~ MÁSODIK ÉVAD 23. rész

- Akkor mindjárt jövök és hozok pár ruhát. – mondta Keasha, majd magamra hagyott.
Pár perc izgatott várakozás után nyílt az ajtó, s három ruhával kezében lépett be segítőm.
- Melyiket szeretnéd először felpróbálni? – akasztotta fel egyenként a ruhákat a fogadra.
- Haladjunk jobbról balra. – válaszoltam, majd Keasha kivette az első ruhát és belebújtam.

- Na? Hogy tetszik?
- Szép! Mutassuk meg a többieknek is. – mosolyogtam, majd kifelé indultunk. – Na? Mit szóltok? – néztem körbe.
- Szépnek szép, viszont valahogy nem illik hozzád. – mondta anya.
- Szerintem túl egyszerű. – mondta apa. – Valami feltűnőbb kellene.
- Nekünk nem tetszik. – rázták a fejüket Sarah-ék.
- Aaron? – néztem öcsémre, aki egyszerűen csak elhúzta a száját.
- Hát jó. Ez nem nyert. Jöhet a következő. – mondtam, majd az öltözőbe mentem, ahol fölvettem a következő ruhát. 

 Ez a ruha hercegnős stílusú és elefántcsont színű volt, felül gazdagon gyöngydíszítéssel.

- Nem fehér. – szólalt meg először anya.
- Olyan vagy benne, mint egy porcelánbaba. – mondta Tasha.
- Apa? – néztem rá.
- Szerintem próbálj fel másfélét is.
- Például az előzőnek tetszett a stílusa. Esetleg ha olyat próbálnál, csak mondjuk, tüll lenne az alja? – kérdezte anya.
- Én is gondolkodtam hasonlón.
- Akkor keresek olyat. – mondta Keasha, majd az öltözőbe indultunk.
- Előtte viszont próbáljuk fel azt is. – mutattam a harmadik fogason lévő ruhára.

Ez a ruha egy hófehér, derékban karcsúsított, hímzéssel díszített ruha volt.
- Szép. – mosolygott apa.
- Tetszik, hogy fehér. – mondták a lányok.
- Szép vagy. – mondta meglepetésemre Aaron is.
- Feltegyük a fátylat? – kérdezte Keasha, mire mindenki bőszen bólogatott.
A tükör előtt állva próbáltam elképzelni magam, ahogy ebben a ruhában vonulok az oltár felé.
- Milyen? – kérdezte Keasha.
- Valahogy nem az igazi. – sóhajtottam. – Szép és nagyon tetszik, de mégsem érzem azt, hogy ez lenne az.
- Akkor keresünk tovább. – bíztatott Keasha. Látta rajtam a félelmet, hogy nem találom meg az álomruhám.
Az öltözőbe visszatérve pár percre magamra hagyott, hamarosan viszont újabb ruhákkal tért vissza. A következő felpróbált ruhám egy hófehér, sellő fazonú volt, felül gyöngy és hímzett díszítéssel.

- Nekem tetszik. – mondta Sarah.
- A háta nem jön be. – mondta Car.
- Lehetne kicsit több díszítés is rajta. – véleményezte Tasha.
- Csillogósabb legyen. – hallottam öcsém kívánságát.
- Lehetne valami feltűnőbb. – mondta apa.
- Az alján is lehetnének díszek. – javasolta anya.
Csalódottan tértem vissza a kis helységbe. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű a választás, de már a negyedik ruhát próbáltam fel, és őszintén mondva ezek közül eddig egyetlen egy tetszett. A következő ruha pont olyan volt, mint amilyet leírtunk.

- Ebben szélesebbnek tűnik a csípőd. – mondta Caroline.
- Kövérít. – mondta ki egyszerűen Aaron.
- Nem. – hallatszott anyáéktól is. – Még mindig túl egyszerű.
A csalódottságtól és a félelemtől könnyeimet nyelve sétáltam vissza az öltözőbe, ahol Keasha újra magamra hagyott. Mikor legközelebb nyílt az ajtó meglepetésemre nem tanácsadóm lépett be, hanem egy addig ismeretlen férfi.
- Szia! Randy Fenoli vagyok. Gondolom te vagy Stacy. – mutatkozott be.
- Igen, én vagyok.
- Hoztam neked két ruhát is. Mit szólsz ezekhez? – akasztotta fel őket.
- Szépek. Tetszenek. – mosolyodtam el. Az egyik ruha elnyerte tetszésemet.
- Akkor próbáld föl.
Mikor belebújta a ruhába felemás érzések fogtak el. A felső része nagyon szép volt, az alsó részét viszont túl díszesnek találtam. 

Mindenesetre megmutattam kint lévő kísérőimnek is. Caroline-on kívül mindenki egyet értett velem. Barátnőm szerint viszont ez az igazi. Ő beleszeretett ebbe a ruhába El is döntötte, hogy ezt fogja viselni, ha egyszer férjhez megy. Izgatottan lépdeltem vissza az öltözőbe, ugyanis a másik Randy által kiválasztott ruha volt az, ami első látásra megfogott. Mikor felvettem, hirtelen nem jutottam szóhoz. Nagyon szép volt. Nem volt sem túl egyszerű, sem túl feltűnő. 

Mosolyogva mentem ki megmutatni magam. Ez a ruha teli találta volt. Mindenkinek nagyon tetszett. A fátyolt feltéve szépnek éreztem magam. Viszont a kellő hatás elmaradt.
- Na? Ez lesz az igazi? – jött oda hozzánk Randy.
- Nagyon tetszik. Viszont az alsó része lehetne egy picit keskenyebb, valamint a felsőjén is több dísz.
- Tudom, mire gondolsz, és azt is, hogy melyik ruha lesz számodra a tökéletes. Megkeresem és beviszem.
Türelmetlenül várakoztam, amíg Randy megkereste ruhámat. Nemsokára nyílt az ajtó és egy fehér ruhát akasztott fel a fogasra.
- Tetszik? – kérdezte.
- Hasonló, mint az előző, viszont ennek szebb a felső része.

- Próbáld föl.
Különleges érzés fogott el, mikor először belenéztem a tükörbe. A ruha egyszerűen fantasztikus volt. Fülig érő szájjal sétáltam ki a többiek elé.
- Na? – néztem körbe.
- Gyönyörű vagy! – mondta Sarah.
Anyáék meg sem tudta szólalni.
- Stacy.. – kezdett bele Aaron, de az ő szava is elakadt.
- Apa, te sírsz? – néztem rá, mikor Keasha a fátylat is feltette.
- Mi? Ja, nem, csak valami belement a szemembe.
- Chris! – nézett rá anya könnyes szemmel.
- Na, jó. Hogy ne sírna az ember, mikor az egy szem lánya férjhez megy? – mondta, és nekem is könnyek szöktek szemembe.
- Viszont van egy kis gond. – mondta Keasha.