~ MÁSODIK ÉVAD 4. rész

A lakosztályban viszont senkit nem találtam. Leültem az ágyra, bekapcsoltam laptopom, majd körülnéztem neten. Nemsokára viszont kaptam egy SMS-t Dave-től, hogy meg kellene beszélnünk pár dolgot a holnappal kapcsolatban, így megbeszéltük, hogy hamarosan találkozunk az étteremnél. Összeszedtem cuccaim, majd lementem. Már a bárnál várt. Átvonultunk egy nyugodtabb asztalhoz, majd sorra vettük a hét programjait és alaposan átbeszéltük egy ital mellett. Az idő olyan gyorsan telt, hogy már fél 10 is elmúlt, mikor órámra pillantottam. Gyorsan elbúcsúztam Dave-től, majd visszaindultam a szobába. Út közben Stuval futottam össze, akinél egy üveg alkohol volt.
- Nem is te lennél! – mondtam az üvegre nézve.
Stut esténként soha nem lehet úgy látni, hogy nincs egy üveg valami a kezében.
- Kérsz? – nyújtotta felém.
- Nem, kösz! Nyugodtan megihatod mindet! – nevettem, majd befordultunk a folyosónkra és arcom komorrá vált.
A szobánk előtt Heikki egy csinos, szőke lánnyal társalgott, és elég jól szórakoztak.
- Ki az a lány? – torpantam meg.
- Nem tudom! – rántotta meg a vállát Stu.
- A ruhájából ítélve csapattag. – céloztam a névre szóló pólójára.
- Akkor sem tudom, hogy ki ő.
- Mi az, hogy nem ismered? – döbbentem le.
- Stacy, hol van az előírva, hogy nekem minden csapattagot ismernem kell?
- Ott, hogy mindig te vagy az első, aki megismeri az új tagokat. Mondjuk. Főleg a nőket.
- Csakhogy már feleségem van. – indult meg, majd lassan megérkeztünk Heikkiék mellé.
- Sziasztok! – köszöntem, majd egy hosszú csókot adtam Heikkinek.
Részben, mert délelőtt óta nem találkoztunk és hiányzott, részben pedig, hogy a lánynak eszébe se jusson lecsapni Heikkire.
- Én akkor megyek is, holnap találkozunk! – mondta Stu, majd kaptam 2 puszit, elköszönt Heikkitől is, majd elment.
- Hagy mutassam be a RedBull új munkaerőét. – mosolygott Heikki. – Stacy, ő itt Sanna Marjokorpi. Sanna, ő itt Stacy Horner.
- Örülök, hogy megismerhetlek. – mosolygott Sanna.
- Úgyszintén! – bólintottam.
- Akkor, további szép estét! – mondta, majd 2 puszi és egy ölelés keretében elbúcsúzott Heikkitől, majd elment.
Mi is bementünk a szobánkba, majd miután mindketten végeztünk a fürdőben, egy film után aludtunk. Sokat nem tudtam pihenni az éjszaka, ugyanis gondolataim az új lány körül forogtak. Heikki nem szokott ilyen hamar ilyen jó viszonyba kerülni ismeretlenekkel. Oké, hogy a lány is finn, de akkor is. Valahonnan biztos, hogy ismeri. De honnan? Az eddigi majd’ 6 év alatt egyszer sem voltam féltékeny Heikkire, most viszont kétségeim támadtak. Mivel gondolataimat nem tudtam elhessegetni, már kora hajnalban fölkeltem. Leültem kicsit a TV elé, majd mikor már emberibbnek éreztem az időt, felöltöztem, aztán átmentem apához. Még aludt, mikor bekopogtam hozzá. Álmos szemekkel nyitott ajtót.
- Kérdezhetek valamit? – támadtam le rögtön.
- Neked is jó reggelt, kicsim! Köszönöm, jól vagyok! És te? Gyere bentebb! Persze, kérdezz nyugodtan! – mondta, majd helyet foglaltam ágyán. – Szóval?
- Mit tudsz Sanna Marjokorpiról?
- Nem rég került a csapathoz.
- Igen, erre én is rájöttem.
- Mit szeretnél tudni?
- Mindent. Ki ő, honnan jött, hogy került a csapathoz stb.
- Miért nem tőle kérdezed?
- Apaa!
- Addig úgysem hagysz, amíg nem mesélek róla, igaz? – sóhajtott, mire elégedett mosoly ült ki arcomra. – Rendben! Sanna egy finn lány, aki múlthéten került a csapathoz. Ez az első versenye. Fiatal, aranyos lány.
- Ha jól tudom, nálatok komoly válogatáson kell túlesni a bekerüléshez.
- Igen, de sürgősen kellett egy új munkaerő és Heikki ajánlotta. Behívtuk, meghallgattuk és arra jutottunk, fölvesszük. Nem volt időnk meghirdetni. A válogatás elhúzódott volna hetekig. De hogyhogy nem tudtál róla? Heikki nem mondta?
- Nem. Vagyis, lehet, hogy mondta, csak nem figyeltem rá. Az utóbbi időben egyre jobban pörögnek az események körülöttünk és rengeteg a munka. – füllentettem. Hogyhogy nem szólt róla Heikki? – Amúgy.. nem tudod, van valakije?
- Tudtommal nincs.
- Köszönöm! – zártam le a témát gyorsan, majd visszamentem a szobába.
Heikkit már nem találtam ott. Mivel üzenetet sem hagyott, dobtam neki egy SMS-t, hogy merre jár. A válasz hamar jött. A pályán volt már. Összeszedtem cuccaimat, majd én is kimentem. A kamionok között sétálva hamar rátaláltam páromra. Mikor odaértem hozzá, átkulcsolta ujjait derekam mögött, majd megcsókolt.
- Merre jártál reggel? – kérdezte. – Rossz volt, hogy nem voltál ott, mikor felébredtem. – mondta szomorúan.
- Átmentem apához egy kicsit. Vissza akartam érni, mire felkelsz, de gyorsabb voltál, mint gondoltam. – öleltem át szorosan, majd megpuszilta homlokom.
- Reggeliztél már?
- Még nem.
- Akkor meghívlak!
- Rendben! – mosolyogtam, majd elindultunk.
A paddock éttermébe mentünk. Az egyik asztalnál Britta és Sanna ült.
- Csatlakozhatunk? – kérdeztük.
- Persze! – válaszolta mosolyogva Sanna, majd leültünk.
Az étkezés kellemesen telt. Sokat beszélgettünk az új lánnyal. Igaz, nagyon megkedvelnem még így sem sikerült. Nemsokára viszont Heikkinek találkozója volt Sebbel, valamint Sanna-nak is mennie kellett, így ők elmentek, mi pedig ketten maradtunk Brittával. Lassan az ő munkaideje is elkezdődött, így egy kávé után a garázs felé indultunk.
- Látom, jól kijössz az exszel. – mosolygott Britta.