10. rész

Mikor hazaértem anyáék számonkérően néztek rám.
- Merre jártál? És a mobiltelefon minek van? – kérdezte mérgesen anya.
- Bonnie-éknál voltam. a telefonom pedig lemerült. – mondtam.
- Legalább tőlük telefonálhattál volna, vagy egy SMS-t írhattál volna, hogy ne aggódjunk. De menjünk enni, mert elhűlik. – mondta apa.
Vacsora alatt feltűnően jó kedvem volt, ami anyáéknak is feltűnt.
- Mi az kicsim? Mi történt? Amióta itthon vagy, állandóan mosolyogsz. – mondta apa.
- Haza jött Josh. És kibékültünk. – mondtam boldogan.
- Ez nagyszerű kislányom. De remélem, ugyan annyi időt fordítasz a tanulásra, mint eddig. Év gégén érettségi. – mondta anya.
- Ez azt jelenti, hogy az én hercegnőmnek nem én vagyok az egyetlen férfi az életében? – kérdezte apa.
- Nyugi anya. Ugyan annyit fogok tanulni, mint eddig. És apa. Mindig is te leszel az első számú pasi az életemben. – mosolyogtam. – De fönt leszek a szobámban. Köszönöm a vacsorát! – mondtam, majd fölmentem. Kb 2 óra hosszán keresztül beszéltem Josh-sal Skypon, majd aludtam. Reggel, mikor kiléptem az ajtón, Josh-t, Sarah-t és Bonnie-t pillantottam meg.
- Hát ti? – kérdeztem tőlük meglepetten.
- Mi az? Nem jöhetek a barátnőm elé? – kérdezte Josh, majd átölelt.
- Gondoltuk meglepünk. – mondta Bonnie.
- Hát jó! – mosolyogtam, majd elindultunk a buszhoz. Mikor kiértünk Caroline-t pillantottuk meg egy ismeretlen fiúval.
- Sziasztok! – köszöntünk nekik egyszerre.
- Sziasztok! – köszöntek. – Engedjétek meg, hogy bemutassam Cole Coopert-t. Ő a barátom. – mondta Caroline. – Cole, ő itt Sarah Deline. Ők Bonnie és Josh Connel, ő pedig Stacy Horner.
- Örülök, hogy megismerhettelek titeket. – mondta Cole.
- Mi is örülünk. – vágtuk rá egyszerre Sarah-val, majd megérkezett a busz. Mitch örömmel fogadott minden új dolgot. Josh-t, a kapcsolatunkat, és még Cole-t is befogadtuk magunkhoz, úgyhogy őt is bemutattuk neki.
A napunk tökéletesen telt, főleg a suli utáni rész. Kifelé menet suliból, mi, csajok kicsit lemaradtunk, Josh pedig a többi fiúval előttünk ment ki. Egyszer csak valaki letámadta Josh-t. Christina volt az, aki amióta a suliban van meg akarja szerezni Josh-t, és persze nem tetszett neki, hogy velem volt. Viszont a tegnap történtekről még nem tudott.
- Josh! Drágám! Hát visszajöttél? – kérdezte. – Hallottam, hogy szakítottál Stacy-vel. Jól tetted drágám. Te sokkal jobbat érdemelsz. Ha szeretnél, átjöhetsz hozzám beszélgetni ma délután. – mondta, miközben a karját simogatta. Nem sok tartotta, hogy odamenjek hozzájuk, de végül Bonnie megakadályozott.
- Hagyd! Majd Josh elintézi. Bízz benne! – mondta, miközben bátorítóan mosolygott.
- Hát jó. – mondtam.
- Christina, köszönöm szépen, hogy így aggódsz értem, de jól vagyok. – mosolygott Josh.
- Ó, drágám. Semmiség. Az a cafka nem érdemelt meg téged. – mondta miközben rám nézett.
- Stacy-nek hívják. – mondta Josh.
- Tökmindegy. – mondta Christina félvállról.
- És délután nem tudok átmenni hozzátok, ugyanis moziba megyek. A barátnőmmel. – mondta Josh, majd rám mosolygott.
- Hogy kivel? – Kelt ki magából Christina.
- Igen. Jól hallottad. A barátnőmmel. – mondta Josh.
- Áh, és ki az? – kérdezte Christina kíváncsian.
- Ő az. – bökött felém Josh, majd odajött hozzám, átölelt, megfogta a kezem, a szemembe nézett majd megcsókolt. – Indulhatunk? – kérdezte boldogan.
- Persze! – válaszoltam majd ki csattanva a boldogságtól. Christina ámulva nézett minket, amíg látótávolságon kívül nem kerültünk. Mozi után Josh hazakísért, elbúcsúztunk, majd beléptem a házba. Mi után bementem, nem várt dolog következett be..