A hátsó kertben
egy karám állt egy kutyaházzal, és apa ölében egy megszeppent husky feküdt.
- Meglepetés! – mondta apa.
- Hát ez a kiskutya? – kérdezte ámultam, miközben apa átadta nekem.
- Édesanyád is belátta, hogy meg kell tanulnod felelősnek lenni valamiért. – mondta.
- És honnan tudtátok, hogy pont egy huskyt szeretnék? – kérdeztem. – Senkinek nem árultam el. Még Sarah-nak sem. Csak.. – gondolkodtam, és rájöttem. – Te mondtad el! – fordultam Josh felé. – Te voltál az. Csak neked mondtam el.
- Bocsánat, hogy elárultam nekik, de annyira aranyosan áradoztál tegnap róla. – mosolygott.
- Rendben. Megbocsájtok. – mosolyogtam rá. – Neked pedig legyen a neved Taina. – mondtam.
A nap többi részét a kertben töltöttük. Átjött Sarah, Bonnie, Erick, Caroline és Cole is. A nap végén fáradtan estem be az ágyba. Másnap reggel arra ébredtem, hogy apa ül az ágyam szélén.
- Stacy! Jó reggelt! – mondta.
- Jó reggelt! – mondtam csukott szemmel.
- Szeretném, ha fölkelnél és kényelmesen, de melegen felöltöznél. – mondta.
- Apa. Szoktam és kényelmetlenül felöltözni? – mosolyogtam. – És különben is. Mért? Minek kell fölkelnem hajnali fél 8kor, amikor nincs is suli?
- Tainaért cserébe szeretném, ha eljönnél velem valahova. De siess. Fél óra és indulunk. – mondta.
- Mennyi? – kérdeztem. – Apa. Nekem legalább 1 óra kell, hogy elkészüljek. – mondtam.
- Sajnálom. Nem szerettelek volna fél órával hamarabb felébreszteni. – mosolygott apa. – De igyekezz. Nemsokára indulunk.
- Rendben. – mondtam, majd kimásztam az ágyból. – De hova is megyünk?
- Azt legyen az én titkom. – mondta, majd kiment.
Gyorsan elkészültem, majd lementem. Apa már a nappaliban várt. Pár perc múlva már úton is voltunk. Út közben megálltunk egy pékségben ahol vettünk ennivalót, majd egy jó fél óra múlva már meg is érkeztünk Silverstone-ba, a Forma1-es pályához.
- Őő.. minek jöttünk ide? – kérdeztem apát.
- Szeretnék mutatni valamit. – mondta apa, majd egy fiatal srác jelent meg.
- Sziasztok! – köszönt.
- Szia! – köszönt apa.
- Szia! – köszöntem neki én is.
- Edward Baker vagyok. A pályán dolgozom. – mutatkozott be nekem.
- Stacy Horner. – mosolyogtam.
- Nem is mondtad, hogy ilyen szép és nagy lányos van. – mondta apa felé fordulva. – De gyertek velem.
A boxutcába mentünk, ahol az egyik garázs nyitva volt, és egy fehér-kék BMW 320 TC állt.
- Hátul vannak az overáljaitok. Át is tudtok ott öltözni. – mondta, miközben a garázs hátsó részébe vezetett minket.
Mi után átöltöztünk visszamentünk az autóhoz.
- Ülj be. – mondta apa, miközben kinyitotta nekem az ajtót és egy sisakot nyomott a kezembe.
Miután beültem, fölvettem a bukót és apa is beült mellém. Ekkor jöttem rá, hogy apa azért hozott ide, mert elég érettnek lát ahhoz, hogy megmutassa, mit is érzett ő valójában ennyi idősen, mint most én. Mi után kigördültünk a boxutácból egy lassabb, majd egy gyors kört mentünk. Aztán mivel meglepően élveztem, újabb 3 gyors körre vitt el apa.
- Hűha! – szólaltam meg, mikor kiszálltam az autóból.
- Látom élvezted. – mosolygott apa. – Szeretném, ha még valamit kipróbálnál, ha már itt vagyunk.
- Mit? – kérdeztem.
- Gokartozni. – mondta.
- De még soha nem ültem gokartban. – mondtam.
- Nem baj. Nem nehéz. Különben is, senki sem úgy születik, hogy már ült benne. – mondta.
Nem sokkal később már a gokartokban ültünk a rajtrácsra felállva. Pár próbakör után apa megszólalt.
- Mehet egy verseny? – kérdezte.
- Igen. – bólintottam.
- De óvatosan! – mondta, majd felintett Edwardnak, hogy begyújthatja a lámpákat.
Mikor zöldre váltott a lámpa elindultunk. A szerény kis versenyünk 2 körös volt. Természetesen apa nyerte meg, de nem bánom. Nagyszerűen éreztem magam, amin még én is meglepődtem. Mikor átöltöztünk, ettünk, majd haza indultunk. Késő délután, fáradtan értünk haza. Mikor megérkeztünk egyenesen a hátsó kertbe mentem Tainahoz, aki boldogan üdvözölt. Nem sokkal később anya is hazaért. Vacsora után fölmentem a szobámba és elmeséltem a mai napot Josh-éknak, Sarah-nak és Caroline-nak, majd bedőltem az ágyba és aludtam. Volna, ha valaki nem kopogott volna.
- Szabad. – mondtam.
- Stacy, nem szeretnélek zavarni, - kezdte apa. – de szeretnék mondani valamit.
- Mit? – kérdeztem.
- Tudod.. születésnapodkor én valahol Bahreinben leszek.. és szeretném most odaadni az ajándékodat. – mondta.
- Tudtommal, csak 10én utazol, születésnapom 17én lesz. Ráér ideadnod az ajándékot máskor is. – mosolyogtam.
- De ez egy olyan ajándék, amit máskor nem tudsz felhasználni. – mondta.
- És mégis mi az? – érdeklődtem, majd anya lépett be egy kisebb dobozzal.
- Előre is nagyon boldog szülinapot! – mondták egyszerre, majd felém nyújtották a dobozt.
- Köszönöm szépen! – mondtam, majd kinyitottam a dobozt. Négy repülőjegyet és négy belépőt találtam Disneylandbe.
- Hűha! – szólaltam meg.
- Holnap délelőtt 11kor indul a repülőgép. – mondta anya.
- Ez aztán a meglepetés. – mondtam. – De kié a negyedik jegy? – kérdeztem.
- Úgy gondoltuk, hogy magunkkal vinnénk Josh-t is, de az anyukája mondta, hogy hétvégén az apukájánál lesz. Így eldöntheted, hogy kit szeretnél hozni. – mosolygott anya. – Bárkit hozhatsz.
- Rendben. – mondtam. – Akkor legyen Natasha. Úgyis szinte a család tagja.
- Megegyeztünk! – mondta apa. – De most aludj. Reggel korán kelünk. Jó éjt! – adott egy puszit majd kimentek.
Reggel már hajnalban keltünk. Elkészültem, becsomagoltam, levittem a cuccaimat a nappaliba, majd üzentem a többieknek, hogy holnap estig ne keressenek, majd elindultunk. A repülőút gyorsan telt. Kora délután már el is foglaltuk a szállásunkat. Rengeteg programon vettünk részt, és végre lett közös képem végre Minnie Egérrel, aminek én nagyon örülök. A gépünk vasárnap délben indult haza. Nagyon élveztük Disneyland-et, de eléggé elfáradtunk. Mikor hazaértünk kipakoltam a cuccaimat, majd kb fél órán át álltam a zuhany alatt. Mikor végeztem átjött Sarah, és vacsora végéig nálunk volt. Miután elment átnéztem másnapra a tanulni valókat, majd bedőltem az ágyba és aludtam.
- Meglepetés! – mondta apa.
- Hát ez a kiskutya? – kérdezte ámultam, miközben apa átadta nekem.
- Édesanyád is belátta, hogy meg kell tanulnod felelősnek lenni valamiért. – mondta.
- És honnan tudtátok, hogy pont egy huskyt szeretnék? – kérdeztem. – Senkinek nem árultam el. Még Sarah-nak sem. Csak.. – gondolkodtam, és rájöttem. – Te mondtad el! – fordultam Josh felé. – Te voltál az. Csak neked mondtam el.
- Bocsánat, hogy elárultam nekik, de annyira aranyosan áradoztál tegnap róla. – mosolygott.
- Rendben. Megbocsájtok. – mosolyogtam rá. – Neked pedig legyen a neved Taina. – mondtam.
A nap többi részét a kertben töltöttük. Átjött Sarah, Bonnie, Erick, Caroline és Cole is. A nap végén fáradtan estem be az ágyba. Másnap reggel arra ébredtem, hogy apa ül az ágyam szélén.
- Stacy! Jó reggelt! – mondta.
- Jó reggelt! – mondtam csukott szemmel.
- Szeretném, ha fölkelnél és kényelmesen, de melegen felöltöznél. – mondta.
- Apa. Szoktam és kényelmetlenül felöltözni? – mosolyogtam. – És különben is. Mért? Minek kell fölkelnem hajnali fél 8kor, amikor nincs is suli?
- Tainaért cserébe szeretném, ha eljönnél velem valahova. De siess. Fél óra és indulunk. – mondta.
- Mennyi? – kérdeztem. – Apa. Nekem legalább 1 óra kell, hogy elkészüljek. – mondtam.
- Sajnálom. Nem szerettelek volna fél órával hamarabb felébreszteni. – mosolygott apa. – De igyekezz. Nemsokára indulunk.
- Rendben. – mondtam, majd kimásztam az ágyból. – De hova is megyünk?
- Azt legyen az én titkom. – mondta, majd kiment.
Gyorsan elkészültem, majd lementem. Apa már a nappaliban várt. Pár perc múlva már úton is voltunk. Út közben megálltunk egy pékségben ahol vettünk ennivalót, majd egy jó fél óra múlva már meg is érkeztünk Silverstone-ba, a Forma1-es pályához.
- Őő.. minek jöttünk ide? – kérdeztem apát.
- Szeretnék mutatni valamit. – mondta apa, majd egy fiatal srác jelent meg.
- Sziasztok! – köszönt.
- Szia! – köszönt apa.
- Szia! – köszöntem neki én is.
- Edward Baker vagyok. A pályán dolgozom. – mutatkozott be nekem.
- Stacy Horner. – mosolyogtam.
- Nem is mondtad, hogy ilyen szép és nagy lányos van. – mondta apa felé fordulva. – De gyertek velem.
A boxutcába mentünk, ahol az egyik garázs nyitva volt, és egy fehér-kék BMW 320 TC állt.
- Hátul vannak az overáljaitok. Át is tudtok ott öltözni. – mondta, miközben a garázs hátsó részébe vezetett minket.
Mi után átöltöztünk visszamentünk az autóhoz.
- Ülj be. – mondta apa, miközben kinyitotta nekem az ajtót és egy sisakot nyomott a kezembe.
Miután beültem, fölvettem a bukót és apa is beült mellém. Ekkor jöttem rá, hogy apa azért hozott ide, mert elég érettnek lát ahhoz, hogy megmutassa, mit is érzett ő valójában ennyi idősen, mint most én. Mi után kigördültünk a boxutácból egy lassabb, majd egy gyors kört mentünk. Aztán mivel meglepően élveztem, újabb 3 gyors körre vitt el apa.
- Hűha! – szólaltam meg, mikor kiszálltam az autóból.
- Látom élvezted. – mosolygott apa. – Szeretném, ha még valamit kipróbálnál, ha már itt vagyunk.
- Mit? – kérdeztem.
- Gokartozni. – mondta.
- De még soha nem ültem gokartban. – mondtam.
- Nem baj. Nem nehéz. Különben is, senki sem úgy születik, hogy már ült benne. – mondta.
Nem sokkal később már a gokartokban ültünk a rajtrácsra felállva. Pár próbakör után apa megszólalt.
- Mehet egy verseny? – kérdezte.
- Igen. – bólintottam.
- De óvatosan! – mondta, majd felintett Edwardnak, hogy begyújthatja a lámpákat.
Mikor zöldre váltott a lámpa elindultunk. A szerény kis versenyünk 2 körös volt. Természetesen apa nyerte meg, de nem bánom. Nagyszerűen éreztem magam, amin még én is meglepődtem. Mikor átöltöztünk, ettünk, majd haza indultunk. Késő délután, fáradtan értünk haza. Mikor megérkeztünk egyenesen a hátsó kertbe mentem Tainahoz, aki boldogan üdvözölt. Nem sokkal később anya is hazaért. Vacsora után fölmentem a szobámba és elmeséltem a mai napot Josh-éknak, Sarah-nak és Caroline-nak, majd bedőltem az ágyba és aludtam. Volna, ha valaki nem kopogott volna.
- Szabad. – mondtam.
- Stacy, nem szeretnélek zavarni, - kezdte apa. – de szeretnék mondani valamit.
- Mit? – kérdeztem.
- Tudod.. születésnapodkor én valahol Bahreinben leszek.. és szeretném most odaadni az ajándékodat. – mondta.
- Tudtommal, csak 10én utazol, születésnapom 17én lesz. Ráér ideadnod az ajándékot máskor is. – mosolyogtam.
- De ez egy olyan ajándék, amit máskor nem tudsz felhasználni. – mondta.
- És mégis mi az? – érdeklődtem, majd anya lépett be egy kisebb dobozzal.
- Előre is nagyon boldog szülinapot! – mondták egyszerre, majd felém nyújtották a dobozt.
- Köszönöm szépen! – mondtam, majd kinyitottam a dobozt. Négy repülőjegyet és négy belépőt találtam Disneylandbe.
- Hűha! – szólaltam meg.
- Holnap délelőtt 11kor indul a repülőgép. – mondta anya.
- Ez aztán a meglepetés. – mondtam. – De kié a negyedik jegy? – kérdeztem.
- Úgy gondoltuk, hogy magunkkal vinnénk Josh-t is, de az anyukája mondta, hogy hétvégén az apukájánál lesz. Így eldöntheted, hogy kit szeretnél hozni. – mosolygott anya. – Bárkit hozhatsz.
- Rendben. – mondtam. – Akkor legyen Natasha. Úgyis szinte a család tagja.
- Megegyeztünk! – mondta apa. – De most aludj. Reggel korán kelünk. Jó éjt! – adott egy puszit majd kimentek.
Reggel már hajnalban keltünk. Elkészültem, becsomagoltam, levittem a cuccaimat a nappaliba, majd üzentem a többieknek, hogy holnap estig ne keressenek, majd elindultunk. A repülőút gyorsan telt. Kora délután már el is foglaltuk a szállásunkat. Rengeteg programon vettünk részt, és végre lett közös képem végre Minnie Egérrel, aminek én nagyon örülök. A gépünk vasárnap délben indult haza. Nagyon élveztük Disneyland-et, de eléggé elfáradtunk. Mikor hazaértünk kipakoltam a cuccaimat, majd kb fél órán át álltam a zuhany alatt. Mikor végeztem átjött Sarah, és vacsora végéig nálunk volt. Miután elment átnéztem másnapra a tanulni valókat, majd bedőltem az ágyba és aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése