54. rész

Vasárnap reggel szerencsére nem kellett olyan korán kelnem. Elég volt délre a pályán lennem. Reggeli után elvittem Tainat a parkba, majd mikor visszaértünk a kertben folytattuk a játékot. Nemsokára elérkezett az idő és fölmentem a szobámba készülődni. Lezuhanyoztam, felöltöztem,

 majd fogtam cuccaimat és elindultunk. Volna, ha az autóm beindult volna. *Nagyszerű!* gondoltam magamban.
- Mi az? – kérdezte apa.
- Nem tudom. Nem indul. – sóhajtottam.
- Gyere, elviszünk! Holnap pedig megnézetjük.
- Rendben! – mondtam, majd beszálltam hozzájuk és elindultunk.
Kb fél óra múlva már a parkolóban voltunk. Bementünk a paddockba, lepakoltuk cuccainkat a motorhome-ba, majd elmentünk ebédelni. Mikor végeztünk apa elment dolgozni, anyáék az étteremben maradtak, én pedig elmentem fényképezni a pilóta parádét. Amint annak vége lett a pilóták elmentek felkészülni, én pedig szétnéztem még a paddockban. Nemsokára a versenyzők beültek autójukba és elindultak a rajtrácsra. Én is fogtam fényképezőgépem,

 majd a szerelőkkel együtt kisétáltam a célegyenesbe. A pilóták fölálltak a rajtrácsra, kiszálltak autóikból, és a legtöbben egy árnyékos helyen készültek föl mentálisan. Néhányan még 1-1 interjút is adtak. Nemsokára viszont visszaültek autójukba, a szerelők a célegyenes 2 szélére húzódtak, s amikor a versenyzők elindultak felvezető körükre, mindenki visszarohant a saját boxába. Izgatottan figyeltük a rajtot. Mivel jó helyre sikerült állnom, sok jó képet készítettem a futamról, ami sajnos nem sikerült a legjobban. Sebastian ugyanis a 41. körben vezető helyről kiesett. Az egész csapat csalódott volt, főleg apa és Adrian, de Sebastiannal lelket öntöttek egymásba, mikor visszatért körünkbe. Vigasztalásra viszont nem sok idő jutott, ugyanis Britta azonnal elhívta a kötelező interjúadásra, ahová én és Heikki is elkísértük. A nyilatkozat után mind visszatértünk a boxba, Nem sokkal később leintették a futamot, amint Mark a 2. helyet szerezte meg, így mehettünk a pódium elé, ahol szintén sikerült pár jó képet készítenem. 

Mikor vége lett a ceremóniának, az első 3 helyezet elmentek az interjú szobába, majd mikor ott végeztek, a paddock egy részén kialakított helyre mentek szintén interjúkat adni. Mihelyst ott végeztünk, visszamentünk a garázsba, ahol elkészült a csapatfotó, majd a csapat elment futni egy levezetőkört. Én inkább megvártam őket a célegyenesben. Mikor visszaértek, hivatalosan is befejeződött a 2013as Brit nagydíj. A versenyzők visszavonultak a szállodába, a szerelők pedig nekikezdtek a pakolásnak és néhány kamion még aznap este elindult Németországba. Fárasztó hétvége volt. Semmi másra nem vágytam, csak az ágyamra.
- Mikor indulunk? – kérdeztem apát.
- Szeretném látni, ahogy valamennyi kamion rendben elindul, a többi pedig elkészül.
- Akkor én hívok egy taxit, nem baj?
- Nem! Menj nyugodtan!
- Anyáék?
- Már hazamentek még futam vége előtt. Édesanyád fáradt volt.
- Rendben! Akkor majd otthon találkozunk!
A kijárat felé indulva épp a taxis számát kerestem, mikor Heikkivel futottam össze.
- Merre mész? – kérdezte.
- Haza! - mondtam.
- De nem Christianékkal jöttél? Ő még dolgozik.
- Tudom. Taxival megyek. Fáradt vagyok és nincs kedvem megvárni apát.
- Hívtál már taxit?
- Nem. Épp a telefonszámukat keresem. Azt hittem, benne van a telefonomban.
- Ne keresd! Hazaviszlek!
- Köszönöm! – mosolyogtam.
- Gyere!
A parkolóba mentünk, ahol megkerestük Heikki autóját, majd haza vitt.
- Nem jössz be? – kérdeztem.
- Nem lehet! Még ma este megyek haza.
- Akkor kedden találkozunk! Jó utat! És hívj, mielőtt elindulsz!
- Rendben! Köszönöm! Oké!
Miután elbúcsúztunk bementem a lakásba. tervem az volt, hogy lezuhanyozom, átküldöm a képeket, majd alszok, de nem jött be. Miután lefeküdtem, csak forgolódtam. Folyton Heikki járt a fejemben. Mikor már 11et ütött az óra, úgy döntöttem, fölhívom Sarah-t. Szükségem volt rá.
- Felébresztettelek? – kérdeztem, mikor fölvette
- Föl, de ne foglalkozz vele! Mond! Valami baj van?
- Akár milyen fáradt is vagyok, nem tudok aludni. - sóhajtottam.
- Heikki?
- Igen.
- 5 perc és ott vagyok!
- Köszönöm!
Pár perc múlva már nálunk is volt.
- Kialusszuk! – ölelt meg, mikor kinyitottam az ajtót,
Mivel anyáék aludtak, csöndben vonultunk föl szobámba. Alaposan kibeszélgettük magukat, majd mire oda jutottunk, hogy alszunk, már elmúlt hajnali 2. Másnap délelőtt 10óra után keltünk. Anyáék alaposan meglepődtek, hogy hogy került ide Sarah, mikor lementünk az étkezőbe. Reggeli közben elmeséltem nekik, majd Sarah haza indult.
- Bármi van, szólj! Jövök! – mondta.
- Rendben! És köszönöm, hogy átjöttél!
- Ugyan már! Azért vagyok! – ölelt meg.
Miután elment, sok mindent nem csináltam. Délelőtt szinte egész nap a kertben játszottam Tainaval, miközben egy szerelő az autómat javította, majd ebéd után megbeszéltük a többiekkel, hogy elmegyünk vásárolni. Úgy is rég volt már közös programunk. Annyira elszaladt az idő, hogy vacsorára értem haza. A boltok járásában eléggé elfáradtam, de sikerült vennem pár pólót és nadrágot is. 

Vacsora után elvittem Tainat sétálni, bepakoltam Németországra, majd épp a fürdőbe indultam, mikor megcsörrent telefonom. Caroline volt az.
- Mint tudod, Bonnie jövő hét kedden utazik Amerikába. Arra gondoltam, hogy szervezhetnénk neki egy búcsú bulit. – mondta.
- Renden! Benne vagyok! De sok mindent nem tudok segíteni a szervezésben, mert dolgozom.
- Megszervezek én mindent! Te csak gyere el!
- Ott leszek! – mondtam.
Mikor beszélgetésünknek vége lett, elmentem fürdeni, majd lefeküdtem aludni. Reggel korán keltem. Hajnal óta csak forgolódtam valamiért. Fölkeltem, majd az étkezőbe indultam. A szobám ajtajához érve megcsörrent telefonom.
- Igen?! – szóltam bele.
- Szia! Fölébresztettelek? – kérdezte Heikki.
- Nem! Kb 5 perce keltem.
- Mondtad, hogy hívjalak, ha indulok Angliába. 15 perc múlva száll föl a gép.
- Rendben! Ha megmondod, mikorra érsz Londonba, elmegyek érted.
- Kb 10kor, ha minden igaz.
- Oké! Akkor addigra ott leszek!
Miután letettem a telefont lementem reggelizni. Miután ettem, fölmentem a szobámba. Lezuhanyoztam, fölötöztem, majd elindultam Heikkiért a reptérre. Mivel már háromnegyed 10 előtt ott voltam, leültem a reptér váró részén és telefonomon fölmentem netre. Mikor legközelebb fölnéztem, Heikki állt előttem. Gyors üdvözlés után bepakoltunk a kocsiba, majd haza indultunk.