49. rész

- Egy közepes. A többi jó. Gondoltam, hogy nem lesz valami fényes a matek. – mondta Bonnie.
- Mind közepes. – kesergett Caroline.
- Töri és matek jó, a többi jeles. – mondta boldogan Sarah.
- Ügyes vagy! – puszilta meg homlokát Adam. – Neked? – nézett rám.
- Nekem is a matek lett a legrosszabb. 91% - mosolyogtam.
- Nekem a német 95%-al.
- Stréberek! – mondta Car.
- Neked is lehetett volna olyan, ha kevesebbet vagy Cole-lal. – mondta Sarah.
- Jó, igaz. Na, és ki, hogyan tovább? – kérdezte, miközben kifelé mentünk.
- Anyával Josh-ék után megyünk. – mondta Bonnie.
- Mi? Mikor? – kérdeztem döbbenten.
- 3 hét múlva. Anyáék kibékültek, engem pedig bevesznek a bandába.
- Áh, értem.
- Én anyáék vállalkozásába szállok be. Terjeszkedni akarnak az étteremmel. – mondta Sarah.
- Ha minden jól megy, az orvosin folytatom. – mondta Adam.
- Én megpróbálok újságírói munkát keresni, vagy valamit, ami fotózással foglalkozik.
Ahogy hazafelé sétáltunk megállt mellettünk a busz.
- Nem jöttök? – szólt ki Erick.
- Inkább most sétálunk! – mondta Sarah.
- Én viszont megyek veled! – mondta Bonnie. – Hát skacok, akkor majd találkozunk.
Nemsokára Car is elvált tőlünk és 3an sétáltunk haza.
- Előre mész? – kérdezte Sarah Adamet, mikor megérkeztünk házuk elé.
- Persze! - válaszolta Adam. Adott egy puszit Sarah homlokára, majd bement.
- Szóval? Mi a baj? – nézett rám Sarah.
- Semmi! Miért?
- Mit tett vagy mondott?
- Ki?
- Stacy! Születésem óta ismerlek! Tudom, hogy mikor mi a bajod.
- Akkor miért kérdezed?
- Azt nem tudom, hogy miért. Nem azt, hogy mi. Pontosabban ki.
- Ahogy elvoltunk a bulin.. és szombaton is egész nap nálunk volt. Olyan volt, mint régen. – sóhajtottam. – Ráadásul meg is csókolt.
- Szólok Adamnek, csinálunk egy csajos estét, rendben?
- Ne! Nem kell! Megleszek! Különben is, apa is jön haza.
- Jó, de ha bármi van, szólj! Megegyeztünk?
- Igen! – mondtam, majd megölelt.
Miután elbúcsúztunk, mindketten saját otthonunkba mentünk. Miután beléptem a házba becsuktam az ajtót, majd mikor megfordultam anya és Natasha termettek előttem.
- Jézusom! Megijesztettetek. – mondtam.
- Milyen lett? – kérdezték egyszerre.
- Tessék! – nyújtottam át. – A fürdőben leszek! – mondtam, majd otthagytam őket.
Bementem a fürdőbe, majd kb fél óráig zuhanyoztam. Jól esett kizárni a világot. Mikor végeztem fölöltöztem, 

majd lementem az étkezőbe.
- Ügyes vagy! – mosolygott anya.
- Gratulálok! – mondta Natasha.
- Köszönöm! – mondtam, majd telefoncsörgés zavarta meg beszélgetésünket. – Igen!? – szóltam bele.
- Szia, Car vagyok! Át tudnád hozni a nyakláncot, amit a múltkori bulira adtam kölcsön?
- Persze! Nemsokára átviszem.
- Lehetőleg minél hamarabb, jó?
- Indulok! – sóhajtottam. – Átmegyek Caroline-hoz. Nemsokára jövök! – mondtam anyáéknak.
- Rendben! De siess, nemsokára indulnunk kellene édesapádért!
- Sietek! – mondtam.
- Kimentem a kertbe, fogtam Tainat és elindultunk. Pár perc múlva meg is érkeztem barátnőmék házához. A bejárat előtti kertben egy fiatal, jóképű srácot pillantottam meg.

- Szia! Öm.. Caroline bent van? – kérdeztem.
- Igen! – mondta. – De gyertek bentebb. – nyitotta ki nekünk az ajtót. - Nemsokára jön. Ülj le addig! Iszol valamit?
- Nem kérek semmit, köszönöm! – mondtam miközben leültem a konyhában lévő szigethez.
- Nem is mondta Car, hogy ilyen csinos barátnője van.
- Köszönöm! – mosolyogtam.
- Amúgy te Stacy Horner vagy, nem?
- De, igen!
- Élőbe szebb vagy, mint képeken!
- Ne fűzögesd! – lépett be Caroline a konyhába. – Szia Stacy! Köszönöm, hogy elhoztad!
- Szia! Nincs mit! – mondtam, majd letettem a nyakláncot a konyhaszigetre.

- Hagyjál már! – mondta a srác.
- Na ide figyelj, Alex! Ő – nézett rám – neked tiltott! Megértetted? – mondta Car.
- Szóval Alex. – sóhajtottam,
- Be sem mutatkoztál? – ámult Car. – Tudtam, hogy bunkó vagy, de hogy ennyire..
- Leszállnál rólam? Semmi rosszat nem tettem! – nézett rá Alex
- Nem szeretném megzavarni a beszélgetéseteket, de nekem mennem kell. – mondtam.
- Rendben! Még egyszer köszönöm, hogy elhoztad. – nézett rám Caroline. – Te pedig meg se próbáld! – nézett szúrósan Alexre.
- Nem mondhatod meg, mit csináljak! – válaszolta rá Alex. – Hazakísérhetlek? – nézett rám mosolyogva.
- Felőlem. – mondtam.
Elköszöntem Caroline-tól, fogtam Tainat és haza indultunk.
- Még mindig nem mutatkoztál be. – mondtam.
- Tényleg bunkó vagyok. – húzta el száját.
- Egyelőre még nem mondanálak annak. Csak feledékenynek.
- Alex Patrick vagyok. Caroline unokabátyja. Liverpoolban lakom, csak eljöttem meglátogatni őt. És én vigyázok majd a házra, amíg nyaralnak. – mondta.
- És mi volt ez az előbb? Miért nem akarta Caroline, hogy elkísérj? Csak nem rosszfiú vagy?
- Hát.. mondhatjuk úgy is. – nevetett. – Régen elég sok lány szívét törtem össze. De most már megváltoztam. Eskü! – tette szívére kezét, mire én elnevettem magam. – Amúgy nem vagyunk mindig ilyenek. Csak félti tőlem a barátnőit. Pedig nem harapok.
- Hát.. megérkeztünk. – sóhajtottam, mikor házunk elé értünk.
- Hűha! Ez aztán a ház!
- Ez még csak a külseje! Ha egyszer megérdemled, megmutatom a belsejét is!
- Rendben! – mondta. – Amíg el nem felejtem! Itt a telefonszámom, - adott át egy kis papírt. – Ha szeretnél megismerni, hívj nyugodtan!
- Oké! – mosolyogtam. – Akkor, szia! – mondtam, majd bementem.
Mikor beléptem a házba, nagy meglepetés várt.
- Apa! – ugrottam nyakába.
- Ez aztán az üdvözlés! – ölelt meg.
- Mikor jöttél?
- Kb negyed órája.
- Anya tudta?
- Nem. Sikerült őt is meglepnem
Átmentünk a nappaliba és ott beszéltük ki a hétvége történéseit. Nemsokára viszont kopogás zavart meg minket.
- Stacy, vendéged van! – szólt be Natasha.
- Megyek! – mondtam, majd megpillantottam Josh-t. – Szia!
- Szia! Csak elhoztam az alapot!
- Gyerünk föl! – mondtam.
Fölmentünk a szobámba, majd meghallgattam az alapot.
- Tetszik! Ügyes vagy! – mondtam. – Viszont kicsit átírtam a szöveget itt-ott. Persze, ha nem tetszik, meghagyhatjuk az eredetit. – nyújtottam át.

- Köszi! – mosolygott, majd elvette a papírt. – Igazad van! Így tényleg jobb!
- Biztos?
- Igen!
- Viszont lassan megyek. Csak átugrottam áthozni és elbúcsúzni. – sóhajtott.
- Hát.. akkor jó utat!
- Vigyázz magadra! – mondta.
- Te is! – sóhajtottam. – Várj! – szóltam utána, mikor az ajtóhoz léptem.
- Mi az? – kérdezte, mire odaléptem hozzá és átöleltem.

- Kikísérlek! – mondtam végül.
- Rendben! – mondta, majd megpuszilta homlokom.
Mikor leértünk a lépcsőn, apa szólalt meg.
- Már mész is? – kérdezte Josh-tól.
- Igen. – válaszolta.
- Stacy, szeretnék pár szót váltani Josh-sal. Menj föl nyugodtan. Majd én kikísérem! – nézett rám apa.
- Rendben! – mondtam, majd fölfelé indultam. A lépcső tetején viszont megálltam.
- Figyelj Josh! Leszámítva, hogy már egyszer összetörted a lányom szívét, rendes srác vagy. De egyet kérek! Ne okozz neki több fájdalmat!
- Nem akarok! Azért is megyek el. Jobb lesz így.. mindkettőnknek! – sóhajtott.
- Egyet értek! – mondta apa, majd az ajtóhoz indultak.
- Christian! – szólt vissza Josh. – Vigyázz rá! Nagyon!
Mikor becsukódott az ajtó fölmentem szobámba, majd lefeküdtem az ágyamra és könnyeimet visszatartva bámultam a plafont. Mikor szólt Natasha, hogy kész a vacsora, lementem enni, majd újra visszatértem a szobámba és folytattam eddigi tevékenységemet. Amint lent lecsendesedett az élet, a nappaliból felcsentem egy üveggel apa ír whiskyéből. 

Leültem a padlóra, nekidőltem a falamnak, majd fölmentem netre, s közben bele-bele ittam az italba. Nemsokára bezártam a netet és önmarcangolásba kezdem. Megnyitottam a képeket, amin Josh-sal vagyok és diavetítésre állítottam, miközben az üvegben egyre kevesebb volt.
- Mire iszunk? – lépett be apa az ajtón.