~ MÁSODIK ÉVAD 28. rész

Szeretnék bocsánatot kérni, amiért ilyen későn hoztam az új részt. Tudom, már hamarabb megígértem, de a véglegesítésére most jutott időm. Kárpótlásul viszont a mai 2 extra hosszúságú rész mellé, holnap újabb, hasonló terjedelmű epizód kerül fel. Jó olvasást! :)

Majd elindultunk a leánybúcsúmba.
- Még mindig nem áruljátok el hová megyünk? – néztem a lányokra.
- Nem. – mondták egyszerre.
- Nagyszerű. – dőltem hátra.
Pár perc autóút után Caroline háza előtt parkoltunk le.
- Megérkeztünk. – mondta, majd kiszálltunk.
A házba belépve rengeteg ember jött elő. Barátok, kollégák, ismerősök, mindenki, aki számít. Üdvözlés után mindenki kapott egy-egy poharat a kezébe majd elindult a buli.
- És? Mi a program? Hamarosan becsönget két egyenruhás pasi, akik majd sztriptízelni fognak nekem? – kérdeztem Caroline-t, s abban a pillanatban megszólalt a csengő.
- Nem. Itt nem lesz semmiféle chippendale show. – válaszolta.
- Csajok, megjöttek a limuzinok. – hallottam Sarah hangját az ajtóból.
- A mik? – néztem döbbenten.
- A limuzinok. – ismételte meg Car. – Azt hitted, itt fogjuk tartani a leánybúcsúd? – nézett körül.
- Mondjuk.
- Irány az autó! Az elsőbe ülj.
Az ajtón kilépve két hatalmas fehér limuzint pillantottam meg. 

- Azt megtudhatnám, hogy hová megyünk? – néztem Sarah-ra, aki egy pohár pezsgőt nyomott a kezembe.
- Ünnepelni. – rántotta meg a vállát.
Körülbelül 20 perc autóút után egy külvárosi bár előtt parkoltunk le. Amint beléptünk meglepő látvány fogadott. Élő zene volt, a pincérek pedig mindössze öltönynadrágot és csokornyakkendőt viseltek. Pillanatokon belül mindkét oldalamon egy-egy úr termett, akik elkísértek a színpadon lévő trónomhoz. Miután leültem, kaptam egy tiarás fátylat, majd tennem kellett fogadalmat az estével és a házas életemmel kapcsolatban is. Hogy ki után kellett ismételnem a mondatokat? A konferanszié nem volt más, mint Bonnie.
Az este jól telt. A fogadalmak után megkaptam az ajándékokat, ami általában fehérnemű volt, majd megkezdődött a buli. A chippendale show után kaptam egy hatalmas tortát, az után pedig elkezdődtek a különböző feladatok, amiknek középpontjában főként az alkohol állt, így jó pár lány eléggé kiütötte magát. A limuzinok hajnalban vittek minket vissza Caroline-hoz. Bár én vagyok a menyasszony, egyedül nekem volt erőm arra, hogy lezuhanyozzak és átvegyem ruhámat Car egyik alvós pólójára. Miután lefeküdtem, pillanatokon belül ellepett az álom. Reggel, vagyis inkább már késő délelőtt fejfájással ébredtem a csengőszóra. Mivel senki nem ébredt még föl, én nyitottam ajtót. Mikor megláttam az ajtóban álló személyt, azt hittem, még álmodom.
- Szia Stacy! – köszönt, s hangjából meglepettség sugárzott.
- Szia Josh! – üdvözöltem én is.
- Csak Bonnie-ért jöttem. A bárban azt mondták, ide jöttetek. Haza kellene vinnem.
- Mindjárt szólok neki, addig gyere bentebb. – mondtam, majd bementem megkeresni húgát. – Bonnie, itt van Josh. Érted jött. – szóltam neki, s közben kerestem egy nadrágot is, amibe gyorsan belebújtam.
- Megyek. – mondta, majd lassan felült. – Mennyi az idő? – kérdezte fejét fogva.
- Mindjárt dél. – néztem az órára. – Igyekezz! – hagytam ott, s visszamentem Josh-hoz. – Kérsz valamit inni? Már ha van itthon Carnek valami üdítője. – nyitottam ki a hűtőt.
- Nem kérek semmit. – mondta. – Akkor tényleg igaz. Férjhez mész.
- Igen. – mosolyodtam el.
- Gratulálok! Szerencsés srác ez a Heikki.
- Köszönöm! Inkább én nevezném magam szerencsének.
- Mikor lesz az esküvő?
- Szombaton. Már csütörtök reggel megyünk Olaszországba.
- Olaszországban lesz?
- Igen, egy nápolyi kastélyban a tengerpart mellett.
- Akkor gondolom, elég sokan lesztek.
- Igen. 350 fő. – sóhajtottam. – Kár, hogy nem tudtok eljönni Bonnie-val.
- Mert nem tudunk elmenni?
- Nekem Bonnie azt mondta, hogy azon a hétvégén Spanyolországban koncerteztek.
- Ó, igen. Akkor még úgy volt, csak az óta lemondták. Valami baj volt a helyszínnel.
- Sajnálom. Így viszont eljöhetnétek ti is.
- Ó, hát köszönjük szépen a meghívást!
- Amúgy is szerettem volna, ha ott vagytok. Meghívóból még maradt, szóval majd küldök, ha hazaértem. – mondtam, s közben megérkezett Bonnie is.
- Elkészültél? – nézett rá Josh.
- Azt hiszem.
- Akkor mi nem is zavarunk tovább. Még egyszer köszönjük szépen a meghívást!
- Nem zavartok. A részleteket majd elküldöm e-mailbe.
- Köszönjük! – mondta, majd búcsú képen megölelt.
Mikor elmentek összedobtam egy könnyed ebédet, amiből a többiek is tudnak enni, mikor felkelnek, majd fölhívtam Heikkit. Elmeséltem neki, hogy találkoztam Josh-sal és meghívtam őket az esküvőre, beszéltünk az elmúlt hétvégéről, az esküvőről, hogy mennyire hiányzik a másik és sok minden másról is. Lassan a lányok is magukhoz tértek, én pedig elköszöntem tőlük és haza mentem. Meglepetésemre otthon már anya várt. Megbeszéltük az előző esti bulit, majd segített még az esküvő előkészítésében. Másnap délelőttre koszorúslány találkozót hívtam össze, ugyanis a szabó szólt, hogy elkészült. A ruhák szerencsére mindenkire tökéletesen passzoltak. Miután elment a szabó, a csajokkal úgy döntöttünk, hogy jár egy kis lazítás, és elmentünk a közeli plázába vásárolgatni, ebédelni és egy kellemes masszázsra is beugrottunk. Bár pihenésnek indult, mégis fáradtan értem haza, Bejártuk szinte a pláza összes boltját, így fájó lábakkal mentem föl a lépcsőn szobámba. Az ajtót kinyitva meglepő látvány fogadott, amitől elmúlt minden fáradtságom. Az ágyon jövendőbeli férjem aludt. Halkan lépdeltem bentebb, s feküdtem mellé. Annyira aranyosan aludt, hogy nem volt szívem fölébreszteni. Átöltöztem egy kényelmesebb ruhába, majd lementem a többiekhez.
- Heikki? – kérdezte Natasha.
- Alszik.
- Nem csodálom. Nem sokat aludt. – mondta apa.
- Szólj neki, kész a vacsora. – tálalt meg Natasha.
Ott hagytam a többieket, majd szobámba mentem. Heikki még mindig aludt.
- Jó reggelt álomszuszék! – birizgáltam haját.
Lassan megfordult, majd álmos szemekkel nézett rám. Mikor felfogta a történteket, mosolyogva húzott magához.
- Hiányoztál! – mondta, majd hosszasan megcsókolt.
- Te is nekem! – öleltem meg. – Éhes vagy? – pusziltam meg homlokát.
- Igen. – került felém, majd megcsókolta nyakam.
- Úgy értem, kész a vacsora.
- Én is úgy gondoltam. – nézett szemembe.
- Ja, gondoltam. – nevettem fel, majd az étkezőbe mentünk.
Vacsora alatt folyton a közelgő eseményről beszélgettünk. Heikkivel már mindkettőnkön nagy volt az izgalom. Személy szerint már semmi másra nem vártam, csak túl lenni az egészen. Már most fáradt voltam az előkészületek miatt, a java viszont még csak ez után következett.