sarah.
Visszamentem szobámba, majd az ablakból néztem a naplementét. Nemsokára elmentem a fürdőbe. Mikor ott végeztem, fölmentem netre. Kíváncsiságból megkerestem Christina Instagramját. ahol nem egy olyan képet találtam, ahol Josh-sal van, a szituációt pedig nem lehet félreérteni. Mikor meguntam a képek nézegetését lefeküdtem aludni. Mivel éjfélig csak forgolódtam, úgy döntöttem, felhívom apáékat, hogy szóljak nekik, hamarabb megyek haza. 1,5 órán át beszélgettünk, majd lecsuktam laptopom fedelét és elaludtam. Nem sokat sikerült pihennem. Reggel korán keltem, hisz még be kellett pakolnom cuccaimat. Mivel Sarah és Adam reggeli után elment vásárolni az ebédhez, egyedül maradtam a házban. Nemsokára kopogtak. Mikor ajtót nyitottam Josh-sal találtam szembe magam.
- Szia! Gyere bentebb! – engedtem be.
- Szia! – köszönt, majd belépett.
- Adamék vásárolni mentek, de szerintem nemsokára jönnek.
- Hozzád jöttem.
- Akkor mond! Apropó, nem baj, ha a szobámban beszélnénk?
- Nem! – mondta, majd bementünk. – Hová mész? – kérdezte, mikor belépett és meglátta bőröndömet az ágyamon.
- Haza. – sóhajtottam.
- Mi? Mikor? Miért?
- Rájöttem, hogy kár volt idejönnöm. Még csak több lett a probléma.
- Ezt hogy érted?
- Hagyjuk ezt. Inkább azt mond, miért jöttél.
- A duett miatt. Arra gondoltam, hogy amíg itt vagy, fölvehetnénk.
- Csakhogy nem lesz duett.
Az újság címlapján Josh volt, amint egy ismerős arcú lányt ölel. Alatta nagy betűkkel: „Sosem voltam még ilyen boldog, mint most Tinával”
- Ez Christina. – ámult Sarah, majd belelapozott az újságba.
- Előbb tessék megvenni! – mondta az árus.
- Tessék! – adta oda neki Sarah az árát, majd leültünk, és elolvastuk a benne lévő cikket.
Egy újságíró kérdezgette őket a kapcsolatukról, és kivétel nélkül mindre csöpögős válasz érkezett. Az egyik kérdésen viszont megakadt a szemem.
„Úgy tudjuk, lesz egy közös számotok a volt barátnőddel, Stacyvel. Mikorra várható?”
„Ez nem igaz, ezek csak pletykák. Stacyvel annak idején minden kapcsolatot megszakítottam.” – volt rá a válasz.
- Nem lesz közös számotok? – kérdezte Sarah.
- Nem. – vágtam rá.
- Ezt nekem mikor akartad elmondani?
- Te vagy az első, aki tudja.
- És mióta tudod?
- 1 perce.
A cikk elolvasása után visszaindultunk a srácokhoz.
- Várj! – szóltam Sarah után. – Nem akarom, hogy Josh meglássa az újságot.
Sarah megfogott egy női magazint, kifizette, majd visszamentünk a fiúkhoz, miközben egymásba csúsztatta a két lapot.
- Mi tartott idáig? – kérdezte Adam, mikor visszaértünk.
- Újságot vettünk. – mondta Sarah.
- Mi a tervetek a továbbiakban? – kérdezte Josh.
- Lemehetnénk a partra! – javasoltam.
- Benne vagyok! – válaszolta Sarah. – Fiúk?
- Mi is! – mondta Josh Adamre nézve.
Visszamentünk a házba, ruháinkat átvettük fürdőruhára, majd lementünk a partra. Eleinte Sarah-val csak napoztunk, aztán mi is belementünk a vízbe. Este fáradtan tértünk vissza szállásunkra. Mivel nem volt semmi ehető és kedvünk sem volt vacsorát készíteni, úgy döntöttünk, pizzát rendelünk, majd betelepedtünk a Tv elé.
- Nem jössz le velem a partra sétálni? – nézett rám Josh vacsora után.
- De, csak előtte segítek Sarah-nak elpakolni! – válaszoltam.
- Menj nyugodtan! – mondta Sarah. – Majd Adammel elpakolunk.
- Nem! Segítek! – mondtam, és ebből már Sarah sejtette, hogy beszélni szeretnék vele.
Fogtuk az elmosnivalókat és kivittük a konyhába.
- Mi az? – kérdezte Sarah.
- Holnap megyek haza. – mondtam.
- Hogy mi?
- Ss! A problémák elől menekülni jöttem ide, de itt csak még több lett belőlük. Úgy látszik, otthon mégis jobb.
- Mikor mész?
- Délután 2kor indul a gépem. Már foglaltam jegyet.
- Josh-sal mikor beszélsz?
- Majd most szeretnék. Megtennéd, hogy majd leviszed Adamet a partra?
- Persze!
A pakolás végeztével bementem a szobámba összeszedni gondolataimat. Kb 10 perc után kimentem a nappaliba. Josh épp a Tv-t nézte.
- Sarah-ék? – kérdeztem.
- Lementek Adammel a partra. – válaszolta.
Leültem mellé és azon gondolkodtam, hogy kezdjek bele. Végül felé fordultam. Nem húzhattam tovább az időt, mert lassan Sarah-ék is visszatérnek.
- Figyelj, Josh! Gondolkodtam, és döntöttem!
- És? – kérdezte csillogó szemekkel.
- Sajnálom, de ez nekem nem megy. Nem tudok mindent otthagyni. Ha ide költözök is, mi a garancia rá, hogy újra olyan lesz az életünk, mint régen? Jelenleg nem érzek irántad semmit, és nem biztos, hogy ez meg fog változni.
- Értem. – sóhajtott, majd visszaértek Sarah-ék.
Bementem szobámba, majd hátra dőltem ágyamon. Nem állt szándékomban elmondani Josh-nak döntésem igazi okát. Aztán valami azt súgta, mégis jobb lenne, ha tudna róla, így hát kimentem a nappaliban. De őt már nem találtam ott.
- Josh? – kérdeztem a többieket.
- Már elment. – mondta Sarah.
- Mikor?
- Kb 5 perce. – mondta Adam.
- Mondtatok neki valamit az újságról?
- Nem. – felelték egyszerre.
- Maradjon is így, ha kérhetném, jó?
- Persze. – mondta Sarah.
Visszamentem szobámba, majd az ablakból néztem a naplementét. Nemsokára elmentem a fürdőbe. Mikor ott végeztem, fölmentem netre. Kíváncsiságból megkerestem Christina Instagramját. ahol nem egy olyan képet találtam, ahol Josh-sal van, a szituációt pedig nem lehet félreérteni. Mikor meguntam a képek nézegetését lefeküdtem aludni. Mivel éjfélig csak forgolódtam, úgy döntöttem, felhívom apáékat, hogy szóljak nekik, hamarabb megyek haza. 1,5 órán át beszélgettünk, majd lecsuktam laptopom fedelét és elaludtam. Nem sokat sikerült pihennem. Reggel korán keltem, hisz még be kellett pakolnom cuccaimat. Mivel Sarah és Adam reggeli után elment vásárolni az ebédhez, egyedül maradtam a házban. Nemsokára kopogtak. Mikor ajtót nyitottam Josh-sal találtam szembe magam.
- Szia! Gyere bentebb! – engedtem be.
- Szia! – köszönt, majd belépett.
- Adamék vásárolni mentek, de szerintem nemsokára jönnek.
- Hozzád jöttem.
- Akkor mond! Apropó, nem baj, ha a szobámban beszélnénk?
- Nem! – mondta, majd bementünk. – Hová mész? – kérdezte, mikor belépett és meglátta bőröndömet az ágyamon.
- Haza. – sóhajtottam.
- Mi? Mikor? Miért?
- Rájöttem, hogy kár volt idejönnöm. Még csak több lett a probléma.
- Ezt hogy érted?
- Hagyjuk ezt. Inkább azt mond, miért jöttél.
- A duett miatt. Arra gondoltam, hogy amíg itt vagy, fölvehetnénk.
- Csakhogy nem lesz duett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése