18. rész

A lépcsőhöz érve minden elsötétült. A következő emlékem az, hogy a kórházban fekszem, és anya ül az ágyam melletti széken.
- Hol vagyok? Mi történt? – kérdeztem.
- Stacy! – jött oda az ágyamhoz anya. – Kórházban vagy. Elájultál. – válaszolta, és mielőtt bármit is mondhattam volna az orvos lépett be.
- Látom, már jobban van. – mondta.
- Doktor úr, mi a bajom? Mért ájultam el? – kérdeztem.
- Ms Horner, kiegyensúlyozott életet él? – tette föl a kérdést.
- Hát.. az utóbbi időszakra ezt nem lehet elmondani. – válaszoltam kérdésére.
- Ez alatt mit ért?
- Az elmúlt héten elég keveset ettem, az utóbbi két napban pedig szinte semmit. Az érettségi és a közelgő jótékonysági bál miatt is feszült vagyok kicsit.
- Nos, úgy gondolom, hogy a rosszulléte ez miatt volt. Szeretném bent tartani 24órás megfigyelésre.
- Rendben. – válaszoltam, majd kiment. Anya rögtön hívta apát, hogy tájékoztassa a fejleményekről, majd az én telefonom is megcsörrent. Ránéztem a kijelzőre és Heikki nevét pillantottam meg. Fölvettem, anya pedig a folyosón folytatta a telefonálást.
- Haló!? – szóltam bele.
- Jó napot kívánok! Ms Hornert keresem. – mondta.
- Én vagyok az! – mosolyogtam.
- Heikki vagyok, találkoztunk már. – mondta. – Arról szeretnék érdeklődni, hogy hogy tetszik lenni.
- Köszönöm szépen. Most már mondhatjuk, hogy jól. – mosolyogtam.
- Most már mondhatjuk, hogy jól? – ismételte szavaimat és aggodalmat hallottam a hangjában.
- Igen. Kórházban vagyok. – mondtam.
- Kórházban? – kérdezte. – Miért? Mi történt? Ugye nincs semmi komoly bajod?
- Nem, nincs semmi bajom. Csak a kimerültség miatt elájultam. – mondtam és próbáltam megnyugtatni, hogy ne izgassa fel magát.
- Akkor már jól vagy?Az orvosok normálisak veled?
- Ne aggódj! Minden a legnagyobb rendben! Csak pihennem kell. – mosolyogtam. Jó érzés volt tudni, hogy aggódik értem.
- Rendben. Most le kell tennem. Pihenj sokat! Szia!
- Meg lesz! Szia! – elköszöntem, majd leraktam. Mikor hátradőltem az ágyon anya jött be.
- Itt vannak Sarah-ék. – mondta, miközben az ablak felé bökött állával. – Az orvos mára már csak egy látogatót enged. Kit hívjak be? – kérdezte anya.
- Josh-t. – válaszoltam.
- Rendben. De ne fárasszon ki nagyon. 10 percet kaptok. Aztán jövök vissza. – mondta majd kiment. Mielőtt kilépett volna az órájára mutatva jelezte, hogy komolyan veszi, hogy mennyi ideig lehet bent Josh. Mivel az idő gyorsan eltelt, csak annyira volt időm mielőtt anya bejött, hogy megnyugtassam Josh-t, hogy minden rendben van. Az este hamar elment. Ma délelőtt kaptam még egy infúziót, vettek vért, majd ebéd után az orvos látogatott meg.
- Az eredményeid jók. Megírom a zárójelentésed és haza is mehetsz.
- Köszönöm. – mondtam, majd kiment. Összepakoltam a holmimat, majd a vizsgáló előtt vártuk az orvost. Pár perc múlva meg is érkezett.
- Tessék. – nyújtotta át anyának a papírt. – És itt az igazolásod az iskolában egész hétre. Szeretném, ha otthon maradnál. – mondta.
- Ahogy a doktorúr mondja! – mosolyogtam, majd haza indultunk. Mivel anya szigorú ágynyugalmat rendelt el a hétre, ezért vagy a szobámban, vagy a nappaliban feküdtem egész nap. Suli után átjöttek a Connel ikrek. Josh, hogy ápoljon, Bonnie pedig elhozta Mikor elmentek megvacsoráztam, szétnéztem neten, megnéztem egy filmet, majd aludtam.