~ MÁSODIK ÉVAD 9. rész

A hétvége többi része sem telt máshogy. Heikkivel szinte alig voltunk együtt. Azon kívül, hogy reggelente együtt mentünk ki a pályára, valamint esténként, mikor egyikünk visszaért a lakosztályba, másikunk még nem aludt, nem sok időt töltöttünk együtt. Párszor összefutottunk a paddockban, s akkor volt egymásra 2 percünk, de több nem. Vagy dolgoztunk, vagy Sannal volt. Sokkal másabbul a vasárnap sem telt. Délelőtt együtt mentünk ki a pályára. Épp Sebbel egyszerre értünk oda, így ő Heikkivel el is ment felkészülni a futamra, én pedig dolgozni indultam. Ahogy beléptem a paddockba rögtön többen is letámadtak pár friss hírrel, Nyugtom viszont ez után sem volt. Folyamatosan kaptam az oldalra és az újságba való cikkeket, de nem nagyon tudtam rájuk figyelni, ugyanis mindig átterelődtek gondolataim Heikkire és Sannara. Volt olyan hír, amit háromszor kellett átolvasnom, hogy felfogjam, miről szól, és az összekötőszövegből a fölösleget ki tudjam szedni. Dave meghívott ebédelni, de se időm, se étvágyam nem volt. Helyette inkább elmentem megnézni a pilótaparádén lévő munkatársakat. Nemsokára megcsörrent a telefonom. Dave volt az, hogy Kimi késik, és csak a futam után tudunk interjút készíteni vele. Nem is ő lenne, ha időben érkezne. Nem baj, így legalább én is át tudom nézni a kérdéseket. Átmentem Dave-hez és elolvastam a rajongók által feltett kérdéseket. Így, hogy ketten átbeszéltük a dolgokat, néhányat kihagytunk, és helyette másokat tettünk be. Már 2 óra elmúlt, mire végeztünk.
- Kellek még valamiért? Mert egy időre elmennék. – mondtam.
- Menj nyugodtan, most úgy sincs semmi komolyabb munka. – mondta Dave.
- Rendben! – mosolyogtam, majd el akartam indulni a RedBull garázsába megnézni Heikkit.
Amint felálltam, eléggé megszédültem.
- Minden rendben van? – kérdezte Dave.
- Persze. – bólintottam, majd eljöttem.
A garázsig kibírtam, viszont mikor beléptem újra meg kellett kapaszkodnom, hisz forgott körülöttem a világ.
- Jól vagy? – kérdezte Britta.
- Azt hiszem. – válaszoltam. – Kicsit szédülök.
- Gyere, ülj le! – kísért bentebb és ültetett fel a pultra.
- Hát te? – jött oda hozzám mosolyogva Heikki. – Jól vagy? Eléggé meg vagy sápadva. – mondta komoran, mikor odaért elém.
- Rosszul is van. – válaszolta Britta.
- Az túlzás! – mondtam. – Csak megszédültem kicsit.
- Ettél már ma? – kérdezte Heikki. A szállodából ugyanis úgy jöttem el, hogy nem reggeliztem. Nem volt étvágyam.
- Persze! – füllentettem.
- Tessék! – nyújtott át egy üveg vizet.
- Köszönöm! – mondtam, majd beleittam.
- Örülnék neki, ha ma már nem dolgoznál. Szólok valakinek, hogy vigyen vissza a hotelba.
- Ne! Jól vagyok!
- Nem, Stacy! Nem játék! Ma már nem dolgozhatsz! Visszavitetlek a szállodába és pihenni fogsz!
- Jó! – adtam meg magam.
- Mindjárt jövök, keresek egy sofőrt. – mondta, majd megcsókolt és elment.
Pár perc múlva visszatért és a parkolóhoz kísért, ahol már várt az autó.
- Ha megérkeztél a szállodába, hívj! – ölelt át Heikki.
- Heikki! Jól vagyok! – simítottam meg mosolyogva arcát.
- Nem baj, attól még felhívhatsz. – csókolt meg. – Amint végeztem, megyek! – mondta, mikor beszálltam az autóba.
- Rendben! – mondtam, majd elindultunk.
Vegyes érzések kavarogtak bennem. Heikki annyira aranyos volt, ahogy aggódott értem. De lehet, csak azért küldött haza, hogy többet tudjon Sanna-nel lenni? Még mielőtt egyre jobb sztorikat kombináltam volna, megérkeztünk a hotelhez. A lakosztályba érve rácsörögtem Heikkire, majd leültem az ágyra és ölembe vettem laptopom. Írtam egy SMS-t Sarah-nak, hogy ha tudunk beszélni, várom Skype-on. Azonnal jött a válasz, hogy rohan. Amíg barátnőmre vártam bekapcsoltam a TV-t. Nemsokára hívást kaptam Sarah-tól, akivel már jó pár napja nem beszéltem. Volt mit megtárgyalnunk. Miután ő kipanaszkodta magát, hogy milyen rosszak a lányok, és hogy milyen régen voltak már kettesben Adammel, én is nekikezdtem a mesélésnek. Sanna-ről, Heikkiről, a kétségeimről, és úgy mind az 500 féle gondolatról, hogy Heikki hogy csal meg, és hogy azt várom, hogy mikor akar szakítani. Sarah megértően hallgatott és próbált nyugtatni, hogy biztos csak félreértem a dolgokat és ne képzeljek olyanokat, amik nincsenek is. Szerencsére valamennyire sikerült megnyugtatnia. Mivel ma egész nap nem ettem, kezdtem érezni, hogy éhes vagyok, így a szálloda éttermébe indultam vacsoráért. Az ajtóhoz érve viszont beszélgetést hallottam. Finnül folyt, de erősen koncentrálva ki tudtam venni a dolgokat. Heikki családja mellett muszáj volt megtanulnom.
- Mikor beszélsz vele? – hallottam egy ismerős hangot.
- Jövő hét vasárnapra tervezem. Futam utánra. – hallottam Heikki hangját is.
- Reméljük minden rendben lesz. – mondta Sanna.
- Igen. Kíváncsi leszek mit fog szólni.
- Előtte beszélsz Chrissel?
- Igen, tervezem.
- Emlékszel, mikor apával beszéltél? Szegénynek addig sem voltál a kedvence, hát még miután bejelentetted neki szándékaidat.
- Szegény teljesen kiakadt,
- Igen. De azt hiszem, most megyek.
- Rendben! Olaszországban találkozunk! És Sanna, köszönöm!
- Bármikor! – válaszolta, majd berohantam a háló részbe, mert nyílt az ajtó.
- Megjöttem! – hallottam Heikki hangját.
- Szia! – mentem oda hozzá és üdvözöltem egy hosszú csókkal.
- Hoztam vacsorát.
- Köszönöm! – mosolyogtam.