7. rész

Reggel arra ébredtünk, hogy valaki kopog a szobám ajtaján.
 -Stacy! Vendéged van. Bemehet? – kérdezte Natasha.
- Heikki. Gyorsan. Pakolj le a földre. – mondtam. – Nem láthatja meg senki, hogy együtt aludtunk. – mikor lecuccolt a földre, kinyitottam az ajtót. Sarah állt előtte.
- Hát te? Mit keresel itt ilyen korán? Tudtommal nem lesz első 2 óránk. A helyedben én még aludnék. – mondtam.
- Át jöttem dumálni a tegnap estéről. Gondoltam jól esne, ha valaki meghallgatna. – mondta. – De azt hiszem, majd suliban beszéljük meg a dolgokat. Nem szeretnék zavarni. – folytatta mikor meglátta Heikkit.
- Nem zavarsz. Én épp menni készültem. – mondta Heiki.
 - Egyikőtök sem megy sehova. – mondtam. – Sarah, te ne menj el. Heikki, apáék nemsokára indulnak. Utána menj csak el. Nincs kedvem magyarázkodni előttük.
- Stacy! Mi elmentünk. – mondta anya. – Szia! – köszöntek egyszerre apával.
- Rendben. Sziasztok! – köszöntem nekik. – Kb 2 perc és mehetsz. – fordultam Heikki felé, aki összeszedte cuccát és segített megágyazni.
- Akkor én mentem is. – mondta, amikor végeztünk.
- Oké. – mondtam. – És még egyszer köszönöm. Tényleg. – mosolyogtam rá.
- Bármiben segíthetek, szólj. – mosolygott, majd átölelt, nyomott egy puszit a homlokomra, aztán elment.
- Khm! Khm! Khm! - köhögött Sarah.
- Mi az? Beteg lettél? – kérdeztem.
- Na, mesélj. Mi volt? – kérdezte kíváncsian, majd leült az egyik babzsák fotelembe és engem is magával húzott.
- Mikor mi volt? – kérdeztem értetlenséget színlelve.
- Jaj, Stacy. Ismerlek! Ne játszd a hülyét! Heikkivel mi volt. – mondta kíváncsian.
- Semmi. – mondtam.
- Aha. Ja. El is hiszem szerinted, igaz? – kérdezte.
- Komolyan nem volt semmi. Vacsora közben összevesztem apával, majd ő feljött mikor végeztek. Mérgemben kiosztottam, majd mikor bocsánatot akartam kérni, addigra elmentek. Fölhívtam, visszajött, majd hajnalig beszélgettünk. És nem akartam apáék előtt magyarázkodni, hogy mért akarom kicsempészni Heikkit hajnalok hajnalán. Ezért itt aludt. – meséltem.
- Beszélgettetek mi? És persze szegénykém a földön aludt, mert te olyan hálátlan voltál, hogy nem engedted föl az ágyadra cserébe, amiért visszajött. – mondta grimaszolva. – Stacy. Ismerlek. – nevetett.
- Jó. Tényleg nem a földön aludt, hanem mellettem. De tényleg csak beszélgettünk. – mondtam.
- Jó. Rendben. Hiszek neked. – mondta. – De inkább készülj, mert lesz 2. óránk.
- Mi? Hogyhogy? Ki mondta? – kérdeztem.
- Talán tegnap osztályfőnökünk? - mondta. – Hol voltál te Stacy?
Gyorsan összeszedtem cuccaimat, majd elkezdtem készülődni.
- És milyen volt? – kérdezte Sarah hirtelen.
- Micsoda? – kérdeztem meglepetten.
- Hát Heikkivel aludni. – mondta. – Milyen illata van? – érdeklődött, mire én majdnem lenyeltem a fogmosó fizet.
- Mi van? – kérdeztem értetlenül.
- Stacy. Ne csináld már. Mond már el. – mondta mosolyogva.
- Aranyos volt. – mondtam. – Az illata? Nem rossz. – mosolyogtam Sarah-ra.
- Ennyi? Aranyos volt? És nem rossz az illata? Stacy. Hahó!! Milyen jó pasi már. – mondta döbbenten.
- Nekem annyira nem jön be. Neked adom. –nevettem, majd elindultunk suliba. Amint beléptünk a terembe nagy meglepetés várt.