46. rész

Reggel elég korán fölkeltem. Még mindenki aludt. Felültem az ágyban, majd fogtam laptopom

 és szétnéztem neten. Mikor végeztem fölöltöztem, 

majd lementem a sarki pékségbe reggelit venni. Mikor visszaértem a házba, a többiek még mindig aludtak. Főztem kávét, majd megterítettem. 

Épp akkor jött ki Rachel a konyhába mikor végeztem.
- Hát ez? – kérdezte álmosan.
- Azt hittem, még alszol! – mondta Marco, aki mögötte jött.
- Nem tudtam aludni! Úgy gondoltam, meghálálom, hogy nálatok alhattam! – mosolyogtam. – Főztem kávét, és voltam a pékségben is.
- Nagyon szépen köszönjük, de nem kell meghálálnod! Akkor alszol itt, amikor csak szeretnél! – mondta Rachel.
Reggeli után még beszélgettünk egy kicsit, majd fölmentem összepakolni cuccaimat és elkészülni. Mikor végeztem, lementem, majd Marcoék kivittek a reptérre.
- Jó utat! Üdvözöljük szüleidet! – mondta Rachel.
- Vigyázz magadra! – ölelt meg Marco.
- Ti is vigyázzatok magatokra! – mondtam.
Mikor elbúcsúztunk ők haza indultak én pedig beszálltam a repülőgépbe. 

Pár óra múlva már a londoni reptéren is voltam. 

Megkerestem cuccaimat, fogtam egy taxit, majd haza mentem. 

Mivel senki nem volt otthon, fölhívtam anyát.
- Igen!? – vette föl.
- Szia! Merre jártok?
- Kivittük édesapádat a reptérre. Épp hazafelé tartunk. Miért?
- Csak most értem haza és furcsálltam, hogy senki nincs itthon.
- Miért nem szóltál? Elmentünk volna hamarabb.
- Most már mindegy! Mikor értek haza?
- Kb 1 óra. De sietünk!
Rendben! Akkor majd jöttök! Szia! – bontottam a vonalat.
Dobtam egy SMS-t Sarah-nak, hogy itthon vagyok, majd fölmentem a szobámba kipakolni. Nem sokkal később csörgött is a telefonom. Sarah volt az. Az mondta, épp főz, de nagyon kíváncsi, hogy mi történt és menjek át hozzájuk mesélni. Mikor letettem a telefont írtam egy cetlit anyáéknak a biztonság kedvéért, hogy a szomszédban vagyok, majd átmentem. Mikor barátnőm meglátott rögtön leültetett és faggatni kezdett.
- Na? Mi volt? Mit mondott? Hogy fogadta? Mondj el mindent!
- Szia Sarah! Köszönöm, jól! És te? Igen, nekem is hiányoztál! – mondtam.
- Stacy Horner! Ne húzd az agyam!
- Jól van! Hát.. hol is kezdjem.
- Az elején Stacy! Az elején!
- Elmondtam neki, hogy mi történt. Mindent. Látszott rajta, hogy szíven ütötte a dolog. Aztán elmondtam neki azt is, hogy ez a kapcsolat nekem túl gyors, de túl fontos nekem ahhoz, hogy elveszítsem és szeretném, ha barátok maradnánk.
- Mire ő?
- Meglepő, de egyetértett.
- Szóval szakítottatok.
- Hát.. mondhatjuk így is. – sóhajtottam.
- És szerinted működni fog ez a „barátok vagyunk” dolog?
- Hát.. remélem.
- Nem ebédelsz itt? Úgy is egyedül vagyok. Öcsém táborba, Szüleim dolgoznak, Adam szüleivel van.
- Felőlem! Anyáék úgy sincsenek még itthon. – mondtam. – Mit főztél?
- Csak egy kis bolognait.

- Megterítettünk, majd megebédeltünk. Mikor végeztünk elpakoltunk, majd elvittük kutyáinkat a parkba. 

Már hazafelé tartottunk, mikor megcsörrent Sarah telefonja.
- Igen!?.. Tudtommal még nincs, miért?.. Áh, értem!.. Persze!.. Rendben!.. itt van mellettem, majd szólok neki!.. Szia! – mondta, majd letette. – Estére buliba megyünk. És te is jössz!
- Talán valami „Stacy, eljössz este bulizni?”?
- Bonnie volt, hogy Josh hazajön, és meglepetés partit szervez neki Ericknél.
- És ez azt jelenti, hogy nekem is ott kell lennem?
- Igen! Mindenki ott lesz, aki számít!
- Hánykor? – sóhajtottam.
- 6ra ott kell lenni! Fél 6ra nálad leszek!
- Rendben!
- Ja, és csini legyél! – mondta, majd bement a házba.
Anya és Natasha már otthon voltak. Elmeséltem nekik mindent, ami Svájcban volt és az esti terveimről is beszámoltam. Mivel már 4 óra is elmúlt fölmentem szobámba készülődni. Nem tudtam, hogy mit vegyek föl, ezért fölhívtam Sarah-t, hogy segítsen. 2 perc múlva már nálunk is volt.
- Melyikbe menjek? – mutattam 3 kirakott szettre.

- Legyen az! – mutatott a középsőre.
- Biztos?
- Biztos! De most megyek, mert még nekem is el kell készülnöm. Egy óra múlva itt vagyok!
- Rendben! – mondtam, majd elment.
Lezuhanyoztam, fölvettem a Sarah által kiválasztott ruhát, kivasaltam hajam, föltettem egy halvány sminket, majd mikor kész lettem, csöngettek. Adam volt az. Mivel még Sarah nem volt kész, ő jött át értem. Fogtam táskámat, szóltam anyának, majd elindultunk. Sarah épp akkor lépett ki házuk ajtaján mikor odaértünk.
- Na végre, hogy döntöttél! – mondta Adam. – Ez már a negyedik ruha, amit fölvett. – nézett rám.
- Biztos jó leszek így? – kérdezte Sarah.
- Igen! De nekem az előző 3 is tetszett!
- Akkor átvegyem valamelyikre?
- Sarah, tökéletes vagy így! Elindulhatunk még ma?
- El! – sóhajtott. – Hűha! Tök csinos vagy! – nézett rám.
- Köszi! – mosolyogtam. – Te választottad a ruhát! – mondtam mikor elindultunk.
Nem sokkal később, már Ericknél is voltunk. Gyors üdvözlés után kaptunk 1-1 poharat, majd megcsörrent a telefonja, miszerint Bonnie-ék elindultak otthonról. Mindenki beállt a nappaliba egymás mellé, majd nemsokára nyitódott az ajtó és beléptek az ikrek.
- Meglepetés! – mondtuk egyszerre.
- Isten hozott itthon, öcsi! – veregette hátba Erick.
- Üdv itthon! – mosolyogtam.
- Szóval ezért akartad annyira, hogy átjöjjek! – nézett ikertestvérére.
- Ismerhetnél már. – rántotta meg vállát Bonnie.
A buli jól sikerült. Poharaink sosem voltak üresek. 

Hajnalban fáradtan, egy kis nyugalomra vágyva ültem ki a teraszra. Kb negyed óra múlva társaságom érkezett. Josh jött ki egy pokróccal kezében.
- Hűvös van! Gondoltam, hozok egyet. – terítette rám.
- Köszönöm! – mosolyogtam. – És , milyen kint, Amerikába? – kérdeztem, mikor leült mellém.
- Jó! – válaszolta.
- Hű! Ez aztán a meggyőző válasz!
- Ne értsd félre, tényleg nagyon jó kint. A bulik, a pörgés, a fellépések, a sok rajongó és úgy alapból, mégiscsak Amerika! De néha hiányzik a nyugalom, hogy elmenjek a haverokkal lazulni, a családdal pihenni. És ha hiszed, ha nem, még a lökött tesóim is hiányoznak! – nevette el magát, de láttam rajta, hogy mindent, amit eddig mondott őszintén és szívből mondta. – Most mi az? Mit nézel? – nézett rám
- Semmit. Csak. elég régóta és elég jól ismerlek, de nagyon ritkán hallottalak így beszélni.
- Hát.. ilyen oldalam is van! – mosolyodott el. – De nem megyünk be? Kezdek fázni.
- Én nem fázok.
- Jó! Neked ott a pokróc! Gyere! Meghívlak valamire!
- Tudtommal itt nem kell fizetni, ha inni akarok.
- Akkor ne gyere be! – mondta sértődötten, majd otthagyott.
Nem sokkal később utána mentem.
- Mi az? Csak nem megsértődtél? – kérdeztem, mikor megtaláltam.
- De! – fonta össze karját maga előtt.
- Pedig én veled akartam táncolni. De ha nem, hát nem! – rántottam meg a vállam, majd elfordultam, hogy elmegyek onnan, mikor megszólalt egy lassú szám Josh pedig megragadta karomat és visszahúzott.
- Attól, mert nem szólok hozzád, még táncolhatok veled. – mondta.

Átölelve egymást, fejemet vállán pihentetve táncoltunk. Ahogy virradt, úgy tűntek el a többiek.
- Lassan én is megyek! – mondtam Josh-nak.
- Hazakísérlek!
- Nem kell!
- Elég sokat ittál! Nem akarom, hogy egyedül menj!
- Jó! – egyeztem bele.
Elbúcsúztam a többiektől, majd haza indultunk. Az úton sokat beszélgettünk, de szinte csak a semmiről. A házunkhoz érve elbúcsúztunk, majd én bementem, ő pedig vissza indult bátyjához. Mivel még otthon mindenki aludt, írtam egy cetlit, hogy hazaértem, majd fölmentem a szobámba. Lezuhanyoztam, majd lefeküdtem aludni. Dél elmúlt, mikor felébredtem. Fölöltöztem, majd lementem az étkezőbe enni, majd kiültem a kertbe. Nemsokára Natasha jött oda hozzám.
- Vendéged van! – mondta.
- Caroline volt az. Fölmentünk a szobámba és kiveséztük a múlt éjszakát.
- Holnap este mit csinálsz? – kérdezte mikor indulni készült.
- Még nem tudom. Miért?
- Nem messze tőlünk, most nyílik egy új szórakozóhely. Nyitási akció lesz, megnézhetnénk!
- Felőlem! – rántottam meg vállam.
- Akkor holnap találkozunk! – mondta, majd elment.
Mikor magamra maradtam fölmentem netre, 

majd mikor ott végeztem elvittem Tainat sétálni.

 Mikor hazaértem fölhívtuk apát, megvacsoráztunk, majd megnéztünk egy filmet és aludtunk.