~ MÁSODIK ÉVAD 5. rész

- Látom, jól kijössz az exszel. – mosolygott Britta.
- Exszel? – fordultam értetlenül Brittához.
- Igen. Sannaval. Nem tudtad?
- Nem. Mit?
- Hogy Sanna és Heikki együtt jártak.
- Tök jó, hogy én mindenről lemaradok. – mondtam hitetlenül.
- Heikki tényleg nem mondta?
- Nem.
- Mondjuk érthető.
- Miért? Mit tudsz még?
- Inkább kérdezd meg Heikkit.
- Britta, ha elkezdted, fejezd is be.
- Nem szeretnék ebbe belefolyni. Ha tudni szeretnéd, kérdezd őket.
- Hát.. akkor úgy látszik, tőled sem tudom meg a dolgokat. – sóhajtottam.
- Sajnálom, de nem az én életemről van szó. Ha Heikki szeretné, majd elmondja.
- Igaz. – bólintottam.
- Nekem mennem kell dolgozni. Beszélj Heikkivel!
- Rendben!
Beszélgetésünk után elmentem dolgozni. Munkámra alig tudtam koncentrálni, hisz folyton az járt a fejemben, amit Britta mondott. Beszélnem kellett Heikkivel. Gyorsan fel is hívtam, hogy ebédeljünk együtt. De nem vette föl, így keresésére indultam. A paddockban nemsokára Sebbel futottam össze.
- Szia! Nem láttad Heikkit? – kérdeztem.
- Szia! El.. – kezdett bele, aztán félbehagyta. – Fogalmam sincs, merre van.
- Elment?
- Nem tudom.
- Az előbb azt akartad mondani.
- Ja! Azt hittem.. hirtelen.. szóval.. izé.. – hebegett. – Azt hittem hirtelen, hogy Christiant keresed, Ő az előbb ment ki.
- Értem. – válaszoltam. Sebastian soha sem tudott hazudni. Most sem csinálta jól. Egyből tudtam, hogy valamit elhallgat előlem. – Azért köszi! – mondtam, majd tovább indultam.
- Mit keresel? – hallottam egy ismerős hangot hátam mögül, mikor a motorhome-ot jártam körbe.
- Nem mit, hanem kit. Nem láttad Heikkit? - kérdeztem.
- Ne keresd. Nemrég ment el Sannaval. – válaszolta Stu.
- Hova?
- Nem tudom. Kb 15 perce láttam őket kimenni.
- Nagyszerű! – sóhajtottam. – Azért kösz!
- Nincs mit, de most én kérdezek. Mi a baj?
- Semmi. – vágtam rá automatikusan.
- Akkor meghívlak ebédelni, közben pedig kibeszéljük ezt a semmit. – karolta át vállamat mosolyogva. Utálom, hogy ennyire ismer.
Bementünk a csapat ebédlőébe, majd leültünk az egyik asztalhoz.
- Szóval? Mi az a semmi?
- Heikki. – sóhajtottam.
- Ha nem mondod, nem jövök rá. – röhögte el magát.
- Folyton Sannaval van. Most is vele ment el. Amióta a csapatnál van, többet van vele, mint velem. Azt sem tudom, mikor volt utoljára egymásra 10percünk. Reggel korán elmegy, este mikor visszaér már fáradt és késő is van. Itt a pályán alig futunk össze. Ha mégis találkozunk, 2 percnél többet nem vagyunk együtt.
- Megértem, hogy féltékeny vagy Sannara. – ivott bele vizébe. – Akármilyen rég is volt, nem lehet elfelejteni.
- Mit?
- Hát a meghiúsult esküvőt.
- Hogy mit? – kérdeztem ledöbbenve.
- Te.. nem.. tudtál róla?
- Miről? Milyen meghiúsult esküvőről beszélsz? – néztem nagy szemekkel.
- Szóval nem mondta Heikki. Megértem.
- Stu. Elmondod végre, hogy miről van szó?
- Jobb lenne, ha Heikki mondaná el.
- Ne kezd te is! Valaki végre mondja már el, hogy miről van szó! – mondtam dühösen.
Imádom, hogy mostanában mindenki hamarabb tud meg mindent Heikkiről, mint én és persze senki nem akarja nekem elmondani. Folyton azzal jönnek, hogy tőle kérdezzem, de, hogy, hogyha alig találkozunk? Bevallom, megfordult már a fejemben, hogy lehet-e még kapcsolatnak nevezni azt, ami köztünk van. Egyáltalán van-e köztünk még valami?