1. rész

Az ébresztőm mikor megszólalt szokás szerint lenyomtam és a másik oldalamra fordultam. A következő pillanatban anya hangját hallottam.
- Stacy! Kész vagy? Nemsokára indulnom kell. Ha nem haladsz, nem tudlak elvinni.
*Jézusom. Elaludtam* Villant át a gondolat az agyamon. Kipattantam az ágyból és kétségbeesetten kezdtem keresni cuccaimat.

- Anyaa!! Hol a kék pólóm? És a fehér farmerem? Anya hova tetted a fullcapem? Anya hol a tornacsukám? Milyen idő van kint?

A pólód a szennyesben, vegyél föl másikat. A nadrágod és a cipőd talán a helyén. A fullcaped ott van ahova letetted, vagyis a tükör előtt. Kint még hűvös van. fölvehetsz egy pulcsit is. De nekem mennem kell mert elkések. Sajnos busszal kell bemenned, de siess mert lekésed! –mondta, majd elment.

Gyorsan elkészültem majd elindultam a buszoz. Amint kifordultam az utcánkból azonnal elkezdtem futni, mert láttam, a busz vészesen közeleg. Mikor elment mellettem hirtelen megállt és kinyitotta az ajtaját.

- Gyere. Szállj föl. – szólt ki Mitch. – A reggeli tornád már úgy is megvolt. –nevetett.

- Kösz az együttérzést. – mondtam miközben grimaszt vágtam. – Jah, meg hogy felvettél. – mosolyogtam rá.

Suliba mikor beléptem a terembe egy idegen arcot láttam.
- Ő ki? – kérdeztem Sarat.

- Ő az új osztálytársunk. Caroline. – válaszolta. – Broadstarisből költöztek át.

- Értem. – mondtam és odamentünk hozzá. – Szia! Stacy Horner vagyok. – üdvözöltem.

- Szia! – mosolygott. – Caroline Patrick. – mondta

- Mint Danica Patrick?- kérdeztem

- Igen. – válaszolta.- De nem rokonom.. sajnos. Te pedig Horner? Mint Christian Horner?

- Igen. Mint Chris. – válaszoltam. – Ő az apukám. – mondtam erőltetett mosollyal.

Félreértés ne essék, mindennél jobban szeretem apát, csak nagyon nehéz, hogy szinte alig látom amióta suliba járok, és nagyon hiányzik.

- Úr isten, de jó neked. – mosolygott

- Hát..azért annyira mégsem. – mondtam kicsit szomorúan.

- Mért? – kérdezte már nem annyira vidáman látva arcomat.

- Mert eddig magán tanuló voltam és amióta suliba járok nem sokat találkozok vele és tudod.. nagyon hiányzik.

- Értem. – válaszolta és gyorsan témát is váltott. – Tudod mivel most kerültem ide nem tudok sok mindent a suli rendszeréről meg, hogy az anyagban hol tartotok stb. Nem segítenél? – kérdezte félve.
- De. Nagyon szívesen. – válaszoltam. – Hol laksz? Átjöhetnél hozzánk suli után.

- Milton keynesben. – válaszolta.

- De jó. Én is. – válaszoltam neki mosolyogva, majd mivel becsöngettek a helyemre mentem.
Órák után fölhívtam Natashát, a bejárónőnket, hogy vendéget viszek. Miután odaértünk a buszmegállóba hamarosan megérkezett a busz. Nagy meglepetésemre a sofőr Erick volt, barátnőm, Bonnie bátyja. Mi után fölszálltunk puszival üdvözöltem, majd lehuppantunk Caroline-nal a legelső ülésre. Caroline zenét hallgatva ülte végig a kb fél órás utat én pedig végig beszéltem Erickkel. Mikor leszálltunk elmagyaráztam Caroline-nak, hogy honnan ismerem Ericket pár perc séta után pedig megérkeztünk a hátunkhoz.

- Hűha. Ez csodaszép. – ámult Caroline.

- És ez még csak a külseje. – mosolyogtam- De menjünk be. Miután körbevezettem a házban fölmentünk a szobámba. Amikor beléptünk nagy meglepetés várt.