44. rész

A hétvége gyorsan elrepült. Végig dolgoztam.
- Jó reggelt! – mentem le álmosan az étkezőbe.
- Jó reggelt! – köszönt apa.
- Anya?
- Még alszik.
- Elvihetem a Q50-et? Elmennék a városba csinálni néhány képet.
- Sajnálom, de az mára kell nekem. Viszont az FX50 szabad.
- Jó. – sóhajtottam. Jobban szerettem volna egy kisebb autóval menni.
Reggeli után fölmentem a szobámba, átöltöztem, 

fogtam fényképezőgépem, majd megkerestem a kocsi kulcsát és elindultam. 

Jó pár képet sikerült csinálom Készítettem képet a városban található mozikról, plázákról, parkokról, szórakozóhelyekről, és sok másról, ahol a mai fiatalság eltöltheti szabadidejét. Mikor hazaértem megebédeltünk, majd fölmentem a szobámba. Föltettem a képeket laptopomra, majd elkezdtem szerkeszteni a cikket.

 2 oldalt kell készítenem az általános összefoglalóról és a képekkel az aláírásokkal együtt. Egész délután az általános szövegrészt írtam. Vacsora előtt fejeztem be. Lementem az étkezőbe, majd mivel még nem volt kész az étel, kiültem Tainahoz. 

Nemsokára kész lett a vacsora és bementem enni. Mikor végeztünk fölmentem a szobámba. Szétnéztem neten, 

majd fürdőszobai dolgaim elvégzése után aludtam. Másnap későn keltem. Már fél 11 i elmúlt, mikor kikeltem az ágyból. Lementem enni, majd egész délelőtt a cikken dolgoztam. Mikor szólt Natasha lementem ebédelni, majd újra a cikken dolgoztam. Mikor legközelebb lementem kész lett a vacsora.
- Egész nap a cikken dolgoztál. Biztos nagyon jó lett!
- Dehogy is! Mire végzek, addigra megint nem tetszik az egyik rész benne és írhatom újra az egészet!
- Szívem, ha mindig arra vársz, hogy a legtökéletesebb legyen, sosem adod le!
- Jó! – sóhajtottam.
Vacsora után fölmentem a szobámba. Nem sokkal később apa is utánam jött.
- Bejöhetek? – kérdezte.
- Persze! – mondtam, majd lecsuktam laptopom tetejét.
- Ne erőltesd! Attól nem lesz jobb!
- Hát kétlem, hogy ennél rosszabbat tudnék írni! – sóhajtottam.
- Megnézhetem? – kérdezte, mire odaadtam neki laptopom. – Tudod, hogy nem vagyok elfogult. Ez nagyon jó! Mi nem tetszik benne?
- Úgy az egész! A képek, az elrendezés, a fogalmazás..
- Szerintem nincs vele semmi baj! Ez így tökéletes!
- Köszi! – mondtam fél mosollyal arcomon.
- Most már pihenj! Jó éjt! – mondta, majd magamra hagyott.
Szétnéztem neten, ráraktam munkámat pendrive-omra, majd fürdőszobai dolgaim elvégzése után aludtam. 

Reggel izgatottan ébredtem. Eljött a leadás ideje. Igazából nem is tudom, miért féltem annyira, hisz az eredményhirdetés másnap lesz. Fölkeltem, majd lementem az étkezőbe reggelizni. Mikor végeztem az étkezéssel, egy kávéval a kezemben kiültem a kertbe.

- Jó reggelt! – ült le mellém anya.
- Jó reggelt! – mondtam.
- Hogy vagy? – kérdezte.
- Hát.. megvagyok! – sóhajtottam. – Olyan fura. Alig kezdődött el, és máris véget ért. – bámultam magam elé. – Ha akkor nem megyek el bulizni..
- Akkor is megtörtént volna! Ne magadat okold! – vágott közbe anya. – Az orvos is megmondta, hogy 90%, hogy akkor is megtörtént volna, ha a szállodában maradsz.
- De ott az a 10%. – mondtam.
- Ne őröld magad! Attól nem lesz jobb! Hidd el!
- Tudom! – sóhajtottam, majd megöleltem.
Visszamentem a szobámba, felöltöztem, majd elvittem leadni az anyagot. 

Másnap délután 2re hívtak vissza. Akkor tudjuk meg ki a szerencsés 3 személy. Hazamentem, megebédeltem, majd megpróbáltam elérni Heikkit. Mikor negyedjére hívtam sem vette föl, így írtam neki egy SMS-t, hogy beszélnünk kell, fontos, és hívjon fel. Miután elküldtem végig telefonnal a kezemben járkáltam. Egyszer, mikor letettem ágyamra, végre megcsörrent, és Heikki neve volt a kijelzőn. 

Nagyot sóhajtottam, majd fölvettem.
- Szia! – szóltam bele.
- Szia! – köszönt ő is. – Hogy vagy? – kérdezte.
- Megvagyok! – mondtam.
- Sajnálom, hogy úgy elmentem. Össze voltam zavarodva.
- Tudom.
- Mit mondott az orvos?
- Pont ez az egyik, amiről szeretnék veled beszélni. De nem telefon téma. Tudnánk valamikor találkozni? – kérdeztem.
- Ez a hét nem nagyon jó nekem. Ma még Finnországban vagyok, szerdára átugrom Svájcba. Van egy kis elintéznivaló, csütörtökön pedig már utazom Kanadába. – mondta.
- Ha átmennék Svájcba? – kérdeztem félve. – Minél hamarabb kellene beszélnünk.
- Nekem jó! – mondta.
- Rendben! Köszönöm! – mondtam.
- Akkor szerdán találkozunk! – mondta.
- Szerdán. – mondta, majd bontottuk a vonalat.
- Hahó! Itt vagy? – kérdezte Natasha.
- Mi? Ja! Itt!  - figyeltem rá.
- Merre jársz?
- Beszéltem Heikkivel. Szerdán megyek hozzá Svájcba. – mondtam.
- Áh. És elmondtad neki?
- Nem. Még nem. Nem akartam telefonon.
- Hát.. sok sikert majd hozzá! – mondta. – De kész a vacsora, gyere!
Lementünk az étkezőbe, majd megvacsoráztunk. Evés közbe elmondtam apáéknak, hogy mi a tervem szerdára. Nem nagyon szeretik, ha utazgatom, de ezt megértették. Vacsora után fölmentem netre, foglaltam jegyet, majd átöltöztem és elmentem futni. 

Mikor hazaértem elvégeztem fürdőszobai dolgaimat, majd aludtam. Kedden reggel hamar felébredtem. Nem csoda, hisz folyton azon kattogott az agyam, hogy mi lesz Heikkivel, valamint, hogyan fog sikerülni az újságírói dolog. Mivel csak forgolódtam ágyamban úgy döntöttem fölkelek és elmegyek futni. Felöltöztem, majd kimentem Tainaval a parkba. 

Mikor hazaértem lezuhanyoztam, ettem, majd átmentem Sarah-ékhoz. Elmeséltem neki, hogy holnap utazom Svájcba. Ebédre értem haza. Ettem, majd elkezdtem készülődni. Mikor kész lettem, fogtam a kocsi kulcsait, majd lassan elindultam. 

Háromnegyed 2re már a szerkesztőségben voltam. Bementem a terembe, ahol már a többiek mind ott voltak. 

Leültem, majd türelmesen vártam. Pontban 2 órakor megjelent az igazgató is.
- Üdvözlöm önöket! Először is, szeretnék mindenkinek gratulálni a munkájához! A választás nagyon nehéz volt, hisz mind kiváló munkát nyújtottak be. Viszont muszáj volt eldönteni, kik kerültek be a legjobb 3ba. Még mielőtt elmondanám, szeretném megköszönni mind munkájukat, mind lelkesedésüket. Szóval a 3 továbbjutó nem más, mint: