3. rész

Lépcsőn fölfelé menet még hallottam, hogy anya azt mondja, komoly dologról van szó. Bevallom, megijedtem. Fölmentem a szobámba majd fölhívtam Saraht. Egész nap együtt vagyunk és csak a szomszédban lakik, de mégis minden este kb fél órát beszélünk telefonon. Mikor letettem a telefont kopogtattak a szobám ajtaján. Anya volt az, s vidáman lépett be.
- Na? – kérdezte mosolyogva. – Észreveszel rajtam valami különöset?
- Őő.. nem? – mondtam rá sem nézve mert még mindig a telefonom bújtam.
- Stacy. Hahó! Itt vagyok. – vette ki a kezemből a telefont elérve ezzel, hogy rá figyeljek.
- Nahát! Ez csodaszép. – mondtam, miközben a nyakában lévő láncot néztem
- Édesapádtól kaptam házassági évfordulónkra. – mondta.
- És ő mit kapott tőled? – kérdeztem, mert nem emlékezte, hogy bármit is vett volna neki.
- Ő majd később kapja meg az ajándékát. – mondta anya miközben apa is csatlakozott hozzánk.
- Kicsim, valamit el kell mondanunk. – mondta apa komolyra fordítva a szót.
- Mit? Mi az? – kérdeztem miközben felváltva éreztem izgatottságot és rémületet.
- Figyelj.. ülj le kérlek. – mondta apa mire én lehuppantam a babzsákfotelembe.
- Kislányom.. – kezdte anya. - apád és én.. szóval mi..
- Bökje már ki valamelyikőtök! - förmedtem rájuk.
- Rendben. – mondta apa majd ránézett anyára.
- Kistestvéred lesz. – mondták ki egyszerre.
- Hogy mi? – kérdeztem ledöbbenve.
- Igen. Kistesód lesz. – mondta anya. – Nem is örülsz?
- De. Igen. Nagyon. – mondtam hamis lelkesedéssel. – Csak picit váratlanul ért a dolog. De gratulálok! Remélem, húgit kapok. – mondtam mosolyt erőltetve.
- Rendben. Én megyek. Segítek Natashának a konyhában. – mondta anya és magunkra hagyott apával.
- Szóval? Mi a gond? – kérdezte apa. – Engem nem tudsz átverni.
- Hát.. tudod.. alig vagy itthon, és ne értsd félre, nagyon örülök a kistestvéremnek, csak biztos, hogy jó ötlet volt ez? Bevállalni egy másik gyereket is úgy, hogy az apja havonta 2 napot van vele? – kérdeztem.
- Figyelj Stacy. Téged is felneveltünk. – mondta. – És lehet, hogy kevesebbet vagyok veled mint édesanyád, de jobban ismerlek. Tudom, hogy valami más is áll a háttérben.
- Nincs semmi más. Csak nem akarom, hogy a kistesómnak is olyan legyen mint nekem. – mondtam keserű mosollyal.
- Rendes, hogy így aggódsz. – mondta apa. – Ne sokáig legyél föl. Holnap suli. Jó éjt! – mondta, majd nyomott egy puszit az arcomra, megölelt és kiment.
Mi után magamra maradtam fölmentem még kicsit netre, majd megnéztem egy filmet és aludtam.