Először is, szeretnék minden kedves olvasómnak Áldott, Békés Karácsonyi Ünnepeket kívánni! Gondolom már járt nálatok a Jézuska, így meghoztam az én ajándékomat is! Ez úttal fogadjátok szeretettel a második évad első részét!
5 év.. elég hosszú
időnek tűnik, de hamar elrepül. Az a bizonyos csók után az étkezőben, ugyanis
ennyi idő telt el. Rengeteg dolog történt ez idő alatt. Fél évvel később pl
Heikkihez költöztem Svájcba, akivel az óta is boldogan éljük mindennapjainkat.
Heikki még mindig Seb mellett dolgozik, apa még mindig a csapat főnöke, anya
visszament dolgozni a gyárba, nekem pedig Dave-vel összejött a nagy projekt. A
weboldalként induló vállalkozásunk annyira kinőtte magát, hogy mostanra egy hetilap
is lett mellette. Natasha és Mike egymásra talált és nemrég össze is
házasodtak, úgy, ahogy Sarah és Adam is, akik az óta 2 gyönyörű ikerlány
szülei. Adam sebészként dolgozik ez egyik kórházban, Sarah pedig terjeszteni
kezdte szülei éttermét. Így a régen még csak családi vállalkozásként működő presszó
mostanra étteremlánccá alakult. Caroline és Alex pedig Kaliforniába költözött
és rendezvényszervezéssel foglalkoznak.
- Stacy! El fogunk
késni! – kiabált be Heikki a fürdőbe.
- Mindjárt kész vagyok! – válaszoltam, s kilépve zuhany alól magamra csavartam egy törölközőt.
- Keresnek! – nyitott be a fürdőbe. – Mindjárt kész vagy!? – húzta föl szemöldökét mikor meglátott, majd átnyújtotta telefonom. – Siess! – mondta, majd kiment.
Anya hívott, hogy megtudja, mikor érkezünk majd meg a reptérre, mert kiküldi elénk Mike-ot. Miután tájékoztattam, folytattam a készülődést. Felöltöztem, megszárítottam hajam, majd tettem föl egy szolid sminket.
- Hogy nézek ki? – néztem a tükörbe, s túrtam hajamba, mikor Heikki belépett a fürdőbe.
- Gyönyörű vagy, mint mindig! – ölelt át hátulról. – Akkor indulhatunk?
- Igen!
Miután összeszedtük cuccainkat Lisa – aki már évek óta rendben tartja a házat, amíg mi távol vagyunk- kivitt minket a reptérre. Fölszálltunk a gépre, majd kb 1órányi út után meg is érkeztünk Londonba, ahol már várt minket Mike. Bepakoltuk csomagjainkat az autóba, majd elindultunk Milton Keynesbe. Jó volt újra hazatérni.
- Stacy! Heikki! – szaladt boldogan Aaron, mikor kiszálltunk az autóból.
- Mindjárt kész vagyok! – válaszoltam, s kilépve zuhany alól magamra csavartam egy törölközőt.
- Keresnek! – nyitott be a fürdőbe. – Mindjárt kész vagy!? – húzta föl szemöldökét mikor meglátott, majd átnyújtotta telefonom. – Siess! – mondta, majd kiment.
Anya hívott, hogy megtudja, mikor érkezünk majd meg a reptérre, mert kiküldi elénk Mike-ot. Miután tájékoztattam, folytattam a készülődést. Felöltöztem, megszárítottam hajam, majd tettem föl egy szolid sminket.
- Hogy nézek ki? – néztem a tükörbe, s túrtam hajamba, mikor Heikki belépett a fürdőbe.
- Gyönyörű vagy, mint mindig! – ölelt át hátulról. – Akkor indulhatunk?
- Igen!
Miután összeszedtük cuccainkat Lisa – aki már évek óta rendben tartja a házat, amíg mi távol vagyunk- kivitt minket a reptérre. Fölszálltunk a gépre, majd kb 1órányi út után meg is érkeztünk Londonba, ahol már várt minket Mike. Bepakoltuk csomagjainkat az autóba, majd elindultunk Milton Keynesbe. Jó volt újra hazatérni.
- Stacy! Heikki! – szaladt boldogan Aaron, mikor kiszálltunk az autóból.
–
Hiányoztál! – mondta, mikor fölemeltem.
- Te is nekem, öcsi! – mosolyogtam, majd bementünk a házba.
Ahogy beléptem a lakásba különös érzés csapott meg. Már évek óta nem lakom itt, mégis úgy érzem, ez a ház az igazi otthonom.
Miután anyával és Natashával is üdvözöltük egymást, fölvittük cuccainkat szobánkba. Mikor végeztünk Heikki Skype-on beszélt szüleivel, én pedig lementem anyáékhoz.
- Stacy, jössz játszani? – kérdezte Aaron.
- Persze! – mosolyogtam, majd kisöcsém szobájába mentünk.
Nemsokára Heikki jelent meg az ajtóban és dőlt mosolyogva az ajtófélfának.
- Mi az? – kérdeztem, mikor nem szólt semmit.
- Jó így is látni téged. – mosolygott. – De ha jól hallom, megjött édesapátok.
- Gyere, lemegyünk apához, vacsora után majd játszunk még. – néztem Aaronra.
- Rendben! – mondta, majd fölálltunk. – Fúj! – fintorgott, mikor Heikki megölelt és csókot nyomott számra. – Én soha nem fogok csókolózni! – mondta, mire elnevettük magunkat, majd lementünk.
Apa meglepődött, mikor meglátott minket, hisz úgy tudta, csak másnap érkezünk. Az üdvözlés után utunk az étkezőbe irányult, ahol asztalhoz ültünk, majd vacsora alatt elég sokat beszélgettünk. A másnap tartandó szülinapi zsúr és a hétvége is téma volt. Meglepetésemre anyáék is elkísérik apát a magyarországi futamra. Vacsora után még leültünk kicsit a nappaliba beszélgetni, majd kivételesen mi fektettük le Aaront Heikkivel. Miután elaludt bevonultunk szobánkba, majd mi is aludni készültünk. Mikor az utolsó lámpát is lekapcsoltuk, kinyílt a szoba ajtaja, és kisöcsém lépett be.
- Stacy! – szólt.
- Tessék. – kapcsoltam föl a lámpát. – Mi a baj?
- Nem tudok aludni. Nem lehetek itt veletek egy kicsit? – kérdezte olyan aranyosan, hogyha akartam sem tudtam volna nemet mondani.
- De csak egy kicsit!
- Rendben! – mondta, majd fölmászott az ágyra és befeküdt középre.
Átölelt, majd simogatni kezdtem. Mikor pár perc múlva ránéztem, már aludt. Próbáltam fölvenni, hogy majd átviszem szobájába, de úgy ölelt, hogy megmozdulni sem bírtam. Így hát kettőnk közt aludt. Másnap reggel korán keltünk, hisz jöttek a vendégek Aaron szülinapi zsúrjára és még el kellett készülnünk. Nemsokára rokonok, barátok és Aaron ovis társai lepték el a házat. Átjött Sarah és Adam is, akik magukkal hozták 1,5 éves ikerlányaikat, Emmát és Beverly-t. Amíg lent a zsúr tartott, addig mi a szobámba beszélgettük át a napot. A munka miatt nem sűrűn van ilyen alkalom. A torta felvágása után a vendégek egy része haza indult, majd nemsokára rokonaink is követték őket. Amíg arra vártunk, hogy Natasha elkészítse a vacsorát, leültünk a nappaliba beszélgetni. Aaront annyira kifárasztotta a mai nap, hogy közben elaludt apa ölébe. Mivel nem volt szíve fölébreszteni, ezért fölvitte szobájába, majd asztalhoz ültünk. Vacsora után még Heikkivel kivittük Tainat a parkba, majd beszéltem Dave-vel, aki már hétfő óta Magyarországon tartózkodik, végül úgy döntöttünk, alszunk. Másnap reggel korán keltünk, hisz már délelőtt indult a gépünk. Miután elbúcsúztunk Natasháéktól elindultunk a reptérre. Rövid várakozás után megkezdődött a beszállás, majd útnak indultunk Budapest felé. Még nem volt dél, mikor landoltunk. Egyenesen a szállodába mentünk, majd miután kipakoltunk rögtön mentem is kis csapatomat ellenőrizni, akik már javában dolgoztak. Mivel Dave lebetegedett, az ő munkája is rám hárult erre a hétvégére. Megbeszélések sora várt rám. Innen egyenesen az egyik étterembe mentem, ahol megvacsoráztunk, majd mikor visszatértünk a szállodába átgondoltam a következő napomat, végül aludtunk. A hétvége további része csupa rohanás volt. Heikkivel alig volt időnk egymásra. Ráadásul ezen a hétvégén lapunk egy új rovatot is indított. Minden verseny előtt egy volt versenyzőtől kérdezhetnek a rajongók, és az interjút videó formájában tesszük közzé. A kérdéseket előző estig lehet megírni az oldalnak. Ezen a hétvégén a Forma1-ből rallybaleset miatt visszavonult, azóta ott világbajnok Robert Kubica volt a vendégünk. Az interjúk készítésének felügyelete az én feladatom volt. Épp oda siettem, miközben Jane – egyik szerkesztő – cikkét néztem át.
- Ez így jó lesz! – adtam vissza a papírt, majd egy kéz megfogta karomat és magához rántott.
Heikki volt az, aki hosszú csókot nyomott számra, amitől mai napig kellemes borzongás lesz úrrá rajtam.
- Ebédelünk együtt? – kérdezte,
- Nem lehet. – mondtam szomorúan. – Rengeteg dolgom van. Most is rohannom kell. Föl kell venni az interjút Robert Kubicával.
- Akkor menj. – mondta, majd csókot váltottunk és saját dolgunkra indultunk.
Az étteremben már vártak. Gyorsan megcsináltuk az interjút, majd én elvonultam és átnéztem a cikkeket, amiket kaptam, majd feltöltöttem a videót. Mikorra végeztem kaptam egy adag kiselejtezendő képe is. Azokat is szétválogattam és feltöltöttem, majd megebédeltem s lementem a garázsba megnézni a futamot, amit a címvédő Daniel Ricciardo nyert, csapattársa, Sebastian Vettel előtt. Az futam végeztével elkészültek az interjúk és a képek az ünneplésről, amik nemsokára már fönt is voltak az oldalon. Épp Heikkit kerestem, hogy együtt menjünk vissza a szállodába, mikor Stuba botlottam, aki meglepő dologgal állt elő.
- Te is nekem, öcsi! – mosolyogtam, majd bementünk a házba.
Ahogy beléptem a lakásba különös érzés csapott meg. Már évek óta nem lakom itt, mégis úgy érzem, ez a ház az igazi otthonom.
Miután anyával és Natashával is üdvözöltük egymást, fölvittük cuccainkat szobánkba. Mikor végeztünk Heikki Skype-on beszélt szüleivel, én pedig lementem anyáékhoz.
- Stacy, jössz játszani? – kérdezte Aaron.
- Persze! – mosolyogtam, majd kisöcsém szobájába mentünk.
Nemsokára Heikki jelent meg az ajtóban és dőlt mosolyogva az ajtófélfának.
- Mi az? – kérdeztem, mikor nem szólt semmit.
- Jó így is látni téged. – mosolygott. – De ha jól hallom, megjött édesapátok.
- Gyere, lemegyünk apához, vacsora után majd játszunk még. – néztem Aaronra.
- Rendben! – mondta, majd fölálltunk. – Fúj! – fintorgott, mikor Heikki megölelt és csókot nyomott számra. – Én soha nem fogok csókolózni! – mondta, mire elnevettük magunkat, majd lementünk.
Apa meglepődött, mikor meglátott minket, hisz úgy tudta, csak másnap érkezünk. Az üdvözlés után utunk az étkezőbe irányult, ahol asztalhoz ültünk, majd vacsora alatt elég sokat beszélgettünk. A másnap tartandó szülinapi zsúr és a hétvége is téma volt. Meglepetésemre anyáék is elkísérik apát a magyarországi futamra. Vacsora után még leültünk kicsit a nappaliba beszélgetni, majd kivételesen mi fektettük le Aaront Heikkivel. Miután elaludt bevonultunk szobánkba, majd mi is aludni készültünk. Mikor az utolsó lámpát is lekapcsoltuk, kinyílt a szoba ajtaja, és kisöcsém lépett be.
- Stacy! – szólt.
- Tessék. – kapcsoltam föl a lámpát. – Mi a baj?
- Nem tudok aludni. Nem lehetek itt veletek egy kicsit? – kérdezte olyan aranyosan, hogyha akartam sem tudtam volna nemet mondani.
- De csak egy kicsit!
- Rendben! – mondta, majd fölmászott az ágyra és befeküdt középre.
Átölelt, majd simogatni kezdtem. Mikor pár perc múlva ránéztem, már aludt. Próbáltam fölvenni, hogy majd átviszem szobájába, de úgy ölelt, hogy megmozdulni sem bírtam. Így hát kettőnk közt aludt. Másnap reggel korán keltünk, hisz jöttek a vendégek Aaron szülinapi zsúrjára és még el kellett készülnünk. Nemsokára rokonok, barátok és Aaron ovis társai lepték el a házat. Átjött Sarah és Adam is, akik magukkal hozták 1,5 éves ikerlányaikat, Emmát és Beverly-t. Amíg lent a zsúr tartott, addig mi a szobámba beszélgettük át a napot. A munka miatt nem sűrűn van ilyen alkalom. A torta felvágása után a vendégek egy része haza indult, majd nemsokára rokonaink is követték őket. Amíg arra vártunk, hogy Natasha elkészítse a vacsorát, leültünk a nappaliba beszélgetni. Aaront annyira kifárasztotta a mai nap, hogy közben elaludt apa ölébe. Mivel nem volt szíve fölébreszteni, ezért fölvitte szobájába, majd asztalhoz ültünk. Vacsora után még Heikkivel kivittük Tainat a parkba, majd beszéltem Dave-vel, aki már hétfő óta Magyarországon tartózkodik, végül úgy döntöttünk, alszunk. Másnap reggel korán keltünk, hisz már délelőtt indult a gépünk. Miután elbúcsúztunk Natasháéktól elindultunk a reptérre. Rövid várakozás után megkezdődött a beszállás, majd útnak indultunk Budapest felé. Még nem volt dél, mikor landoltunk. Egyenesen a szállodába mentünk, majd miután kipakoltunk rögtön mentem is kis csapatomat ellenőrizni, akik már javában dolgoztak. Mivel Dave lebetegedett, az ő munkája is rám hárult erre a hétvégére. Megbeszélések sora várt rám. Innen egyenesen az egyik étterembe mentem, ahol megvacsoráztunk, majd mikor visszatértünk a szállodába átgondoltam a következő napomat, végül aludtunk. A hétvége további része csupa rohanás volt. Heikkivel alig volt időnk egymásra. Ráadásul ezen a hétvégén lapunk egy új rovatot is indított. Minden verseny előtt egy volt versenyzőtől kérdezhetnek a rajongók, és az interjút videó formájában tesszük közzé. A kérdéseket előző estig lehet megírni az oldalnak. Ezen a hétvégén a Forma1-ből rallybaleset miatt visszavonult, azóta ott világbajnok Robert Kubica volt a vendégünk. Az interjúk készítésének felügyelete az én feladatom volt. Épp oda siettem, miközben Jane – egyik szerkesztő – cikkét néztem át.
- Ez így jó lesz! – adtam vissza a papírt, majd egy kéz megfogta karomat és magához rántott.
Heikki volt az, aki hosszú csókot nyomott számra, amitől mai napig kellemes borzongás lesz úrrá rajtam.
- Ebédelünk együtt? – kérdezte,
- Nem lehet. – mondtam szomorúan. – Rengeteg dolgom van. Most is rohannom kell. Föl kell venni az interjút Robert Kubicával.
- Akkor menj. – mondta, majd csókot váltottunk és saját dolgunkra indultunk.
Az étteremben már vártak. Gyorsan megcsináltuk az interjút, majd én elvonultam és átnéztem a cikkeket, amiket kaptam, majd feltöltöttem a videót. Mikorra végeztem kaptam egy adag kiselejtezendő képe is. Azokat is szétválogattam és feltöltöttem, majd megebédeltem s lementem a garázsba megnézni a futamot, amit a címvédő Daniel Ricciardo nyert, csapattársa, Sebastian Vettel előtt. Az futam végeztével elkészültek az interjúk és a képek az ünneplésről, amik nemsokára már fönt is voltak az oldalon. Épp Heikkit kerestem, hogy együtt menjünk vissza a szállodába, mikor Stuba botlottam, aki meglepő dologgal állt elő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése