13. rész

A szünet eddig a legjobban telt. Hétfőn a család nálunk ebédelt. Mindenki ott volt aki számít. Rachel és Marco, Adam és Stella, Danny, Cloe, és még Josh is átjöhetett. A családi ebéd után kiültünk a kertbe és ott folytattuk a beszélgetést késő délutánig. Anyáék bejelentették az új Horner érkezését és az én jótékonysági bálomat is. Mi után a vendégek elmentek, segítettünk Natashának elpakolni, majd átmentem Sarah-ékhoz bepótolni a még anno elmaradt pizsipartit. Másnap mikor hazamentem, nagy meglepetésemre otthon találtam apát.
- Hát te? – kérdeztem meglepetten.
- A hétre szabadságot vettem ki. Nem megyek dolgozni. – mondta.
- Hurrá! – mondtam boldogan.
A nap többi részét a kertben töltöttük a szép idő miatt. Délután átjött Sarah is, aki magával hozta a kiskutyáját, amit tegnap kapott. Egy kis angol boldog, amit Ajaxnak nevezett el. A délután alatt annyira megszerettem a kiskutyát, hogy vacsora után egy meglepő ötlettel álltam elő apáéknak.
- Szeretnék egy kiskutyát. – mondtam.
- Hogy mit? – kérdezett vissza anya.
- Sarah tegnap kapott egyet. És én is szeretnék. – mondtam.
- Kicsim. Egy állat fenntartása nehéz dolog. – mondta apa. – Felelősséggel jár.
- Tudom. De vállalom érte a felelősséget. – mondtam.
- Szó sem lehet róla! A végén úgyis nekem és Natashának kell majd róla gondoskodnunk. Te egyre kevesebbet vagy itthon. Érettségi után pedig munkát kell keresned. Ha majd dolgozol, ki fog rá figyelni? Ha kutyát akarsz, látogasd meg a nagyszüleidet. – mondta anya.
- Ez nem igazság. Mért nem bíztok bennem, hogy gondját tudom viselni? – duzzogtam.
- Stacy! Ne duzzogj! – szólt rám apa. – Másnem kapsz majd egy halat. Azzal nem sokat kell foglalkozni.
- Nem kell hal. – mondtam, majd felmentem a szobámba. Fölmentem netre és kiduzzogtam magam Josh-éknak és Sarah-nak, majd megnéztem egy filmet és aludtam. Másnap mikor fölkeltem senki nem volt a házban rajtam kívül. Épp reggeliztem, amikor Natasha hazaért.
- Szia! – kiabáltam ki az étkezőből.
- Szia! – köszönt vissza. – Merre vagy?
- Az étkezőben. – válaszoltam.
- Régóta fel vagy már? – kérdezte mikor belépett az étkezőbe.
- Fél órája keltem kb. Amúgy merre jártál? És apa hol van? – kérdeztem.
- Chrisnek be kellett mennie a gyárba. Én bevásárolni voltam. Anyukád mondott tegnap egy-két dolgot, amit vennem kellett. Sütök egy kis palacsintát is majd. Menj. Öltözz át, és ha gondolod, segíthetsz. – mosolygott.
Gyorsan fölmentem, majd elkészültem. Mi után lementem nekifogtunk a palacsintatészta összeállításának. Csak épp, hogy elkezdtük, Josh lépett be.
- Nocsak, milyen házias valaki. – mosolygott.
- Tudod, valakinek főznie is kell majd rád. Vagy szeretnél inkább szakácsot fogadni? – kérdeztem.
- Háát.. téged elnézve.. lehet, hogy inkább egy szakács kellene. – incselkedett.
- Héé. Ez fájt. – mondtam, majd beliszteztem a haját.
- Na várj csak. Ezért még kikapsz! – nevetett, és rám dobott egy marék lisztet.
- Héj! Fiatalok. Megkérhetnélek titeket, hogy konyhán kívül játszatok? Mosakodjatok meg, utána pedig nembánnám, ha inkább Josh-éknál folytatnátok. Nem szeretném, ha itt törnétek össze valamit. – nevetett Natasha.
- Igen is kapitány! – mondtuk egyszerre Josh-sal, majd elnevettük magunkat. Mi után leszedtük magunkról a lisztet átmentünk Josh-ékhoz.  Kb 1-2 óra múlva csörgött a telefonom. Apa volt az.
- Haló!? – szóltam bele.
- Szia kicsim! Merre jársz? Szeretném, ha hazajönnél. – mondta.
- Josh-éknál vagyok. Valami baj van? – kérdeztem.
- Nem. Nincs semmi baj. Csak szeretnék valamit mutatni neked. Sürgős. – mondta.
- Oké. Rendben. Megyek. – mondtam, majd letettem a telefont.
- Hazakísérlek. – mondta Josh. – Legalább beugrom Sarah-ékhoz megnézni a kutyát.
- Rendben. – mondtam, majd elindultunk.
Mikor beléptünk a lakásba, Natasha rögtön szólt, hogy apa a hátul van. Amint kiléptünk nagyon meglepődtem.