A közösségi
oldalra fellépve meglepő dolgot láttam. Twitteren hirtelen duplájára nőtt
követőim száma, valamint Facebook-on is 10perc alatt 280an jelöltek be.
Különösebben nem foglalkoztam vele. Elkészültem, majd elindultam suliba.
Josh-sal a buszon találkoztam, Mitch-csel beszélgetett. Iskolába beérve Bonnie
egy újságot nyomott a kezembe. Az egyik tinimagazin ma megjelent számában egy
két oldalas cikk volt a Connel-banről. Az első oldal alján egy közös képünket
láttam meg. „A gitáros szíve már foglalt, jó ideje egy párt alkot Christian
Horner lányával, Stacyvel.” Állt a felirat. Ekkor értettem meg a reggeli
dolgokat.
- Kaphatok egy autogramot? – jött oda Christina idiótán vihogva.
- Persze. – mosolygott Josh, majd aláírta egyik füzete lapját.
- És egy képet is csinálhatok veled?
- Mért is ne. – sóhajtott Josh.
A kép kedvéért Josh próbált mosolyt erőltetni, de borzalmasan tud színlelni. Nem Christina volt az egyetlen, aki Josh közelébe akart kerülni a mai nap. Rengetegen kértek tőle aláírást, nem csak suliban, még az utcán is. Az órák után megvolt a táncpróba, és hazafele indultunk. Buszon Josh az újságot lapozgatta.
- Annyira fáj, hogy ez a cikk, már nem lesz igaz 3 nap múlva. – bámulta az újságot, mire én odabújtam hozzá.
- Szeretlek! – mondtam.
- Én is kicsim! – válaszolt magához szorítva.
- Ne itt érzelgősködjetek! Nem merek már belenézni a tükörbe. – szólt Erick.
- Te csak maradj csöndben! – szólt neki oda Josh, majd megérkeztünk a megállóba, ahol le kellett volna szállnunk.
- Maradjatok! Ki teszlek titeket a kereszteződésnél! – mosolygott Erick
- Köszönjük! – válaszoltuk egyszerre, majd pár 100 méter után letett minket.
- Sajnálom, de ma már nem tudunk találkozni. Össze kell pakolnom a cuccaimat. Holnap suli után végig próba lesz, pénteken pedig már nem szeretnék kapkodni.
- Megértem! Menj nyugodtan! – mosolyogtam, adott egy puszit, majd elváltak útjaink. Mikor haza értem csodálatos hír fogadott.
- Meghozta a szabó a ruhádat! – mondta anya.
- Nagyszerű! – mondtam, majd azonnal elmentem, hogy fölpróbáljam. Mikor megláttam elállt a lélegzetem. Csodaszép ruha volt.
- Kaphatok egy autogramot? – jött oda Christina idiótán vihogva.
- Persze. – mosolygott Josh, majd aláírta egyik füzete lapját.
- És egy képet is csinálhatok veled?
- Mért is ne. – sóhajtott Josh.
A kép kedvéért Josh próbált mosolyt erőltetni, de borzalmasan tud színlelni. Nem Christina volt az egyetlen, aki Josh közelébe akart kerülni a mai nap. Rengetegen kértek tőle aláírást, nem csak suliban, még az utcán is. Az órák után megvolt a táncpróba, és hazafele indultunk. Buszon Josh az újságot lapozgatta.
- Annyira fáj, hogy ez a cikk, már nem lesz igaz 3 nap múlva. – bámulta az újságot, mire én odabújtam hozzá.
- Szeretlek! – mondtam.
- Én is kicsim! – válaszolt magához szorítva.
- Ne itt érzelgősködjetek! Nem merek már belenézni a tükörbe. – szólt Erick.
- Te csak maradj csöndben! – szólt neki oda Josh, majd megérkeztünk a megállóba, ahol le kellett volna szállnunk.
- Maradjatok! Ki teszlek titeket a kereszteződésnél! – mosolygott Erick
- Köszönjük! – válaszoltuk egyszerre, majd pár 100 méter után letett minket.
- Sajnálom, de ma már nem tudunk találkozni. Össze kell pakolnom a cuccaimat. Holnap suli után végig próba lesz, pénteken pedig már nem szeretnék kapkodni.
- Megértem! Menj nyugodtan! – mosolyogtam, adott egy puszit, majd elváltak útjaink. Mikor haza értem csodálatos hír fogadott.
- Meghozta a szabó a ruhádat! – mondta anya.
- Nagyszerű! – mondtam, majd azonnal elmentem, hogy fölpróbáljam. Mikor megláttam elállt a lélegzetem. Csodaszép ruha volt.
Gyorsan fölvettem, majd
lementem anyáékhoz.
- Csodálatosan nézel ki! – csillogott apa szeme.
- Köszönöm! – mosolyogtam.
- Mikor végzel pénteken suliban? – kérdezte anya.
- Főpróbával együtt 3kor.
- Nagyszerű! 4re jön a fodrász és a sminkes. Mi már nem leszünk addigra itthon. Elmegyünk a nagyiékért. Megkértük Heikkit, hogy vigyen el titeket majd a bálba Natashával. Ugye nem baj?
- Nem. Dehogy is. Úgy is régen láttam már. – mosolyogtam, majd fölmentem tanulni. Mikor végeztem lementem vacsorázni. Utána beszélgettünk egy kicsit anyáékkal, majd aludtam. A csütörtöki nap elég gyorsan eltelt. Délelőtt suli, délután főpróbák. Suli után hazamentem, tanultam, majd segítettem Natashának a lazac elkészítésében. Vacsora után apáékkal közösen néztünk meg egy filmet, Szerencsére nem volt hosszú a film. Anyán meglátni, hogy terhes. A film alatt mindent összeevett. Mikor vége lett a filmnek, a holnap miatt izgalommal a gyomromban feküdtem le.
- Csodálatosan nézel ki! – csillogott apa szeme.
- Köszönöm! – mosolyogtam.
- Mikor végzel pénteken suliban? – kérdezte anya.
- Főpróbával együtt 3kor.
- Nagyszerű! 4re jön a fodrász és a sminkes. Mi már nem leszünk addigra itthon. Elmegyünk a nagyiékért. Megkértük Heikkit, hogy vigyen el titeket majd a bálba Natashával. Ugye nem baj?
- Nem. Dehogy is. Úgy is régen láttam már. – mosolyogtam, majd fölmentem tanulni. Mikor végeztem lementem vacsorázni. Utána beszélgettünk egy kicsit anyáékkal, majd aludtam. A csütörtöki nap elég gyorsan eltelt. Délelőtt suli, délután főpróbák. Suli után hazamentem, tanultam, majd segítettem Natashának a lazac elkészítésében. Vacsora után apáékkal közösen néztünk meg egy filmet, Szerencsére nem volt hosszú a film. Anyán meglátni, hogy terhes. A film alatt mindent összeevett. Mikor vége lett a filmnek, a holnap miatt izgalommal a gyomromban feküdtem le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése