57. rész

- Hogy mi? – kérdeztem döbbenten.
- Mellettem jó helyen lennél!
- Ne értsd félre, de rád nem tudnék úgy nézni, mint a pasimra. Te mindig is olyan leszel, mint a bátyám.
- Tudom! – nevetett. – Olyan vagy, mint a húgom. Különben sem tudnálak elviselni, mint barátnőt.
- Hogy mi? Tudod mit? Most megsértődtem! – álltam föl. – Úgyis dolgoznom kell. – Stu nem mondott semmit, csak nevetett, én pedig elindultam.
- Stacy! – szólt utánam. – Este ráérsz? – kérdezte, mikor visszafordultam.
- Ráérjek?
- Eljöhetnél velem a pályára.
- Ugye nem futni?
- Felőlem sétálhatunk is!
- Rendbe!
- Akkor fél7kor találkozzunk a garázsba!
Mikor otthagytam Stu-t, a hamarosan kezdődő sajtótájékoztatóra indultam Sebastiant fényképezni. 

Amint ott végeztünk, visszamentünk a garázsba, ahol Sebastian megkapta a csapattól is szülinapi tortáját. 

Miután elfogyott, a paddockba mentem, ahol fölmentem netre. Sarah épp fönt volt Skype-on, így ki tudtam neki önteni lelkem. Nemsokára apa jött oda hozzám.
- Vacsoráztál már? – kérdezte.
- Még nem. – válaszoltam.
- Velem tartasz?
- Igen!
Elmentünk a csapat paddockban felállított étkezőjébe, ahol megvacsoráztunk s közben beszélgettünk. Lassan apának dolgoznia kellett még menni, én pedig mivel még volt egy fél órám, összepakoltam cuccaim, majd elsétáltam a garázsba.
- Kb 10 perc és végzek! – mondta Stu, mikor meglátott.
- Rendben! Nem kell sietned, ráérek! – mondtam, majd leültem és néztem, ahogy dolgoznak.
A 10 percből több mint fél óra lett. Mikor végzett, elindultunk.
- Megfognád egy kicsit? – nyújtotta telefonját.
- Mit keresel? – kérdeztem, mikor zsebében kotorászott.
- A kocsi kulcsomat. - pakolt ki mindent zsebéból. - Nagyszerű! A motorhome-ban hagytam. – bosszankodott. – Visszaadhatod. – nyújtotta kezét telefonjáért.
- Egy pillanat! – mondtam.
- Mi az, hogy egy pillanat?
- Csak megnézem, rejtegetsz-e valamit. – nevettem.
- Nem rejtegetek semmit! Add vissza!
- Mindjárt!
Miután több féle képen sem tudta elvenni tőlem, kivette zsebemből az enyémet.
- Add vissza! – nyúltam érte.
- A-a! – nevetett. – Előbb az enyémet.
- Nem! – mondtam, majd előrébb mentem.
Stu hirtelen előttem termett és ki akarta venni kezemből a telefont, de megfordultam, így nem sikerült.
- Én a helyedben nem tenném! – mondtam, miközben a csuklómat fogta. – El fogom ejteni!
- Nem teszed!
- Óh, dehogy nem! – mondtam, majd előre nyújtottam kezem és két ujjam közé fogtam a telefont.
Ekkor Heikki és Sebastian futott el mellettünk, és amíg én Heikkivel voltam elfoglalva Stu kikapta kezemből a telefont.
- Ez nem ér! – mondtam, mikor magamhoz tértem.
- Mondtam, hogy nem ejted le. – mondta magabiztosan.
- Add vissza az enyémet. – mondtam komolyan.
- Tessék! – nyújtotta, de mikor el akartam venni, visszahúzta.
- Héé! – mondtam.
Karba fontam kezem, majd sértődést színlelve előre mentem.
- Látod, ezért nem tudnálak elviselni, mint barátnőd. – mondta nevetve.
Mikor nem válaszoltam, utánam jött.
- Tessék! – nyújtotta telefonom. Elvettem tőle, majd ugyan úgy folytattam utam. – Most mi van? Megsértődtél?
- Nem! – mondtam, rá sem nézve.
- Stacy! – fogta meg karom és nem engedett tovább menni.
Felé fordultam majd szemébe néztem.
- Bevetted! – mondtam komoran, majd kitört belőlem a nevetés.
- Hogy mi? – kérdezte döbbenten. – Ezt kár volt! – mondta.
Éreztem vesztemet, azért elkezdtem szaladni a garázs felé. Stu viszont gyorsabb volt, így utolért és csikizni kezdett. Eléggé jól elszórakoztunk a boxutcában. A műsorunkat pedig pár szerelőn kívül Heikki is látta.
- Azt hiszem, nem ártana visszamenni a szállodába. – mondtam, mikor lenyugodtunk.
- Igazad van! – mondta Stu.
Fölmentünk a motorhome-ba cuccainkért, majd a parkolóba megkerestük autóinkat és visszamentünk a szállodába. Mikor beértem a szobába lefeküdtem az ágyra, majd írtam egy SMS-t Stu-nak.
„Köszönöm a mai estét!”
„Nincs mit! De maradjon is meg a jókedved!” - jött a válasz rögtön.
„Próbálom!” – írtam meg, majd elmentem zuhanyozni.
Mikor végeztem a fürdőbe, apa is megérkezett. Amíg ő fürdött, átküldtem a képeket a csapatnak, majd lefeküdtünk aludni. A péntekem szinte ugyan úgy telt, mint előző héten. Délelőtt szabadedzés, aztán ebéd apával, délután újabb szabadedzés, majd vacsoráig a paddockban sétálgattam. Épp a szállodába indultam, mikor Brittával találkoztam.
- Szia! Merre mész? – kérdezte.
- Szia! Vissza a szállodába! – válaszoltam.
- Nagyon sietsz?
- Nem, miért?
- Rég beszélgettünk. Gyere, meghívlak egy sütire!
- Rendben!
Fölmentünk az étterembe, ahol rendeltünk mindketten 1-1 sütit. 

Beszélgettünk a munkáról, a csapatról, a jövőmről és sok minden másról is.
- Nem is mondtad, hogy új pasid van. – mondta hirtelen.