74. rész

Lassan elérkezett a péntek. Délelőtt türelmetlenül járkáltam a házban. Azt hiszem, mindenkinek az agyára mentem már. Mivel apa dolgozott, anya pedig nem engedte, hogy kimenjek Heikki elé a reptérre, Natasha és Mike hozták őt el.
- Stacy, szívem, most telefonáltak a bankból, hogy be kellene mennem, elintézni pár dolgot, megtennéd, hogy vigyázol Aaronra addig? – kérdezte anya.
- Persze! – bólintottam.
Gondoltam sok dolgom nem lesz öcsémmel, hisz alszik, nyugodtan tudom várni Heikkit. Csakhogy Aaron keresztbe húzta számításaimat. Amint anya kilépett a házból fölébredt és sírni kezdett. Megetettem, majd fél órán keresztül járkáltam vele a nappaliban, hogy elaltassam, végül miután leültem, persze, hogy akkor aludt el. Szobájába indultam vele, mikor Heikkit pillantottam meg, aki a falnak dőlve mosolygott.
- Nagyszerű anya lesz egyszer belőled! – suttogta.
- Remélem! – mosolyogtam. – Mindjárt jövök, csak fölviszem! Addig érezd magad otthon!
- Rendben!
Miután letettem öcsémet az ágyába, 

 megmutattam Heikkinek ideiglenes szobáját,

 majd amíg kipakolt beszélgettünk. Úgy elszaladt az idő, hogy mire észbe kaptunk már kész volt a vacsora. Lementünk enni, majd mivel mindketten azon a véleményen voltunk, hogy a következő napunk hosszúsága miatt jó lenne minél hamarabb lefeküdni, egy rövid film után nyugovóra tértünk. Másnap hajnalban szólt az ébresztőm. Akármennyire is fáradt voltam, muszáj volt fölkelnem. 9re jött a fodrász, 11re a sminkes, 1órára pedig már a menyasszonynál kellett lennünk. Álmosan keltem ki az ágyból és mentem le az étkezőbe. Mivel még túl korán volt, hogy egyek, egy kávé kíséretében ültem ki a kertbe. 

Mikor megittam, úgy döntöttem lezuhanyozok. Amint végeztem a fürdőbe, visszamentem az étkezőbe, ahol már Heikki is ott volt és megreggeliztünk. 

Nemsokára az egész házban megnőtt a sürgés-forgás. Amíg minket anyával kezelésbe vett a fodrász, apáék Aaronra vigyázva beszélgettek, Natasha a nászajándékot csomagolta, Mike pedig lemosta az autót és feldíszítette. Mikor a sminkünk is felkerült elmentünk átöltözni. Amint felöltöztem, kopogtak.
- Bejöhetek? – kérdezte apa.
- Persze! – válaszoltam.
- Kész vagy?
- Egy pillanat! – mondtam, s föltettem az ékszert,

amit még Heikkitől kaptam, majd megkerestem cipőmet. – Most már igen. Hogy nézek ki? – fordultam körbe.
- Csodálatosan! – mosolygott apa, majd lementünk.
Anyáék már a nappaliban vártak minket. Miután bepakoltunk a kocsiba elindultunk. Mivel koszorúslány voltam, engem kitettek a menyasszonynál, a többiek pedig egyenesen a templomhoz mentek. Mi együtt indultunk utánuk. Mikor mindenki megtalálta helyét a templomban, először mi, hárman –én és Cloe 2 húga-, koszorúslányok vonultunk be, végül az ara is bevonult édesapjával.

Mikor Danny meglátta jövendőbeli feleségét, könny szökött szemébe. 

Először látta ebben a ruhában. A templomi ceremónia után volt egy gyors fényképezkedés, majd egy étterembe mentünk. Ott volt megtartva a fogadás, valamint az anyakönyvvezető is oda jött.

A polgári szertartás végeztével anyáék az ifjú párhoz mentek, én pedig kivittem Aaront kicsit a levegőre. Heikki is velünk tartott, s elmentünk sétálni. Annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe, hogy eléggé eltávolodtunk az éttetemtől.
- Átveszed egy kicsit? – kérdeztem Heikkitől, ugyanis megcsörrent a telefonom.
- Persze! – mondta, majd átadtam neki öcsémet.
A telefon másik végén anya volt, hogy megkérdezze, merre járunk, ugyanis már több mint egy órája eljöttünk. Miután letettem a telefont vissza akartam venni Aaront, de mivel elaludt Heikki karjában, inkább hagytam, nem szerettem volna, ha felébred.
- Jobb lesz, ha visszamegyünk. Anyáék már keresnek. – mondtam.
- Rendben! – válaszolta Heikki, majd visszasétáltunk az étteremhez.
Már majdnem visszaértünk, mikor Aaron felébredt és sírni kezdett.
- Jobban szeret anyánál lenni? – kérdezte mosolyogva Cloe anyukája, mikor átvettem öcsémet Heikkitől.
- Nem az enyém. Ő a testvérem. – mondtam, s mosolyom erőltetett volt, ugyanis rögtön terhességem jutott eszembe.
- Ó, elnézést!
- Semmi baj! – mondtam, majd visszamentünk anyáékhoz.
Nemsokára felszolgálták a vacsorát, majd elkezdődött a mulatság. Mivel anyáék fáradtak voltak, és Aaronnak is aludnia kellett, ők kora este elmentek. Mi Heikkivel hajnalig maradtunk. Mikor hazaértünk fáradtan estünk be mindketten az ágyba. Legszívesebben másnap délig ki sem keltünk volna az ágyból, de mivel Heikkinek délután 4kor indult a gépe, muszáj volt időben felkelni. Ebéd után összepakolta cuccait, majd Mike-kal kivittük a reptérre. Hazafele jövet volt időm beszélgetni új munkaerőnkkel és sikerült jobban megismernem őt. Azt hiszem, tényleg igaza volt Natashának. Egy kedves embert ismertem meg benne. Miután hazaértünk átjött Sarah, akinek meséltem az esküvőről, majd vacsora után egyből feküdtem is le, hogy rendesen ki tudjam magam pihenni.