68. rész

Reggel a szokásosnál korábban keltünk, hisz apával mentünk be anyáékért a kórházba. Reggeli után elkészültünk és rögtön indultunk is. Mire beértünk anyáék már össze voltak pakolva. Amint az orvos hivatalosan is elengedte őket, haza indultunk. Otthon miután anya lepakolta a cuccokat, Aaront a szobájába vitte. Az ajtón belépve viszont olyan dolgot látott, amire nem számított. A babaszoba ugyanis teljesen fiússá lett alakítva.
- Hát ez? – habogta anya.
- Meglepetés! – mosolyogtam. – Nem akartam, hogy az öcsém egy olyan szobába kerüljön, amiben rózsaszín holmik vannak.
- De mégis mikor és hogy..?
- Egyszer és úgy. – mosolygott Natasha.
- Ne nézz rám, én sem tudtam erről! – mondta apa.
- Hát, akkor Aaronnal együtt köszönjük szépen! – mosolygott anya.
- Az én kisöcsémnek bármit! – mondtam. – Apa, beszélhetnénk majd? – fordultam felé.
- Persze kicsim! – válaszolta.
Miután anya lefektette Aaront, elmentünk ebédelni. Étkezés után fölmentem szobámba. Mikor legközelebb lementem, apát már sehol nem találtam.
- Apa? – kérdeztem anyát.
- Be kellett mennie, dolgozni. – válaszolta, majd Aaronhoz ment, ugyanis felébredt.
Amíg anya öcsémnél volt, megcsörrent a lakástelefon. Mivel én voltam hozzá legközelebb, én vettem fel.
- Haló!? – szóltam bele.
- Jó napot kívánok! Cloe Henderson vagyok! – szólt bele.
- Szia Cloe! Stacy vagyok! – mondtam.
- Áh! Szia Stacy! Már régen beszéltünk. Hogy vagytok?
- Köszönjük, jól! Már Aaron is itthon van!
- Annak nagyon örülök! Arra gondoltunk Danny-vel, hogy meglátogatnánk titeket. Régen is találkoztunk már és lenne mit megbeszélnünk.
- Rendben! Jöhettek bármikor!
- A hétvégén lesz futam, jól tudom? Chris mikor utazik majd?
- Igen, lesz. Szerdánként szokott, szóval gondolom most is akkor megy.
- Értem. Holnap akkor elmehetnénk?
- Persze! Nyugodtan! Tudjátok mit? Gyertek úgy, hogy itt is ebédeljetek!
- Oké! Akkor majd holnap találkozunk! Puszilom Mary-éket! Szia!
- Átadom! Szia!
Miután letettem a telefont szóltam anyáéknak, hogy holnap jön Cloe és Danny és nálunk is ebédelnek. Mindenki nagyon örült annak, hogy rég nem látott rokonaink meglátogatnak minket. Beszélgetésünk után anya lefeküdt pihenni, én pedig készítettem néhány fotót Aaronról, majd elvittem Tainat a parkba, s közben beugrottunk Caroline-ékhoz is, ahol eléggé elidőztünk. Apával egyszerre értünk haza. A vacsora már kész volt, így asztalhoz is ültünk.
- Apa, majd szeretnék beszélni veled. – mondtam vacsora után.
- Rendben! Megfürdetjük Aaront és bemegyek hozzád, jó? – mondta.
- Rendben! – mondtam.
Miután kisöcsémet megfürdettük anyáék lefektették aludni, én pedig a szobámba mentem. Fölmentem netre és Skype-on beszéltem Sarah-ékkal. Ők elmesélték, hogy mennyire hiányzom nekik és milyen sok jó programból maradtam ki, én pedig elküldtem nekik a ma készített képeket Aaronról. Miután elköszöntünk egymástól elmentem zuhanyozni, majd amíg apára vártam megnéztem egy filmet. Vagyis szerettem volna, de a felénél elaludtam. Éjszaka többször is felébredtem Aaron sírására. Reggel sem tudtam sokáig aludni. Álmosan ballagtam le az étkezőbe. Az asztalnál apa ült, anya pedig aludt. Mivel éjjel szinte egy perc nyugta sem volt, apa úgy döntött, legalább ilyenkor hagy pihenjen anya. Vigyáz ő addig Aaronra.
- Jó reggelt! – köszöntem álmosan.
- Jó reggelt! – köszönt apa. – Sajnálom, hogy tegnap nem tudtunk beszélni, de miután Aaron elaludt, mi is lefeküdtünk édesanyáddal, hogy valamennyit pihenjünk.
- Semmi baj! – mondtam, s közben megkaptam a reggelimet Natashától.
- De most mondhatod!
- Szóval.. arról van szó, hogy.. – kezdtem bele, majd Aaron felébredt és sírása szakította félbe mondatom.
- Bocsánat, majd folytatjuk! Bemegyek Aaronhoz, édesanyád hagy aludjon. – mondta, majd otthagyott.
- Mi az? – kérdezte Natasha, mikor nagyot sóhajtva dőltem hátra.
- Semmi.
- Biztos?
- Igen! – erőltettem mosolyt.
Reggeli után felöltöztem, majd hogy szüleim pihenjenek egy kicsit, magamra vállaltam Aaron felügyeletét amíg Cloe-ék meg nem érkeznek. Háromnegyed 11körül csöngettek. Letettem kisöcsémet az ágyába, majd lementem.
- Sziasztok! – köszöntem Danny-éknek boldogan.
- Szia Stacy! – köszöntek szinte egyszerre.
Üdvözlés után a nappaliba mentünk beszélgetni, anya pedig lehozta Aaront.
- Kész az ebéd! – szólt Natasha nemsokára.
- Rendben! – mondta anya, majd az étkezőbe mentünk és asztalhoz ültünk.
- Ez nagyon finom volt! – mondta Cloe az ebéd végeztével.
- Örülök, hogy ízlett! – mondta Tasha.
Az étkezés végeztével 1-1 kávé kíséretében kiültünk a kertbe beszélgetni.
- Khm! – kezdett bele Danny. – Reméljük, nincs programotok jövőhónap 17.-ére.
- Tudtommal még nincs. – mondta apa. – Miért?
- Szeretnénk titeket meghívni az esküvőnkre!
- Na, csak benőtt a fejed lágya? – kérdezte nevetve apa.
- Azt nem mondanám! – mondta Cloe.
- Hol tartjátok? – kérdezte anya. Cloe-ék ugyanis Írországban laknak.
- Itt, Milton Keynesben. – válaszolta Danny.
- Szeretném, ha ti is ott lennétek, amikor kiválasztom a ruhát. – mondta Cloe.
- Örömmel! – mosolyogtam.
- Mikor mész? – kérdezte anya.
- Pénteken délután 2re kell mennem. – felelte Cloe.
- Mindenkép elkísérünk! – mosolygott anya.
- Nekünk lassan mennünk kell. – nézett az órájára Danny. - Amint készen lesznek a meghívók, elküldjük! Csak kicsit késésben vagyunk. Hirtelen ötlet volt az esküvő.
- Rendben! – mondta apa.
- Stacy, nyugodtan hozz magaddal valakit kísérőnek! – szólt vissza Cloe mosolyogva.
Miután elmentek fölmentem netre, majd elkísértem apát vásárolni. Akár hányszor szóba akartam hozni azt, amiről már pár napja szeretnék vele beszélni, mindig Aaronról kezdett el beszélni. A boltok járása után haza indultunk. Mint mindig, most is tökéletes volt az időzítésünk. A vacsora pont akkor készült el, mikor betoppantunk a lakásba, így egyből asztalhoz is ültünk. Miután ettünk átöltöztem és elvittem Tainat sétálni, út közben pedig összefutottam Caroline-nal, akitől megtudtam, hogy ők is mennek Magyarországra pénteken. Mikor hazaértem, beszéltem Sarah-ékkal, akik holnap este jönnek haza, majd megfürödtem és aludtam.