60. rész

- Viszont sajnos a munkát nem tudjuk önnek adni. Változott a helyzet az óta, amióta találkoztunk. A jelenlegi csapatfotósunk tegnap szólt, hogy júliustól mégiscsak tudja vállalni a munkát.
- Értem. Azért köszönöm a lehetőséget!
- Remélem, fogunk még együtt dolgozni!
A beszélgetés után fölhívtam anyáékat, hogy tudassam velük a dolgot, majd megkerestem Stu-t és együtt ebédeltünk.
- Na? Mit mondott? – támadt le rögtön, mikor meglátott.
- Nem kaptam meg az állást. – mondtam, miközben leültünk az ebédlőben.
- Mi? Ez hogy lehet?
- A jelenlegi csapatfotós helyére keresett volna valakit idénre, de úgy alakult, hogy mégis tudja vállalni következő futamtól a munkát.
- Sajnálom!
- Talán majd máskor! – sóhajtottam. – Pedig már kezdtem megszeretni ezt a munkahelyet. – mosolyodtam el.
- Legalább valamire jó volt ez a 2 hét.
- Igaz! Valamint arra, hogy rájöjjek, biztosan a fotózással akarok foglalkozni.
- Miért nem alapítasz akkor egy saját céget?
- Saját céget?
- Igen. Gondolj csak bele. Azt csinálnád, amit szeretsz. Vagyis fényképeznél. Azt, amit szeretnél. Nem parancsolna senki, és dolgozhatnál akár a Forma1-ben is.
- Igaz, és nem is rossz ötlet, de rengeteg munka lenne vele, valamint sok időbe is telne felépíteni.
- Valamit valamiért!
- Az is igaz. De most mennem kell, majd még beszélünk!
- Rendben! Magyarországra azért eljössz majd?
- Még nem tudom. Majd meglátom!
- A kedvemért! – mosolygott.
- Meggondolom!
Beszélgetésünk után haza indultam. Otthon elmeséltem mindent részletesen anyáéknak, majd átmentem Sarah-hoz, ahol alaposan kibeszéltük a hétvégét.
- Figyelj, szerdán megyünk Adammel Los Angeles-be, megünnepelni, hogy fölvették az egyetemre. Nem tartasz velünk? Eredetileg a szüleivel ment volna, de nekik közbe jött valami és van még egy jegyünk. – mondta.
- Menjetek nyugodtan ketten! Nem akarok zavarni!
- Miben zavarnál?
- Gondolom, kettesben akartok lenni. Én minek mennék?
- Ha kettesben akarnánk lenni nem ajánlottam volna föl a jegyet. Jó lesz! 2 hétre megyünk.
- Még megbeszélem anyáékkal!
- Rendben! De majd szólj, ha lehet minél hamarabb!
- Oké! De most megyek készülni a bulira.
- Rendben! Ott találkozunk!
Miután hazaértem, anyáékhoz fordultam.
- Sarah fölajánlotta, hogy menjek velük Los Angelesbe 2 hétre. Szerdán indulnánk. – mondtam.
- Szeretnél menni? – kérdezte anya.
- Fogalmam sincs. – sóhajtottam. – Jó lenne menni, de sok kedvem nincs.
- Te tudod kicsim. – mondta apa. – Ha szeretnél, elmehetsz.
- Rendben! Most viszont megyek készülődni.
Fölmentem a szobámba, lezuhanyoztam, megmostam, megszárítottam, kivasaltam hajam, fölöltöztem, majd sminkelés után elindultam. 

 10 perc múlva már Caroline-éknál is voltam. A társaság egy része már ott volt. Amíg a többieket vártuk, Sarah-val beszélgettem.
- Gondolkodtam az ajánlatodon. Arra jutottam, hogy menjetek ketten. – mondtam.
- Rendben! De ha meggondolod magad, szólj!
- Oké!
6 órára már mindenki befutott és lassan elkezdődött a buli. Car nem hazudtolta meg magát, mindenből volt bőséggel. Kb este 10re már mindenkiben volt elég alkohol.
- Táncolunk? – jött oda Alex.
- Igen! – válaszoltam.
Annyira jól sikerült a tánc, hogy Alexszel nem gyengén habarodtunk egymásba. Egyik csók követté a másikat, 

 miközben keze derekamról egyre lejjebb csúszott. Reggel mind ketten az ágyában ébredtünk. Szörnyen fájt a fejem, de tisztán emlékeztem az előző estére. Álmosan ballagtam le az étkezőbe.
- Jó reggelt! – köszönt Car.
- Jobbat! – fogtam a fejem.
- Na? Milyen volt? – kérdezte, miközben leültem, ő pedig egy csésze kávét tett elém. 

- A buli? Ütős!
- Én Alexre gondoltam, és a buli utáni részre.
- Nem feküdtünk le, ha erre gondolsz!
- Biztos?
- Biztos!
- És csak a buli erejéig tartott ez az egész, vagy lesz folytatása?
- Fogalmam sincs! – sóhajtottam.
- Heikki a bökkenő, igaz?
- Nem hanyagolhatnánk ezt az egészet?
- De!
- Bonnie mikor ment el?
- Még itt van. Itt aludt, ahogy Sarah és Adam is.
- Legalább el tudok tőle rendesen búcsúzni!
- Jó, hogy mondod, megyek, szólok nekik.
- Rendben!
Miután elment, nem sokáig maradtam egyedül. Alex jött le álmosan, póló nélkül a lépcsőn.
- Nem tudtam, hova tűntél mellőlem. Reméltem, hogy még itt vagy! – mondta, s hangja még rekedtes volt az álmosságtól.
- Nem mentem volna el úgy, hogy nem szólok. – mondtam, majd az üres kávés csészét a mosogatóhoz vittem.
- Reméltem is! – mondta Alex, majd utánam jött, hátulról átölelt és megcsókolta nyakam. 

- Figyelj, meg kéne beszélnünk az előző éjszakát. – fordultam felé.
- Tudom. – sóhajtott.
- Jó reggelt! – köszönt Bonnie, Adam és Sarah.
- Jó reggelt! – köszöntünk egyszerre Alexszel.
- A fürdőbe leszek! – mondta Alex, majd ott hagyott minket.
- Van valami kaja? – kérdezte Bonnie,
- Mindjárt kész lesz! Üljetek le. – mondta Caroline.
- Én viszont lassan megyek! – mondtam.
- Ha vársz egy kicsit, megyek veled! – mondta Sarah.
- Maradj nyugodtan, majd beszélünk! Bonnie, te vigyázz magadra! Ígérd meg, hogy sűrűn jelentkezel!
- Megígérem! – ölelt meg. – Te is vigyázz magadra!
- Fogok! És üdvözlöm Josh-t is!
- Átadom!
Miután elbúcsúztunk, haza indultam. Út közben írtam egy SMS-t Alexnek, hogy eljöttem, majd jöjjön át. Kb 15 perc múlva csöngettek. Azonnal lerohantam, majd mikor ajtót nyitottam Alex állt velem szemben.
- Gyere bentebb! – mondtam, majd fölmentünk a szobámba. – Iszol valamit?
- Nem köszönöm! – mondta, - Ez aztán a lakás! – ámult.
- Ez még nem minden! – mosolyogtam. – Szóval a tegnap esti dolog. – kezdtem bele.
- Jó volt, de nem akarsz többet, igaz?
- Igen. – sóhajtottam.
- Értem.
- Figyelj, őszinte leszek veled. Ha más lenne a helyzet, nem ezt mondanám. Akkor lehetne több köztünk. De most össze vagyok zavarodva és különben is, holnap megyek 2 hétre Sarah-ékkal Los Angelesbe, utána pedig rögtön megyek Magyarországra.
- Abba a szőke srácba vagy belezúgva, igaz? – kérdésére nem válaszoltam. – Tudod, elegem van már ebből a Casanova szerepből. Úgy gondoltam, hogy te lehetsz az a lány, aki megváltoztatja az életem. Aki mellett megkomolyodhatok. – mondta, és láttam rajta, hogy őszinte. - De úgy látszik, ez nem fog összejönni. - sóhajtott.
- Hidd el, ha nagyon akarod, akkor a változás más lány mellett is sikerülni fog! Az a lány pedig nagyon szerencsés lesz melletted!
- Azért búcsú puszit kapok?
- Persze!  – mosolyodtam el.
Megöleltem, majd arcára akartam adni egy puszit, de elfordult, így a szájára sikerült, amiből csók lett. 

 Mint előző este, most sem álltunk meg egynél. Végül az ágyon kötöttünk ki.