~ MÁSODIK ÉVAD 13. rész

- Hagy mondjam én először. – néztem égkék szemeibe.
- Rendben. – sóhajtott.
- Szeretném, ha tudnád, hogy nagyon szeretlek és nem jelentett semmit.
- Micsoda? – kérdezte picit rémülten.
- Kedden, az állásinterjúk után.. – kezdtem bele lassan mondandómba. – Szóval mikor mentem az autómhoz, összefutottam Josh-sal.
- Josh-sal? Mit keresett ő ott?
- Mit tudom én? Azt hiszem, azt mondta, hogy szünetet tartanak. De nem ez a lényeg. Szóval, elkezdtünk beszélgetni, majd mielőtt eljöttem, megcsókolt és azt mondta, hogy hibát követett el, mikor elhagyott. De nekem nem jelentett ez semmit! Én csak téged szeretlek! – néztem rá.
Heikki nem válaszolt, csak leült az ágy szélére.
- Akkor most szakítani fogunk, igaz? – sóhajtotta, könnyeimet visszatartva.
- Öltözz fel, elviszlek valahová. – szólalt meg pár perc csönd után
- Most? Hová? – kérdeztem. Még hajnali 4 sem volt.
- Majd meglátod. Hozz mindent, ami a munkádhoz kell is. Már nem tervezem, hogy visszajövünk előtte.
Fölvettem egy farmert egy trikóval, valamint magamra kaptam egy vékony pulcsit és a cipőmet, 

majd miután minden szükséges holmim bepakoltam, elindultunk. A sötétben több mint másfél órát autóztunk.
- Sokára érünk még oda? – néztem álmosan Heikkire,
- Nem. Ugyanis már megérkeztünk. – parkolt le.
- Hol vagyunk?
- Majd rájössz.
Elővett egy kendőt, amivel bekötötte szeme, megfogta kezem, majd óvatosan sétáltunk. Nemsokára levette szememről a kötést, s egy tengerparton találtam magam.
- Te elhoztál Genovába? – döbbentem le.
- Igen. Mindig is szerettél volna visszajönni ide, hát elhoztalak. – ölelt át hátulról. Amióta 3 éve itt voltunk nyaralni, azóta szerelmes vagyok ebbe a tengerpartba.
- De miért jöttünk ide? – kérdeztem, s lassan kezdett pirkadni.
- Mert szeretnék mondani valamit. – állt szembe velem. – Először is, nem haragszom azért, ami Josh és közted történt, mert tudom, hogy szeretsz. Azt is tudom, hogy tudod, hogy régen mi volt köztünk Sannava, valamint, hogy azt hitted, megcsallak. És elsősorban nem Sarah-tól, aki háromszor hívott fel azzal, hogyha összetöröm a szíved, tönkreteszi a karrierem, valamint nem is Stutól tudtam meg, aki azt is elmondta, hogy tegnap mennyire kivoltál, hanem láttam rajtad. De szeretném, ha tudnád, hogy soha nem csalnálak meg. Én vagyok a világ legboldogabb embere, hogy mellettem vagy. Az első perctől kezdve, mikor megláttalak, tudtam, különleges vagy. Különös érzés fogott el, mikor veled voltam. Egy pillanat alatt fel tudtad dobni az egész napom. – mosolyodott el újra, s nekem könnyek szöktek a szemembe. – Szóval.. ezzel az egésszel  csak annyit szeretnék mondani, hogy.. hogy nagyon szeretlek, és arra kérlek, - keresett valamit zsebében, majd térdelt le elém – Stacy Horner, leszel a feleségem?
Ott álltam a parton, a napfelkeltében, Heikki pedig egy gyűrűvel kezében térdelt előttem. 

Alig bírtam megszólalni.

- Igen! – mondtam könnyeimmel küszködve. Úgy éreztem, én vagyok a világon a legboldogabb és a legszerencsésebb.
Miután megnéztük a napfelkeltét, visszaindultunk Monzába. Az úton folyamatosan mosolyogtam és az ujjamon lévő gyűrűt néztem. Heikki közben elmesélte, hogy eredetileg naplementében tervezte a lánykérést, gyertyafényes vacsorával és zenekarral, de szokás szerint keresztbe húztam számításait. Azt is megtudtam, hogy azért volt annyit Sannaval, mert ő segített neki a szervezkedésben. Mikor megérkeztünk a parkolóba, megcsörrent a telefonom. Az orvos volt.
- Menj előre, majd megyek utánad! – néztem Heikkire.
- Siess! – mondta, majd miután megcsókolt, ott hagyott.
- Haló!? – szóltam bele a telefonba. – Igen.. Igen.. Az mit jelent?.. Értem.. Rendben.. Köszönöm! Viszont hallásra!