~ MÁSODIK ÉVAD 8. rész

Reggel végre Heikki is mellettem volt, mikor felébredtem. Mosolyogva figyeltem, ahogy alszik,
- Nem ér nézni ilyenkor! – mondta még becsukott szemmel.
- Miért? Te is szoktál engem.
- Mert te olyankor vagy a leggyönyörűbb! – mosolyodott el, majd megcsókolt. – Mi a terv mára?
- Munka ezerrel. – sóhajtottam. – Kell címlap sztori, ráadásul szabadedzések is lesznek.
- Én sem tudom, mikor lesz szabad percem.
- De azért ebédelünk együtt?
- Nem ígérem. Van egy kis elintéznivalóm.
- Megkérdezhetem, hogy mi? – tettem fel bátortalanul kérdésem.
- Persze! – csókolt meg. – De inkább úgy kérdezd, hogy ki.
- Akkor ki? – kérdeztem és féltem a választól. Heikki ezt persze látta rajtam.
- Seb. – nevette el magát. – Össze kell állítanom neki egy másik edzéstervet. Ez már túl könnyű neki.
- És miért ebédidőben?
- Mert olyankor lesz rá időm. De a szabadedzések alatt meglátogathatsz.
Miután kikászálódtunk az ágyból rendeltünk reggelit, majd elkészültünk, s együtt mentünk ki a pályára. A napom eddig tökéletes volt. A hangsúly pedig az eddig-en van. A paddockba lépve Sannal találtuk szembe magunkat, aki rögtön Heikkihez fordult és finnül kezdett hozzá beszélni. Mivel nem akartam kívülállóként ott állni és amúgy is dolgoznom kellett, így elbúcsúztam Heikkitől és eljöttem. Szerencsére nem volt időm azon agyalni, hogy vajon miről beszélhettek, ugyanis a rengeteg munka lefoglalt. Az első szabadedzésből is csak annyit láttam, hogy valamelyik McLaren-Hondás összetörte az autóját. Ezt is a paddock végén lévő kivetítőről kaptam el. Épp az egyik fotóssal indultam ebédelni, mikor megláttam a RedBull étkezőjében Heikkit és Sanna-t egy laptop előtt ülve beszélgetni, miközben Sanna mutogatva magyarázott. Új edzésterv, mi? Ez után még az étvágyam is elment. Minden gondolatom róluk szólt. Mi van, ha ők ketten újra egymásra találtak? Ha Heikki már nem engem szeret, hanem újra őt? Mi van, ha eddig is együtt voltak? Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok futottak át agyamon.
- Na? Mit szólsz hozzá? – kérdezte Darin.
- Mi? Mihez? – tértem magamhoz.
- Merre jártál?
- Csak elgondolkodtam a címlapon. Nem tudom, mit kellene kitenni.
- Ezt mondom. Jenson a szabadedzés után tett egy bejelentést, mi szerint az év végével visszavonul. Lehetne ez a címlap sztori.
- Igazad van! – mosolyogtam. – Mivel te vagy a kitalálója, tiéd a munka. Készíts róla képeket, valamint egy cikket is. 2 oldalt kapsz az újságból.
- Köszönöm Stacy! – emelt fel, majd adott puszit arcomra.
Ebéd után újra visszamentünk dolgozni. Mivel már kevesebb dolgom volt, a szabadedzés végét Heikkivel néztem meg. Körülbelül ennyi időnk volt egymásra estig. Mikor ugyanis vége lett, megkaptam a kép és az interjúáradatot, valamint mire azok leellenőrzésével végeztem, Darin is meghozta a Jensonnel készített interjút. Már 8 óra is elmúlt, mire a szállodába értem, a lakosztályban viszont egyedül voltam. Heikki még nem érkezett meg. Mivel nem volt kedvem lemenni, vacsorázni, ezért úgy döntöttem, hozatok föl ételt, de előtte még elmentem zuhanyozni. A fürdőből kilépve páromat pillantottam meg, aki hosszú csókkal üdvözölt.
- Remélem még nem vacsoráztál. – mondta.
- Most akartam hozatni valamit.
- Akkor nem kell, ugyanis hoztam én. – emelte meg a kezében lévő táskát.
A vacsora elfogyasztása után Heikki is elment zuhanyozni, majd aludni tértünk.