Végül az ágyon
kötöttünk ki.
- Alex, ezt ne! – mondtam, mikor pólóm alá nyúlt. – Én ezt nem akarom!
- Rendben! – sóhajtott, majd az ágy szélére.
- Ne haragudj, jó? De nekem ez az egész nem megy. - ültem mellé.
- Nem haragszom! – nézett rám és mosolyodott el. – De hiányozni fogsz!
- Majd sűrűn hívlak! – mosolyodtam el én is.
- Vigyázz magadra!
- Fogok!
- Jó utat!
Mikor elment, írtam egy SMS-t Sarah-nak. Csupán 3 betűből állt üzenetem: „SOS”. Miután elküldtem, letettem telefonom, majd hátra dőltem az ágyon. Nemsokára Sarah kopogás nélkül tört be szobámba.
- Mi a baj? – kérdezte.
- Meggondoltam magam. Ha lehet, mégis elmennék veletek holnap. – ültem föl.
- Persze, hogy lehet! De ezért.. – kezdte kérdését értetlenül, végül megvilágosodott. – Mi volt az oka?
- A pasik. – dőltem vissza.
- Alex többet akar, de te Heikkit szereted, legalábbis eddig azt hitted, de itt volt, megcsókolt, összezavarodtál és menekülsz a problémák elől. – ült le mellém.
- Bingo. – sóhajtottam. – De honnan tudtad, hogy itt volt és megcsókolt?
- Kamerákat szereltem fel a szobádba és titokba otthon azt figyelem egy kis képernyőn, ami a szekrényembe van eldugva. – mondta. – Akkor kísértem ki Adamet, mikor elment tőletek. Így összezavarodva pedig nem lehetsz egy sima beszélgetés után. – mondta, mikor a „most komolyan” nézésemmel néztem rá.
- Az lesz a legjobb, ha egy időre itt hagyok mindent! – sóhajtottam.
- Szerintem pedig az lenne a legjobb, ha beszélnél Heikkivel, kibékülnétek és elmondanád neki, hogy mit érzel valójában.
- Igen, és legyen abban a tudatban, hogy bármit megtehet, mert én megbocsájtok neki. Amúgy meg hogy nézne ki, ha pont én állnék elő, hogy legyen több köztünk barátságnál? Én akartam ezt az egészet.
- De a menekülés sem jobb.
- Tudom. Nem is akarok menekülni, csak idő kel, amíg tisztázom a dolgokat magamban is.
A beszélgetésünket Natasha zavarta meg.
- Kész az ebéd! – szólt.
- Rendben! Megyünk! – válaszoltam. – Nem eszel nálunk? – néztem Sarah-ra.
- De! – vágta rá.
Lementünk az étkezőbe, majd ebéd közben elmondtam anyának döntésemet és alaposan kibeszéltük az indulást, valamint az úttal kapcsolatos dolgokat. Miután Sarah hazament elkezdtem összepakolni cuccaimat az útra, majd elvittem Tainat a parkba. Mikor hazaértem fölmentem szobámba majd fojtattam a pakolást. Nemsokára kopogtak. Apa volt az.
- Hát így döntöttél. – mondta a bőröndömre nézve.
- Igen. Jó lesz egy kicsit távol lenni a hétköznapoktól. – sóhajtottam.
- De ilyen hosszú ideig?
- Csak 2 hétre megyek!
- Először 2hétre mész el nyaralni, aztán bejelented, hogy elköltözöl. – ült le az ágyamra. – Be kell látnom, hogy a kislányomból felnőtt nő lett.
- Apa! Ezt most fejezd be, jó? Visszajövök! Különben sem tervezem, hogy elköltözzek. Egy ideig még itt fogok lakni!
- Remélem is! – mosolygott, majd odamentem hozzá és megöleltem.
Nemsokára kész lett a vacsora és lementünk enni.
- Mikor indul a gép? – kérdezte anya.
- Délelőtt 10kor. – válaszoltam.
- Nagyszerű! Legalább el tudlak vinni! – mondta apa.
Vacsora után átmentem Caroline-hoz, hogy elbúcsúzzak tőle is. Szerencsére Alexet sikerült elkerülnöm. Mikor hazaértem megfürödtem, majd lefeküdtem aludni. A következő nap volt életem leghosszabb napja. Korán indult és későn ért véget. Mivel gépem 10kor indult, már hajnalban keltünk. Lezuhanyoztam, felöltöztem, majd gyors reggeli után jöttek Sarah-ék, elbúcsúztam Natashától és Tainatól, majd indulásra készek voltunk. Az utolsó pillanatban viszont még visszaszaladtam szobámba. Valami azt súgta, el kell tennem a Josh-sal közös dalunk szövegét. Megkerestem, összehajtottam, beletettem táskámba, aztán lementem és elindultunk. Fél 10re már a repülőtéren voltunk.
- Vigyázzatok magatokra! – mondta anya.
- Fogunk! De ti is! – öleltem meg. – Te pedig ki ne gyere, amíg nem vagyok itthon! – mondtam anya pocakjára nézve.
- Legalább minden második nap telefonálj! – mondta apa.
- Rendbe! – öleltem meg.
Nemsokára megszólalt a hang. A Los Angelesbe tartó utasokat megkérik, hogy kezdjék meg a beszállást.
- Mennünk kell! – szólt Sarah.
- Akkor 2 hét múlva találkozunk! – sóhajtottam anyáékra nézve.
Beszálltunk a gépbe, majd több mint 10 óra repülőút után végre landoltunk.
- Alex, ezt ne! – mondtam, mikor pólóm alá nyúlt. – Én ezt nem akarom!
- Rendben! – sóhajtott, majd az ágy szélére.
- Ne haragudj, jó? De nekem ez az egész nem megy. - ültem mellé.
- Nem haragszom! – nézett rám és mosolyodott el. – De hiányozni fogsz!
- Majd sűrűn hívlak! – mosolyodtam el én is.
- Vigyázz magadra!
- Fogok!
- Jó utat!
Mikor elment, írtam egy SMS-t Sarah-nak. Csupán 3 betűből állt üzenetem: „SOS”. Miután elküldtem, letettem telefonom, majd hátra dőltem az ágyon. Nemsokára Sarah kopogás nélkül tört be szobámba.
- Mi a baj? – kérdezte.
- Meggondoltam magam. Ha lehet, mégis elmennék veletek holnap. – ültem föl.
- Persze, hogy lehet! De ezért.. – kezdte kérdését értetlenül, végül megvilágosodott. – Mi volt az oka?
- A pasik. – dőltem vissza.
- Alex többet akar, de te Heikkit szereted, legalábbis eddig azt hitted, de itt volt, megcsókolt, összezavarodtál és menekülsz a problémák elől. – ült le mellém.
- Bingo. – sóhajtottam. – De honnan tudtad, hogy itt volt és megcsókolt?
- Kamerákat szereltem fel a szobádba és titokba otthon azt figyelem egy kis képernyőn, ami a szekrényembe van eldugva. – mondta. – Akkor kísértem ki Adamet, mikor elment tőletek. Így összezavarodva pedig nem lehetsz egy sima beszélgetés után. – mondta, mikor a „most komolyan” nézésemmel néztem rá.
- Az lesz a legjobb, ha egy időre itt hagyok mindent! – sóhajtottam.
- Szerintem pedig az lenne a legjobb, ha beszélnél Heikkivel, kibékülnétek és elmondanád neki, hogy mit érzel valójában.
- Igen, és legyen abban a tudatban, hogy bármit megtehet, mert én megbocsájtok neki. Amúgy meg hogy nézne ki, ha pont én állnék elő, hogy legyen több köztünk barátságnál? Én akartam ezt az egészet.
- De a menekülés sem jobb.
- Tudom. Nem is akarok menekülni, csak idő kel, amíg tisztázom a dolgokat magamban is.
A beszélgetésünket Natasha zavarta meg.
- Kész az ebéd! – szólt.
- Rendben! Megyünk! – válaszoltam. – Nem eszel nálunk? – néztem Sarah-ra.
- De! – vágta rá.
Lementünk az étkezőbe, majd ebéd közben elmondtam anyának döntésemet és alaposan kibeszéltük az indulást, valamint az úttal kapcsolatos dolgokat. Miután Sarah hazament elkezdtem összepakolni cuccaimat az útra, majd elvittem Tainat a parkba. Mikor hazaértem fölmentem szobámba majd fojtattam a pakolást. Nemsokára kopogtak. Apa volt az.
- Hát így döntöttél. – mondta a bőröndömre nézve.
- Igen. Jó lesz egy kicsit távol lenni a hétköznapoktól. – sóhajtottam.
- De ilyen hosszú ideig?
- Csak 2 hétre megyek!
- Először 2hétre mész el nyaralni, aztán bejelented, hogy elköltözöl. – ült le az ágyamra. – Be kell látnom, hogy a kislányomból felnőtt nő lett.
- Apa! Ezt most fejezd be, jó? Visszajövök! Különben sem tervezem, hogy elköltözzek. Egy ideig még itt fogok lakni!
- Remélem is! – mosolygott, majd odamentem hozzá és megöleltem.
Nemsokára kész lett a vacsora és lementünk enni.
- Mikor indul a gép? – kérdezte anya.
- Délelőtt 10kor. – válaszoltam.
- Nagyszerű! Legalább el tudlak vinni! – mondta apa.
Vacsora után átmentem Caroline-hoz, hogy elbúcsúzzak tőle is. Szerencsére Alexet sikerült elkerülnöm. Mikor hazaértem megfürödtem, majd lefeküdtem aludni. A következő nap volt életem leghosszabb napja. Korán indult és későn ért véget. Mivel gépem 10kor indult, már hajnalban keltünk. Lezuhanyoztam, felöltöztem, majd gyors reggeli után jöttek Sarah-ék, elbúcsúztam Natashától és Tainatól, majd indulásra készek voltunk. Az utolsó pillanatban viszont még visszaszaladtam szobámba. Valami azt súgta, el kell tennem a Josh-sal közös dalunk szövegét. Megkerestem, összehajtottam, beletettem táskámba, aztán lementem és elindultunk. Fél 10re már a repülőtéren voltunk.
- Vigyázzatok magatokra! – mondta anya.
- Fogunk! De ti is! – öleltem meg. – Te pedig ki ne gyere, amíg nem vagyok itthon! – mondtam anya pocakjára nézve.
- Legalább minden második nap telefonálj! – mondta apa.
- Rendbe! – öleltem meg.
Nemsokára megszólalt a hang. A Los Angelesbe tartó utasokat megkérik, hogy kezdjék meg a beszállást.
- Mennünk kell! – szólt Sarah.
- Akkor 2 hét múlva találkozunk! – sóhajtottam anyáékra nézve.
Beszálltunk a gépbe, majd több mint 10 óra repülőút után végre landoltunk.
- Azt hittem, sosem érünk ide! – nyújtózkodott Sarah.
Miután megkerestük cuccainkat fogtunk egy taxit, majd a szállásra mentünk. Meglepetésemre nem egy szállodába mentünk, hanem egy külön házba, ami a tengerpart mellett van.
- Ez gyönyörű! – ámultam.
- A szüleim választották. – mondta Adam.
- Mi a terv mára? – kérdezte Sarah.
- Nekem alvás. Totál leszívta az energiám az utazás. – mondtam.
- De hisz még alig múlt dél! – nézett az órára Sarah. – Majd ezután kezdődik az élet. Különben is, éhes vagyok! Nem megyünk el valahova kajálni?
- Ez jó ötlet! – mondta Adam. – Stacy? Nem jössz? – nézett rám.
- Legyen! – sóhajtottam.
Egy tengerparti étterembe mentünk ahol megebédeltünk.
- Hogyan tovább? – kérdezte Sarah, mikor kiléptünk az étteremből.
- Szerintem most gyerünk vissza a házba, kipakolunk, pihenünk egy kicsit, majd lemegyünk a tengerpartra, szétnézi. – mondta Adam.
- Egyet értek! – válaszoltam.
A nap többi része pontosan ugyan úgy telt, ahogy elterveztük. Mikor visszatértünk a szállásunkra birtokunkba vettük, majd nem túl rövid pihenő után lementünk sétálni a partra. Mikor visszatértünk összedobtunk egy könnyed vacsorát, majd mivel mindannyian fáradtak voltunk lefeküdtünk aludni. A következő napok jól teltek. Nap közben mindig a strandon voltunk,
esténként pedig bulizni mentünk valamelyik szórakozóhelyre.
*7. napon*
- Stacy! Ébresztő! – rontott be Sarah a szobámba hajnali fél 11kor. Az előző este eléggé kiütött. – Nézd, mim van! – ült le mellém az ágyra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése