Másnap reggel korán fölkelte. Az étkezőben apát találtam, aki épp az újságokon bosszankodott.
*A RED BULL VÉDI SEBASTIANT* *HORNER A TAVALYI ÉVZÁRÓT EMLEGETI*
álltak az újságok címlapján.
- Mi a baj? – kérdeztem, mert láttam, idegesen lapozgatja az újságokat.
- Csak ezek a szennylapok húztak föl. – mondta.
- Ne foglalkozz vele. – mondtam neki. – Amúgy dühös vagy még Sebastianra?
- Könnyű mondani kicsi. – mondta. – Sebastiannal már megbeszéltük a dolgokat nagyjából.
- Ne haragudj rá, csak nyerni akart. És bánja, amit tett. – mondtam mosolyogva.
- Mióta érdekel téged ennyire Sebastian lelki állapota? – kérdezte furcsán, mert eddig nemhogy Sebastian, de az egész Forma1 nem érdekelt.
- Csak megnéztem a futamot és utána elolvastam a nyilatkozatokat. – mondtam.
- Te megnézted a futamot? És elolvastad a nyilatkozatokat? Mi történt Stacy? – kérdezte meglepetten.
- Csak hiányoztál és legalább a TV-ben látni akartalak. Aztán érdekelt mit mondott a két versenyződ. – mondtam. – De rohanok, mielőtt lekésem a buszt és elkések suliból.
- Stacy. Kérlek, siess haza suliból. Vacsoravendégeink lesznek. – mondta
- Sarah átjöhet? Vagy kik jönnek? – kérdeztem
- Nem bánnám, ha inkább holnap jönne át. Sebastianék jönnek vacsorára. – mondta.
- Ah, nagyszerű. Apropó! SebastianÉK? Seb és kicsoda? – kérdeztem felemás érzésekkel.
- Sebastian, Rocky, Mark és Adrian. – Jah, és plusz 1 fő. – mondta a telefonját nézve.
- Apaa. Nem mehetnék át vacsorára Sarah-ékhoz? Vagy nem ehetnék a szobámban? – kérdeztem.
- Nem Stacy. Neked is részt kell venni. Szeretnélek bemutatni valakinek. – mondta.
- De ha Britta nem jön, nem lesz buli a vacsi. Adrian is komoly lesz ma akkor.
- Stacy. Ne hisztizz! Kötelező program! – mondta. – És szeretném, ha a vacsorán normálisan viselkednél. De menj, mert elkésel.
Mikor kiléptem a kapunk Caroline-nal találkoztam.
- Szia! – köszönt Caroline boldogan.
- Szia! – erőltettem mosolyt az arcomra és együtt indultunk a buszhoz.
- Valami baj van? – kérdezte, mert látta az arcomon, hogy nem vagyok jó passzban.
- Áh, nincs. Csak apa vacsoravendégeket hívott és semmi kedvem hozzájuk. – mondtam miközben odaértünk Sarahoz a buszmegállóba.
- Kikhez nincs kedved? – kérdezte Sarah.
- Apa vacsoravendégeket hívott és kötelező a részvétel, mert szeretne bemutatni valakinek. És mivel jön Seb, te sem jöhetsz át. – mondtam. Ha apa egyik munkatársa jön hozzánk csak családtag lehet nálunk. Más nem.
*A RED BULL VÉDI SEBASTIANT* *HORNER A TAVALYI ÉVZÁRÓT EMLEGETI*
álltak az újságok címlapján.
- Mi a baj? – kérdeztem, mert láttam, idegesen lapozgatja az újságokat.
- Csak ezek a szennylapok húztak föl. – mondta.
- Ne foglalkozz vele. – mondtam neki. – Amúgy dühös vagy még Sebastianra?
- Könnyű mondani kicsi. – mondta. – Sebastiannal már megbeszéltük a dolgokat nagyjából.
- Ne haragudj rá, csak nyerni akart. És bánja, amit tett. – mondtam mosolyogva.
- Mióta érdekel téged ennyire Sebastian lelki állapota? – kérdezte furcsán, mert eddig nemhogy Sebastian, de az egész Forma1 nem érdekelt.
- Csak megnéztem a futamot és utána elolvastam a nyilatkozatokat. – mondtam.
- Te megnézted a futamot? És elolvastad a nyilatkozatokat? Mi történt Stacy? – kérdezte meglepetten.
- Csak hiányoztál és legalább a TV-ben látni akartalak. Aztán érdekelt mit mondott a két versenyződ. – mondtam. – De rohanok, mielőtt lekésem a buszt és elkések suliból.
- Stacy. Kérlek, siess haza suliból. Vacsoravendégeink lesznek. – mondta
- Sarah átjöhet? Vagy kik jönnek? – kérdeztem
- Nem bánnám, ha inkább holnap jönne át. Sebastianék jönnek vacsorára. – mondta.
- Ah, nagyszerű. Apropó! SebastianÉK? Seb és kicsoda? – kérdeztem felemás érzésekkel.
- Sebastian, Rocky, Mark és Adrian. – Jah, és plusz 1 fő. – mondta a telefonját nézve.
- Apaa. Nem mehetnék át vacsorára Sarah-ékhoz? Vagy nem ehetnék a szobámban? – kérdeztem.
- Nem Stacy. Neked is részt kell venni. Szeretnélek bemutatni valakinek. – mondta.
- De ha Britta nem jön, nem lesz buli a vacsi. Adrian is komoly lesz ma akkor.
- Stacy. Ne hisztizz! Kötelező program! – mondta. – És szeretném, ha a vacsorán normálisan viselkednél. De menj, mert elkésel.
Mikor kiléptem a kapunk Caroline-nal találkoztam.
- Szia! – köszönt Caroline boldogan.
- Szia! – erőltettem mosolyt az arcomra és együtt indultunk a buszhoz.
- Valami baj van? – kérdezte, mert látta az arcomon, hogy nem vagyok jó passzban.
- Áh, nincs. Csak apa vacsoravendégeket hívott és semmi kedvem hozzájuk. – mondtam miközben odaértünk Sarahoz a buszmegállóba.
- Kikhez nincs kedved? – kérdezte Sarah.
- Apa vacsoravendégeket hívott és kötelező a részvétel, mert szeretne bemutatni valakinek. És mivel jön Seb, te sem jöhetsz át. – mondtam. Ha apa egyik munkatársa jön hozzánk csak családtag lehet nálunk. Más nem.
- Értem. Akkor a ma este lemondva? – kérdezte, mert
úgy volt, pizsi partit tartunk.
- Igen. Sajnos el kell halasztanunk. – mondtam csalódottan.
- Nem szereted Sebastiant? – kérdezte Caroline meglepetten.
- Eltaláltad. Az egész Forma1et ki nem állhatom. – feleltem.
- Hogy hogy? Hisz apud munkahelye. – mondta meglepetten.
- Azt hiszem pont ezért. Születésem óta apa nagyon keveset van itthon a munkája miatt. És ezért utáltam meg.
- Megértelek. – mondta Caroline.
- De tereljük a témát. – mondtam. – Nagy hírem van számotokra.
- Micsoda? – kérdezték szinte egyszerre.
- Kistesóm lesz. – közöltem velük.
- Mi? Komolyan? Wíí. – visítozott Sarah.
- Igen. Komolyan. – mondtam, s megérkezett a busz.
Mikor fölszálltunk Sarah-ék hátra mentek én pedig Mitchel kezdtem beszélgetni. Elregéltem neki mindent a mai vacsoráról, és azt sem tudtam magamban tartani, hogy kistesóm lesz. Suli után rögtön haza mentem. Apa már várt.
- Kicsim, kérlek, menjetek el Natashával vásárolni. Vegyetek estére ruhát. – mondta.
- Őő.. és mégis minek? Tele van a szekrényem olyan ruhákkal, amik tökéletesen megfelelnek ma estére. És néhány még egyszer sem volt rajtam. – mondtam.
- Rendben. – mondta apa. – De nem akarom meghallani, hogy nincs mit felvenned. Én adtam volna rá esélyt, hogy vegyél. – mondta mosolyogva, majd átölelt.
Mi után megtanultam holnapra szétnéztem neten majd elkészültem estére. Apa külön kérésére kiöltöztem. Mikor leértem a lépcsőn épp csöngettek.
*Nagyszerű.* - Gondoltam magamban mikor apa ajtót nyitott. Először Sebastian lépett be.
- Sziasztok! – köszönt majd odajött hozzám. – Bizonyára te vagy Stacy. – mosolygott.
- Igen. Te pedig Sebastian. – löktem neki oda gorombán.
- Szia Stacy! – lépett oda hozzám Adrian.
- Adriaan! – ugrottam a nyakába.
- Stacy! – szólt rám anya.
- Khm! Elnézést! – mondtam összemosolyogva Adriannal.
- Sziasztok! – lépett be Rocky és Mark egyszerre.
- Sziasztok! – köszöntem nekik. – Wíí. Rocky! – öleltem meg, majd egy kék pólós embert láttam meg az ajtóban.
- Igen. Sajnos el kell halasztanunk. – mondtam csalódottan.
- Nem szereted Sebastiant? – kérdezte Caroline meglepetten.
- Eltaláltad. Az egész Forma1et ki nem állhatom. – feleltem.
- Hogy hogy? Hisz apud munkahelye. – mondta meglepetten.
- Azt hiszem pont ezért. Születésem óta apa nagyon keveset van itthon a munkája miatt. És ezért utáltam meg.
- Megértelek. – mondta Caroline.
- De tereljük a témát. – mondtam. – Nagy hírem van számotokra.
- Micsoda? – kérdezték szinte egyszerre.
- Kistesóm lesz. – közöltem velük.
- Mi? Komolyan? Wíí. – visítozott Sarah.
- Igen. Komolyan. – mondtam, s megérkezett a busz.
Mikor fölszálltunk Sarah-ék hátra mentek én pedig Mitchel kezdtem beszélgetni. Elregéltem neki mindent a mai vacsoráról, és azt sem tudtam magamban tartani, hogy kistesóm lesz. Suli után rögtön haza mentem. Apa már várt.
- Kicsim, kérlek, menjetek el Natashával vásárolni. Vegyetek estére ruhát. – mondta.
- Őő.. és mégis minek? Tele van a szekrényem olyan ruhákkal, amik tökéletesen megfelelnek ma estére. És néhány még egyszer sem volt rajtam. – mondtam.
- Rendben. – mondta apa. – De nem akarom meghallani, hogy nincs mit felvenned. Én adtam volna rá esélyt, hogy vegyél. – mondta mosolyogva, majd átölelt.
Mi után megtanultam holnapra szétnéztem neten majd elkészültem estére. Apa külön kérésére kiöltöztem. Mikor leértem a lépcsőn épp csöngettek.
*Nagyszerű.* - Gondoltam magamban mikor apa ajtót nyitott. Először Sebastian lépett be.
- Sziasztok! – köszönt majd odajött hozzám. – Bizonyára te vagy Stacy. – mosolygott.
- Igen. Te pedig Sebastian. – löktem neki oda gorombán.
- Szia Stacy! – lépett oda hozzám Adrian.
- Adriaan! – ugrottam a nyakába.
- Stacy! – szólt rám anya.
- Khm! Elnézést! – mondtam összemosolyogva Adriannal.
- Sziasztok! – lépett be Rocky és Mark egyszerre.
- Sziasztok! – köszöntem nekik. – Wíí. Rocky! – öleltem meg, majd egy kék pólós embert láttam meg az ajtóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése