65. rész

- Mi? Miért? – nézett döbbenten.
- Ezért! – mutattam az újságot.
- Ez hazugság! Megmagyarázom! A kép egy film kedvéért készült!
- Nem kell a hazugságot. Ahogy a dalszöveg sem már. – nyomtam kezébe a papírt és mentem ki a nappaliba könnyeimet visszatartva.
- Nem hazudok!
- És én még itt akartam maradni veled. – fogtam fejem.
- Hogy mi?
- Igen, jól hallod! Csak azóta rájöttem, hogy megváltoztál. Már nem az a Josh vagy, akit eddig ismertem. Úgy látszik, megártott a hírnév. Most pedig jobb lesz, ha elmész! – nyitottam ki az ajtót.
- Stacy várj! – mondta, mikor kituszkoltam és rácsuktam az ajtót.
Mikor visszamentem foltyatni a pakolást kibuggyant néhány könnycsepp. Lassan Sarah-ék is megérkeztek.
- Mi a baj? – kérdezte, mikor meglátott.
- Itt volt Josh.
- Elmondtad neki, igaz?
- Igen. – sóhajtottam.
- És mit mondott?
- Hogy hazugság és a kép csak egy film kedvéért készült stb. Csak én tegnap találtam pár képet róluk, amit nem lehet félreérteni.
- Gyere ide! – ölelt meg Sarah. – Segítesz elkészíteni az ebédet?
- Persze! - töröltem le könnyeim. - Mi lesz?
- Fokhagymás-zabpelyhes csirke krumplipürével, desszertnek pedig brownie, Adam kérésére. – mondta, majd kimentünk a konyhába és hozzákezdtünk.
Amíg én a csirkemelleket paníroztam, a többiek a pürével foglalkoztak. Lassan minden elkészült, 

 majd megterítettünk és asztalhoz ültünk.
- Mi az? Nem ízlik? – kérdezte Sarah, mikor szinte hozzá sem nyúltam az ételhez.
- Nem vagyok éhes. – sóhajtottam.
- Enned kell! Hosszú lesz az út hazáig.
- Tudom. Majd eszek a repülőn. Inkább most megyek, van még pár dolog, amit be kell pakolnom. – sóhajtottam.
Bementem szobámba, majd minden cuccomat elraktam bőröndömbe. Mikor végeztem, cuccaimmal együtt kimentem a nappaliba.
- Kivisztek a reptérre? – kérdeztem.
- Persze! – mondta Adam.
- Ezt is tedd el. – adott Sarah a kezembe egy kisebb táskát. – Csak pár péksütemény van benne az útra.
- Köszönöm! – öleltem meg.
Beraktuk cuccaimat az autóba, majd elindultunk. Negyed 2 után nem sokkal meg is érkeztünk a repülőtérre. 

- Vigyázzatok magatokra! - öleltem meg Sara-t és Adamet.
- Te is! – mondta Sarah. – Amint hazaértél, hívj!
- De akkor itt éjfél lesz.
- Nem baj!
Nemsokára megszólalt a hang, hogy kezdjük meg a beszállást. Gyors búcsúzkodás után Sarah és Adam visszaindultak a szállásra én pedig a géphez mentem. 

 Nemsokára már úton is voltam London felé. Nehéz repülőút volt. 10 óra unalom. Valamennyit próbáltam aludni, de nem nagyon tudtam. Végre megérkeztünk és leszállt a gép. Mikor megtaláltam cuccaimat felhívtam apát.
- Szia, apa, merre vagy? – kérdeztem, mikor felvette.
- Szia, kicsim! Sajnos nem tudok elmenni érted, ugyanis édesanyádnál beindult a szülés és épp úton vagyunk a kórházba. – mondta.
- Hogy mi? De hisz még lenne több mint 1 hete.
- Lehet, de ő nem így gondolja. – mondta anya.
- Mond neki, hogy ne nagyon siessen, megyek én is a kórházba, ott találkozunk! – mondtam.
- Rendben! – mondta anya.
Miután bontottuk a vonalat fogtam egy taxit és elindultunk a kórházba. Út közben fölhívtam Sarah-ékat, és adtam nekik egy kis helyzetjelentést. 1,5 óra múlva értünk oda. Fogtam bőröndömet, kifizettem a taxist, majd fölrohantam a szülészeti osztályra. A nővérpult felé mentem, mikor valaki hátulról szólt.
- Stacy! – hallottam apa hangját.
- Apa! – rohantam oda hozzá és öleltem meg. – Anya?
- Egyelőre kapott egy szobát, de nemsokára beviszik a szülőszobára. Gyere! – mondta, majd bementünk anyához.
- Stacy! – szólt boldogan anya, mikor beléptem.
Odamentem hozzá, majd megöleltem.
- Mikor visznek be? – kérdeztem.
- Az orvos számításai szerint kb 2 óra múlva. – mondta anya.
- És hogy fogják hívni? – kérdezte a nővér, aki anya állapotát figyelte.
- Pontosan még nem tudjuk. – mondta anya. – Három név között vívódunk. Sophie, Ashley vagy Bridget.
- Miért nem kapja meg mindhármat? Nekem sem csak 1 nevem van. – mondtam.
- Felőlem! - mondta anya apára nézve.
- Akkor megkapja mindhármat! - mondta apa.
Amíg az orvosra vártunk, leültem a kanapéra, majd egyszer csak eldőltem. Következő emlékem, hogy apa ébreszt.