48. rész

Majd épphogy csak megcsókolt, Natasha kopogása törte meg a pillanatot.
- Gyere! – mondtam, miután szétreppentünk Josh-sal.
- Kész a vacsora! – mondta. – És Caroline is megérkezett.
- Óh, a buli! – kaptam fejemhez.
- Akkor én megyek is! Majd megírom a szöveget, és ha kész lesz, áthozom! – mondta Josh.
- Rendben! Köszönöm! – mondtam.
Kikísértem Josh-t, ettem, majd átöltöztem.

- Mehetünk! – szóltam Caroline-nak, mikor elkészültem.
- Na végre! – sóhajtott.
Szóltam anyának, majd elindultunk. Kb 10 perc séta után meg is érkeztünk. A hely tömve volt. Rengetegen voltak. Rögtön a bárhoz mentünk és rendeltünk 1-1 italt. 

Nemsokára ismerős társaság csatlakozott hozzánk.
- Hát ti? – kérdezte Caroline Adamtől, mikor meglátta.
- Egy ilyen bulit nem lehet kihagyni! – válaszolta.
- Sarah? – kérdeztem.
- A pultnál, Bennel. – mutatta.
Az este többi része kiesett. Arra emlékszem, hogy rengeteget ittunk. Folyton volt valami a kezünkben. Másnap szörnyű fejfájással ébredtem. Mikor az órára néztem, láttam, már 2 óra is elmúlt. Kikeltem az ágyból és lementem reggelizni.
- Szép napot! – mondta anya.
- Ss! Ne kiabálj, légyszi! Szétmegy a fejem. – mondtam.
- Ezt idd meg! – tett le elém Natasha egy nagy pohár gyümölcslét. – Másnaposságra való.

- Nem kellett volna annyit innod. – mondta anya.
- Most már mindegy!
- Josh nemrég itt járt. Megírta a szöveget. Azt mondta, majd hívd föl.
- Rendben! Akkor összeszedem magam és fölhívom. Hol a fájdalomcsillapító?
- Tessék! – adott Natasha.

 - Köszi! – vettem be a gyógyszert. – Elmentem zuhanyozni!
Fölmentem a szobámba, majd lezuhanyoztam. Mire a fürdőben végeztem, fejfájásom is elmúlt. Fölhívtam Josh-t, hogy magamhoz tértem, majd lementem enni. Nemsokára meg is érkezett Josh.
- Mindjárt kész leszek! – mondtam.
- Egyél nyugodtan! – mosolygott. – Hallottam, nagy buli volt tegnap.
- De még milyen! Amúgy ne kérdezd milyen volt, felére nem emlékszem. Azt sem tudom, hogy kerültem haza.
- Adamékkel jöttél.
- Honnan tudod?
- Ma már nála is jártam.
- Áh, értem. Na, és mi van a dalszöveggel?
- Tessék! – nyújtott át egy papírt. – Olvasd át, és szólj, ha valami nem tetszik.
- Oké!
- Én lépek is!
- Hova sietsz?
- Nem akarok zavarni.
- Na látod, te pont nem szoktál zavarni! – mosolyogtam.
Fölmentünk a szobámba, majd átnéztük a dalszöveget.
- Ez tök jó! – mondtam. – Tetszik!
- Köszi! Igazából, csak összedobtam.
- Én ilyeneket tudnék „összedobni”.
- Örülök, hogy tetszik! – mosolygott. – Kedden vissza kell mennem. – sóhajtott.
- Nem úgy volt, hogy 2 hétre jössz?
- De. Csak közbe jött valami.
- Áh, értem.
- Megcsinálom az alapot, és legkésőbb kedden reggel áthozom, rendben?
- Igen.
- Most viszont mennem kell.
- Rendben! Kikísérlek!
Mikor elment, beszéltünk apával, megvacsoráztunk, majd én bevonultam a fürdőbe. Mikor ott végeztem, lefeküdtem és aludtam. Másnap reggel korán keltem, hisz 9re suliba kellett mennem a vizsga eredményeiért. Álmosan mentem le az étkezőbe.
- Jó reggelt! – köszönt Natasha.
- Jó reggelt! – ásítottam.
- Mit kérsz? Te vagy kávé?
- Kávét.
- Tessék! – tette le elém a reggelimmel együtt. – Mikorra mész?

- 9re.
Miután ettem fölmentem a szobámba, majd elkezdtem készülődni. Utoljára fölvettem iskolai egyenruhámat, majd lementem.
- Mivel mész? – kérdezte anya.
- Busszal, a többiekkel.
- Amint tudsz valamit, hívj!
- Rendben! – mondtam, majd elindultam.
Út közben csatlakozott hozzám Sarah, Bonnie, Caroline és Adam is, valamint a buszmegállóban találkoztunk a többiekkel. Mikor megérkezett a busz, fölszálltunk és beültünk leghátra.
- Csajok, mi lenne, ha estére átjönnétek ünnepelni? – kérdezte Car.
- Szeretnénk kettesben ünnepelni. – nézett Sarah Adamre közben.
- Josh holnap megy vissza. Jó lenne még vele lenni addig. – mondta Bonnie.
- De te jössz, ugye? – nézett rám Caroline.
- Nem lehet. Jön haza apa. Bocsi! – mondtam.
- Nagyszerű – sóhajtott.
- De a holnap jó! – mondta Bonnie.
- Igen! – mondtuk mi is Sarah-val.
- Ha minden jól megy, holnap megyek apához Liverpool-ba. – mondta Caroline. – Onnan pedig megyünk nyaralni.
Nemsokára megérkeztünk célállomásunkhoz és leszálltunk a buszról, majd a suli felé indultunk.
- Hé’ Stacy! – maradtunk le kicsit a többiektől Sarah-val. – Minden rendben van?
- Persze! – sóhajtottam, majd bementünk.
Nemsokára az óra ütötte a 9et, és belépett az igazgató valamint osztályfőnökünk. Tartottak mindketten egy-egy rövid beszédet, majd egyesével kihívott minket és kiosztotta a bizonyítványokat.
- Hé! – szólt Car. – Miután mind a 4en megkaptuk, akkor nézzük csak meg, jó?
- Rendben! – bólintottunk.
- Adam Berson! – szólította osztályfőnök. – Bonnie Connel!.. Caroline Patrick!.. Sarah Deline!.. Stacy Horner!..
Izgatottan vettük el bizonyítványainkat, majd ültünk vissza helyünkre. Nagyot sóhajtva néztünk egymásra, majd nyitottuk ki a kemény fedeles iratot. Mikor mindenki megnézte, egymásra néztünk.
- Na? – kérdeztem.