35. rész

A következő napok gyorsan elrepültek. Apa szerdán délután utazott Spanyolországba. Reggel fölkeltem, elkészültem, majd elindultam suliba. Mikor kiléptem az ajtón Adam épp akkor ment el a házunk előtt.
- Adam! – kiabáltam utána. – Várj! – mondtam mikor megfordult.
- Szia! – köszönt mikor mellé értem.
- Szia! Szeretnék bocsánatot kérni. – mondtam. – A tegnapi viselkedésemért. – folytattam, mikor értetlenül nézett rám.
- Ja, nincs semmi baj! – mosolygott, majd együtt indultunk buszmegbe.
- Amúgy beszéltem vele! – néztem Adamre.
- És? – nézett rám kíváncsian.
- Próbáld meg! – kacsintottam, majd a buszmegállóba értünk. Sarah már ott volt.
- Szia! – köszöntünk neki egyszerre.
- Sziasztok! – mosolygott, majd megérkezett a buszunk.
- Caroline, leülsz?
- Persze, de nem Sarah ül melletted?
- Szeretnék beszélni veled! – mondtam Caroline-nak mikor Sarak mellénk ért és furcsán nézett ránk.
- Szóval? – nézett rám Car.
- Igazából nem akartam veled semmi olyan dologról beszélni. Csak segítek Adamnek. – mosolyogtam, majd hátra néztem.
Adam és Sarah egymás mellett ültek. Mosolyogva néztem Caroline-ra. Suli után siettünk haza. Lepakoltam, ettem, majd kivittük apát a reptérre.
- Vigyázz magadra! – ölelt meg. – És rájuk is! – nézett anyára.
- Fogok! – ígértem meg. – És te is vigyázz magadra!
- Az autóval pedig óvatosan!
Miután anyától is elbúcsúzott fölszállt a gépre, mi pedig haza indultunk. Mivel apa megtiltotta anyának, hogy vezessen, én kaptam meg az Infiniti kulcsát.

 Mikor hazaértem én fölmentem a szobámba, tanultam majd szétnéztem neten. Anya pedig dolgozott.
- Bejöhetek? – kérdeztem anyát a dolgozó ajtajában állva.
- Persze! Gyere nyugodtan! – mosolygott.
- Elviszem Tainat a parkba sétálni. Nem tartasz velünk?
- Nem is tudom. Elég sok munkám van még. Holnap ezeket be kell vinnem a gyárba. – mutatott az asztalán lévő papírkupacra.
- Anya! A 7. hónapban jársz, és te dolgozol? Rég a lábadat kellene lógatnod, nem pedig dogozni! Alig vagy a szabadban is! Jót fog tenni, ha kimozdulsz egy kicsit! – mosolyogtam rá.
- Jó! Igazad van! – mondta.
Átöltöztem kényelmesebb ruhába, majd elindultunk a parkba.
- Nem is kérdeztem. Mit mondott tegnap a doki?
- Nem mondott semmi újat. A kicsi szépen fejlődik, és megadta a szülés pontos dátumát is!
- Az jó! És mikor lesz? – kérdeztem izgatottan.
- Július 30. – mosolygott anya.
A parkban jól elvoltunk. Játszottunk Tainaval és sok mindenről, őszintén beszélgettünk anyával. Mikor Natasha kész lett a vacsorával, akkor értünk haza. Miután ettünk fölmentem, elvégeztem fürdőszobai dolgaimat, majd aludtam. Másnap reggel mikor fölkeltem elkészültem, majd lementem az étkezőbe.
- Mi a programod mára? – kérdeztem anyát.
- Be kell vinnem pár dolgot a gyárba. és ha már ott vagyok, haza is hozok pár cuccot.
- Most komolyan dolgozni akarsz?
- Muszáj!
- És hol a szülési szabadságod? Tudod mit? Egyezzünk meg valamiben!
- Miben?
- Délelőtt NEM dolgozol. Délután pedig beviszlek a gyárba és leadod a papírokat, valamint szabadságra mész!
Stacy, ez nem olyan könnyű!
- Hahó! Még két hónapod van szülésig! Más ilyenkor már a babaszobát tervezi! De megyek, mert elkések. Szia! – mondtam. – Ne engedd anyát dolgozni! – súgtam Natashának, majd elindultam.
Suliban semmi izgalmas dolog nem történt. Osztályfőnöktől megkaptam a ballagási dal szövegét és Bonnie-val is megbeszéltük, mikor lesznek a próbák.
- Baj lenne, ha csak a jövő héttől próbálnánk együtt? A héten sok a dolgom. – mondta Bonnie.
- Semmi baj! Amúgy is először külön kellene próbálnunk. – mondtam, majd Bonni az ajtó felé indult.
- Apropó, Stacy! – lépett vissza. – Gondoltam jobb, ha tudod, Josh hazajön a ballagásra.
- Oké! Kössz, hogy szóltál! – mondtam, majd csuklómhoz nyúltam. A karkötő az óta is a karomon volt.
- Hé! Minden rendben?-– kérdezte Sarah megtörve merengésem.
- Igen! Persze! – válaszoltam.
- Haza vigyünk?
- Megköszönném! – mondtam. – Sietnem kell haza, anya képes bemenni a gyárba.
- És az miért baj? – nézett rám furán, miközben beszálltunk az autóba.
Út közben elmeséltem barátnőmnek mindent. Mikor hazaértem örömmel hallottam Natashától, hogy anya ma a dolgozó közelébe sem volt még. Ettem, majd bevittem a gyárba. Mikor hazaértünk tanultam, majd kimentem a kertbe képeket csinálni. Meglepő ötlettel fordultam anyához, mikor kijött hozzám megnézni, mit csinálok.
- Csinálhatok pár képet rólad?
- Mégis minek? – nézett rám kérdően. – Elég képet csinálnak rólam az újságírók!
- De ez nem olyan! Legalább lesz mit mutogatnod majd huginak! – mosolyogtam.
- Ha annyira szeretnéd! – sóhajtott anya. – És nem biztos, hogy kislány lesz! – mosolygott.
Megcsináltam róla a képeket, föltettem a laptopomra, megvacsoráztunk, megnéztünk hárman egy filmet, majd aludtam. Péntek reggelre belázasodtam, ezért nem mentem suliba. Mivel már délutánra jobban voltam, bevittem anyát vizsgálatra, majd mikor hazaértünk kicsit átrendeztem a gardróbomat és néhány cuccot félre is tettünk, hogy azokat majd rászorulóknak adjuk. Mikor végeztünk átmentem Sarah-hoz. Mivel nem voltam suliba, volt mit megbeszélünk.
- Jobban vagy már? – kérdezte.
- Igen! Már dél körül nem volt semmi bajom, fölösleges volt itthon maradnom.
- Örülök neki! – mondta. – Amúgy tudod, hogy utállak, igaz?
- Nem. Miért? Mit tettem? – kérdeztem meglepetten.
- Tudtál róla! Tudtad, hogy Adamnek bejövök! – kezdett el egy kisebb párnával ütni.
- Bocsánat! De megígértem neki! – nevettem. – Inkább mesélj, mi van veletek?
- Rengeteget beszélgettünk a héten. Aranyos srác. – mosolygott. – Ma haza is kísért. És elhívott estére moziba! – ujjongott.
- Ez tök jó! – örültem én is vele. – És mibe mész?
- Fogalmam sincs! Segítesz? – nézett rám kérlelve.
- Persze! – mosolyogtam, majd közösen kiválasztottunk neki egy összeállítást.

Alaposan elbeszélgettük az időt. Arra eszméltünk föl, hogy csöngetnek.
- Gyorsan! Siess! Beengedem. Van 10 perced! – mondtam, majd, lefelé indultam.
- Stacy! – szólt utánam Sarah. – Melyik? – mutatott 2 féle szájfényt.
- Az! – mutattam a jobb oldalira és lerohantam.
- Szia! – köszönt meglepetten Adam. – Sarah?
- Szia Adam! Sarah mindjárt kész lesz! Addig gyere, ülj le! – tessékeltem be. – Iszol valamit?
- Egy pohár gyümölcslevet. – mosolygott, majd leült a kanapéra, én pedig kimentem a konyhába.
Mivel rengeteg időt töltök Sarah-éknál, otthonosan éreztem magam a konyhájukban. Kitöltöttem az innivalót Adamnek, majd bevittem a nappaliba. Amíg Sarah elkészült, sokat beszélgettünk. Mivel izgult az este miatt, megnyugtattam, hogy minden rendben lesz. Mikor Sarah elkészült én leléptem, ők pedig elindultak. Mire hazaértem készen volt a vacsora. Mikor végeztünk beszéltünk apával, majd fölmentem a szobámba. Amint beléptem az ajtón megcsörrent a mobilon.
- Igen!? – szóltam bele.
- Szia Stacy! – köszönt Heikki.
- Szia Heikki! – mosolyodtam el.
- Gondoltam fölhívlak, hogy vagy. Hallottam, lebetegedtél. Jobban vagy már?
- Nincs semmi különös! Megvagyok! Már minden rendben! Semmi bajom! – mosolyogtam, mint a vadalma. Szerencse, hogy senki sem látta. – És veled mizujs?
- Semmi új. Elfáradtunk a mai napon. Kemény hétvégénk lesz! - mondta.
Kb egy órányit beszélgettünk a semmiről. Jó volt hallani a hangját. Mikor bontottuk a vonalat elmentem elintézni fürdőszobai dolgaimat, majd aludtam. Szombaton alig voltam otthon. Egész délelőtt Sarah-éknál voltam. Alaposan kibeszéltük a tegnap estét. Azt mondta, Adam nagyon aranyos volt vele és jól érezték magukat. Örülök, hogy boldogak. Mivel anya meghívta Sarah-ékat, ezért barátnőm és családja nálunk ebédelt. Mikor végeztünk az étkezéssel, Sarah-val elmentünk a parkba sétálni és magunkkal vittük kiskutyámat is. 

Az időmérő kezdetére értünk haza. Megnéztem, mert bíztam benne, hogy látom majd apát, de tévedtem. Mikor vége lett anyával és Natashával közösen elmentünk szétnézni babaholmik terén és vettünk pár kismamaruhát anyának.  Hazafelé beugrottunk egy cukrászdába is. Mikor hazaértünk Caroline hívott föl.
- Szia! – szóltam bele a telefonba.
- Szia! Csak azért hívlak, hogy az egyik szórakozóhelyen elvileg irtó jó buli lesz. Nem jössz velünk? – kérdezte.
- Hát.. nem is tudom.
- Jaj, Stacy! Gyere már! Mikor voltunk utoljára együtt bulizni? – szólt bele a telefonba Sarah.
- Neked is szia Sarah! Nem úgy volt, hogy Adammel leszel?
- Ő is jön! – vágta rá. – Elugrunk a többiekért és 8ra nálad vagyunk! Készülj! Szia!
- Rendben! Sziasztok! – bontottam a vonalat.
Lementem anyához, szóltam neki, hogy elmegyek este, majd fölmentem készülődni. Nem sokkal 8 előtt meg is érkezett a banda. Sarah, Caroline, Bonnie, Peter, Oliver, George, Joe, Adam, Erick, valamint 2 ismeretlen lány. Mint megtudtam, német cserediákok. Stella és Gina Berger. Nem épp csöndben vonultunk az utcán a buli helyszíne felé. Mikor odaértünk lepakoltuk cuccainkat a ruhatárba, majd bementünk. A társaság hajnali 3 körül döntött úgy, hogy haza indul. Mivel pont ugyan annyi fiú volt, mint lány, minden fiú hazakísért egy lányt. Sarah Adammel, én pedig Erickkel sétáltam haza, mivel már nem Bonnie-éknál lakik, hanem egy bérelt lakásban, az utcánkban. Út közben sokat beszélgettünk.
- Hogy vagy? – kérdezte.
- Eléggé elfáradtam. – mosolyogtam.
- Nem úgy értettem.
- Tudom. – sóhajtottam. – Megvagyok. Szerencsére nem hagynak szomorkodni a többiek!
- Örülök! Nem ér annyit a lüke öcsém! – mondta, majd elnevettük magunkat. – Tudod, hogy hazajön csütörtökre? – váltott komolyabbra.
- Igen. Mondta Bonnie. Meddig marad?
- Fogalmam sincs, Elvileg csütörtökön reggel jönnek csak, és ahogy apát ismerem, már estére nem lesznek az országban.
- Értem! – mondtam, miközben megérkeztünk a házunkhoz. – Vigyázz magadra! Jó éjt! – köszöntem el tőle, majd bementem a házba.
- Mivel már semmihez nem volt kedvem és erőm, átöltöztem és bedőltem az ágyba.
Másnap, vagyis aznap délelőtt telefoncsörgésre ébredtem. Eléggé fölhúzott, ugyanis téves hívás volt. Mivel nem tudtam visszaaludni lezuhanyoztam, majd kiültem kicsit a kertbe. Kb fél óra napozás után bementem, és fölnéztem netre. Ebéd után átmentem Sarah-ékhoz, ahol Caroline is ott volt. Eléggé elbeszélgettük az időt. Alaposan kitárgyaltuk a tegnap estét és minden mást is, valamint elmentünk a parkba és magunkkal vittük Ajaxot és Tainat is. 

Vacsorára értem haza. Miután ettünk beszéltem apával, majd elvégeztem fürdőszobai dolgaimat és aludtam.