52. rész

Reggel korán kelte, ugyanis elvittem anyát ultrahangra, valamint, mivel apa ránk hagyta, hogy kiválasszuk a bútorokat a kis jövevénynek, pár bababoltba is benéztünk.
- És, gondolkodnak már a neveken? – kérdezte az orvos.
- Vannak nevek, amelyek tetszenek, de még nem döntöttük el pontosan. – mondta anya.
Mikor végeztünk a dokinál, elmentünk bútorokat nézni, rendelni. Találtunk egy kiságyat, egy pelenkázót, és több bútort is, valamint elmentünk kiválasztani a padlót és a fel festéket. Mikor hazaértünk megebédeltünk, majd anya fölhívta a mestereket, akik hétfőre el is vállalták a babaszobát. Fölmentem a szobámba, majd szétnéztem neten. Mivel már lassan 2 óra volt, és 3ra beszéltük meg Heikkivel a találkozót, lassan készülődni kezdtem. Átöltöztem, 

kivasaltam hajam, tettem föl egy halvány sminket, fogtam a kocsi kulcsot és elindultam. Nem sokkal 3 óra előtt már a megbeszélt silverstone-i kávézó előtt voltam. Amint beléptem, rögtön megpillantottam az egyik asztalnál Heikkit Brittával beszélgetni. Mikor a finn meglátott, rögtön intett, hogy menjek oda.
- Sziasztok! – köszöntem.
- Szia Stacy! Már ennyi az idő? – nézett Britta az órájára. – Nekem mennem kell. Majd találkozunk! Sziasztok! – mondta, majd elment.
- Hova megy? – kérdeztem.
- Sebnek jelenése van egy PR eseményen. Oda megy.
Kb fél órát voltunk a kávézóban, majd átmentünk a pályára. Sétáltunk a paddockban, a boxutcában, és beszélgetés közben csináltam néhány képet az előkészületekről, valamint néhány kép sikeredett a bolondozásainkról is. Jó volt újra személyesen is beszélgetni Heikkivel. Épp a kijárat felé tartottunk, mikor ismerős személlyel találkoztunk.
- Sziasztok! – köszönt Stuart,
- Szia! – köszöntünk neki egyszerre.
- Merre mentek?
- Lassan hazafelé, miért? – válaszoltam.
- Nem tartotok velünk? Páran elmegyünk vacsorázni, majd beülünk valahova egy sörre.
- Nekem még haza kell jutnom a kocsival, de a vacsiba benne vagyok. – mondtam.
- Nekem viszont mennem kell. Még találkozom Sebbel. – mondta Heikki.
- Rendben! Akkor majd találkozunk! – mondtam.
Miután Heikkivel elváltunk egy kis étterembe mentünk, ahol megvacsoráztunk.
- Biztos nem jössz velünk? – kérdezte Stu, mikor kifelé indultunk.
- Biztos! Holnap sok dolgom lesz. – mondtam.
- Akkor majd találkozunk! – mondta, majd én haza, ők pedig egy bárba indultak.
Mikor beléptem a lakásba anyáék a nappaliban beszélgettek.
- Merre jártál? – kérdezte anya. – Azt hittem, haza érsz vacsorára.
- Néhány csapattaggal vacsoráztam. Sajnálom! Szólnom kellett volna, de lemerült a mobilom. – mondtam.
- Nem baj! Azért legközelebb szólj!
- Rendben! A szobámban leszek. Szerintem fürdök és alszom. Jó éjt
- Jó éjt! – mondták egyszerre apáék, majd fölmentem.
Lezuhanyoztam, föltettem a képeket laptopomra, majd átküldtem a csapatnak, aztán aludtam. Reggel mindenki korán kelt, hisz mentünk Silverstone-ba. Reggeli után összeszedtük cuccainkat, majd elindultunk. Mikor odaértünk apa elment dolgozni, anyáék beültek a boxok fölötti étterembe, én pedig a paddockba vettem az irányt, ahol Brittával futottam össze, majd leültünk egy kávéra.
- Akkor, üdv a csapatban! – mondta.
- Egyelőre csak próbaidőn vagyok!
- Biztos, hogy fölvesz! Láttam a múltkori képeidet, és tényleg jók!
- Ez még nem jelenti azt, hogy itt fogok dolgozni. 2 hétvégém van a bizonyításra. De mennem kel, nemsokára indulnak pályabejárásra Markék.
- Rendben! – mosolygott Britta, majd eljöttem.
Útközben megnéztem az eddig készített képeket, és annyira bele voltam bújva a fényképezőgépembe, hogy nem néztem előre, így összeütköztem valakivel.
- Bocs! – mondtam, majd fölnéztem.
- Semmi baj! – mosolygott Stuart. – Ha már így összeütköztünk, nem iszol meg velem egy kávét?
- Sajnálom, most nem lehet! Mennem kell dolgozni.
- Dolgozni? – nézett meglepetten.
- Igen. Próbaidős fotós vagyok nálatok.
- Ez komoly? Miért nem mondtad tegnap?
- Igen! – mosolyogtam. – Mert elfelejtettem.
- De hát ez nagyszerű! – mondta, majd megölelt. Fölkapott és megpörgetett.
- Most már letehetsz! – nevettem. – Mennem kell Markékkal pályabejárásra.
- Akkor irány dolgozni! És vendégem vagy egy ebédre!
- Rendben! – mosolyogtam, majd otthagytam.
Megkerestem Markékat, majd nem sokkal később elindultunk. Mivel Sebastianék negyed órával később indultak, úgy döntöttem, bevárom őket a pálya felénél. Kb 10 perc semmit tevés után végre megláttam a csapatot. Róluk is csináltam néhány képet, 

majd lassan visszaértünk a garázsba. Épp Stuartot kerestem a megbeszélt ebéd miatt, mikor Heikkiékkel találkoztam.
- Stacy! – szólt utánam Heikki. – Nem tartasz velünk? Épp ebédelni készülünk.
- Sajnálom, de már másnak ígértem magam ebédre.
- Kár. – mondta Heikki mosolyogva, majd tovább indultam.
Nemsokára meg is találtam a keresett személyt. Beültünk az étterembe, majd ebéd közben elmeséltem neki mindent a próbaidős munkámról. Mikor végeztünk az étkezéssel Stuartnak dolgozni kellett menni, nekem viszont volt pár szabad órám. Kerestem egy csöndesebb helyet és laptopom, valamint egy ital társaságában leültem. Szétnéztem, mi újság a nagyvilágban, valamint átnéztem az eddig készített képeket. 

Mikor meguntam a neten bóklászást, úgy döntöttem, sétálok kicsit a paddockban. Nemsokára elérkezett az idő, és be kellett mennem a sajtótájékoztatóra Markot fényképezni. Mikor annak vége lett, visszamentem a garázsba, amíg a pilóták felkészültek az autogramosztásra. Lassan elérkezett az idő, és a pilóták kiültek asztalukhoz, én pedig mentem őket fényképezni. Mikor annak vége lett, elmentem apát megkeresni.
- Mikor végzel? – kérdeztem apát.
- Fogalmam sincs! Még kb 1 óra.
- Rendben! Majd csörögj, ha végeztél, és a parkolóban találkozunk, jó?
- Jó! – mondta, majd elváltunk.
Átmentem a paddockba, ahol leültem, majd a ma készített képeket átküldtem a csapatnak. Nemsokára csörgött a telefon. Apa volt az, így lecsuktam laptopom, majd elindultam. Apa már a parkolóban várt. Beszálltunk az autóba, majd haza indultunk. Megvacsoráztunk, majd fölmentem szobámba. Mivel eléggé lefárasztott a mai nap, lezuhanyoztam, majd aludtam.