- Stacy Horner!
Lennél hajlandó bővebb mondatokban beszélni? – kérdezte, mire sóhajtottam, és a
diavetítővel kivetítettem a képeket, amik a mai nap készültek. – Tök jó képe
kellet! Mi a bajod?
- Az, hogy nincs 24 órája, hogy itt hagyott a pasim, én pedig máris egy másik sráccal töltöm a napot, ahelyett, hogy itthon sírnék.
- De hisz ebbe nincs semmi rossz. Csak szerette volna elkerülni, hogy otthon sírj. Ezért elvitt téged szórakozni, hogy jól érezd magad.
- Persze. Ezzel nincs is semmi baj, csak miután hazajöttem olyan voltam, mint egy szerelmes kamasz. Állandóan fülig ért a szám, és folyton csak Heikkire tudtam gondolni. – dőltem hátra az ágyon.
- Félsz, hogy idő előtt belezúgsz mi?
- Nem. Félek, hogy belezúgok! Különben is, Josh még csak tegnap este ment el. Ha itthon maradt volna, még mindig együtt lennénk!
- Stacy! Nyugi! Ne görcsölj rá! Szépen lassan túl leszel majd Josh-on!
- De én nem akarok túl lenni rajta!
- Ne ragaszkodj ennyire a megszokotthoz, Stacy! Aminek meg kell történnie, úgyis megfog! És ha harcolsz ellene, neked lesz rossz! De most mennem kell. Majd holnap átjövök! Nyugodj meg! Szia!
- Megpróbálok! Köszönök mindent! – mosolyogtam. – Szia! – öleltem meg, majd elment.
Miután elment a plafont bámulva feküdtem az ágyamon. Egyszer csak megszólalt a telefonom. Josh volt az. Mivel senkivel nem volt kedvem beszélni, főleg vele, hagytam, hogy végig csörögjön, majd elmentem zuhanyozni. Kb fél órát álltam a forró víz alatt. Mikor visszamentem a szobámba 3 nem fogadott hívás és 4 SMS várt. A hívások, mint az SMS-ek nagy része Bonni-tól jöttek. Egy SMS jött csak Josh-tól, amiben azt írta, hívjam vissza. Nem nagyon foglalkoztam vele. Mivel az utóbbi napokban nem sokat aludtam, korán lefeküdtem. Másnap hajnalban arra ébredtem, hogy csörög a telefonom. Mosolyra húzódott a szám, mikor megláttam álmos szemmel Heikki nevét a kijelzőn.
- Normális vagy? – szóltam bele köszönés nélkül. – Attól, mert te korán kelsz, én hagy aludjak már, légyszi!
- Neked is jó reggelt! – hallottam, ahogy nevet.
- Csak a hülyék kelnek hajnali fél 7kor vasárnap.
- Jaj, tényleg. Az időeltolódás. – nevetett. – Megfeledkeztem róla.
- Minden bizonnyal, te olyan feledékeny vagy.
- Aludj tovább nyugodtan. Nem is zavarlak!
- Most már mond, mit akarsz! Úgysem tudok visszaaludni már.
- Csak szeretem volna megkérdezni, hogy hogy vagy.
- Heikki. Mégis hogy lehet az ember, amikor vasárnap hajnalok hajnalán felkölti egy őrült?
- Szóval őrült vagyok? Köszönöm szépen!
- Hagyj a hülyeségeiddel jó? – nevettem.
- Szóval most már hülye vagyok! Ezt megjegyeztem! – mondta, mire én újra elnevettem magam.
- Heikki, légy szíves! Inkább kérj bocsánatot, hogy felköltöttél álmomból!
- Már dirigálsz is? – nevetett. – Mit álmodtál? – kérdezte hirtelen, mire eszembe jutott az álmom. Fejemet fogva nevettem. – Hahó! Itt vagy?
- Igen, itt vagyok, csak eljutott a tudatomig az álmom. – nevettem.
- Mi volt az?
- Nem számít! Hülyeség!
- Szóval?
- Nem!
- Akkor, szia! – mondta.
- Szia! – nevettem.
- Tudom, mért nem akarod el mondani.
- Na, mért?
- Mert velem álmodtál.
- Ne légy egoista!
- Másképp elmondanád!
- Jó. Azt álmodtam, hogy bunge jumpingolni voltam. Azt hiszem az ejtőernyőzés nagy hatással volt rám. – nevettem.
- Akkor megvan a következő programunk!
- Az ki van zárva!
- Majd meglátjuk! De mennem kell, Seb már vár. További szép napot! És ne felejtsd a futást! Szia!
- Meglesz! Szia! – mosolyogtam és bontottam a vonalat.
Miután leraktam, kb 20 percig fülig érő szájjal feküdtem az ágyban, majd előkaptam a laptopom és megnéztem a képeket, amik tegnap készültek. 8 körül felkeltem, felöltöztem, majd mivel Heikki felköltött elmentem futni arra, amerre tegnap voltunk. Mikor hazaértem lezuhanyoztam, megreggeliztem, majd délig tanultam. Ebéd után átmentem Bonnie-ékhoz, ahonnan megkaptam, hogy mért nem hívtam vissza, de szerencsére sikerült magam kimagyarázni. Mikor szóba kerültek volna a tegnapi nap történései szerencsére pont megcsörrent a telefonom. Apa volt az, hogy Sarah és Caroline bejelentkeztek 10 percen belülre, szóval menjek haza. Gyorsan hazamentem, majd vendégeimmel fölmentünk a szobámba.
- Milyen volt a tegnapi napod? – kérdezte Caroline.
- Hát.. emlékezeted. – válaszoltam.
- Mert? Mesélj!
- Heikki nem hagyott egyedül éjszakára. Reggel mikor fölkeltem a kertben játszott Tainaval. Aztán rákényszerített, hogy menjek el futni, és ő is elkísért. Mikor visszaértünk megreggeliztem, majd elkészültem, és indultunk tovább Londonba. Ott hajókáztunk, sétáltunk és fölültünk a London Eye-ra. Majd elmentünk ejtőernyőzni, a város szélére. – meséltem, miközben a képeket mutattam.
Egyszer csak megállt a vetítő. Egy olyan képnél, amin Heikki volt magába. Titokban fényképeztem le még a hajón. Visszaemlékezésemnek kopogás vetett véget. Gyorsan továbbléptettem a képet és beengedtem Bonnie-t.
- Sziasztok! Csak beugrottam. Ezt nálunk hagytad. Gondoltam elhozom, ne idegeskedj miatta! – nyújtotta felém fülesem. – De megyek is. Jók legyetek! Sziasztok!
- Szia! – köszöntünk egyszerre. – És köszönöm! – szóltam utána.
Megkönnyebbülten dőltem hátra ágyamon, mikor kiment. Nem akartam magyarázkodni neki a tegnap miatt.
- Mond csak Stacy, történt más is tegnap? – kérdezte Caroline.
- Mire gondolsz?
- Eléggé csillogott a szemed, miközben meséltél. – mondta, mire összeráncoltam szemöldököm.
- Ne kombinálj, jó? És te se! – néztem Sarah-ra, aki magában kuncogott.
- Nem szóltam! – mondta Caroline feltartott kézzel.
- Rendben! – biggyesztette le száját Sarah.
- Így is maradjon! – sóhajtottam.
- Amúgy azóta beszéltetek? – kérdezte Sarah.
- Igen. Reggel ő költött.
- És? – nézett kíváncsian.
- Nincs és!
- Úú.. nekem mennem kell. – nézett Caroline az órájára. – Holnap találkozunk! Sziasztok! – viharzott ki, mire kérdően néztem Sarah-ra.
- Találkozik Cole-lal. – mosolygott,
- Áh. Értem. Dúl a szerelem. – mosolyogtam.
- De lassan nekem is mennem kell. Holnap írok franciából.
- Rendben! Én is átnézem még a németet.
- Akkor hagylak. Holnap találkozunk! Szia! Jó legyél!
- Rendben! Te is! Szia!
Mikor elment hozzákezdtem a német tanulásához, de mivel kifogott rajtam, feladtam. Vacsora után játszottam még Tainaval, majd egy kicsit beszélgettünk apáékkal és elmentem aludni.
- Az, hogy nincs 24 órája, hogy itt hagyott a pasim, én pedig máris egy másik sráccal töltöm a napot, ahelyett, hogy itthon sírnék.
- De hisz ebbe nincs semmi rossz. Csak szerette volna elkerülni, hogy otthon sírj. Ezért elvitt téged szórakozni, hogy jól érezd magad.
- Persze. Ezzel nincs is semmi baj, csak miután hazajöttem olyan voltam, mint egy szerelmes kamasz. Állandóan fülig ért a szám, és folyton csak Heikkire tudtam gondolni. – dőltem hátra az ágyon.
- Félsz, hogy idő előtt belezúgsz mi?
- Nem. Félek, hogy belezúgok! Különben is, Josh még csak tegnap este ment el. Ha itthon maradt volna, még mindig együtt lennénk!
- Stacy! Nyugi! Ne görcsölj rá! Szépen lassan túl leszel majd Josh-on!
- De én nem akarok túl lenni rajta!
- Ne ragaszkodj ennyire a megszokotthoz, Stacy! Aminek meg kell történnie, úgyis megfog! És ha harcolsz ellene, neked lesz rossz! De most mennem kell. Majd holnap átjövök! Nyugodj meg! Szia!
- Megpróbálok! Köszönök mindent! – mosolyogtam. – Szia! – öleltem meg, majd elment.
Miután elment a plafont bámulva feküdtem az ágyamon. Egyszer csak megszólalt a telefonom. Josh volt az. Mivel senkivel nem volt kedvem beszélni, főleg vele, hagytam, hogy végig csörögjön, majd elmentem zuhanyozni. Kb fél órát álltam a forró víz alatt. Mikor visszamentem a szobámba 3 nem fogadott hívás és 4 SMS várt. A hívások, mint az SMS-ek nagy része Bonni-tól jöttek. Egy SMS jött csak Josh-tól, amiben azt írta, hívjam vissza. Nem nagyon foglalkoztam vele. Mivel az utóbbi napokban nem sokat aludtam, korán lefeküdtem. Másnap hajnalban arra ébredtem, hogy csörög a telefonom. Mosolyra húzódott a szám, mikor megláttam álmos szemmel Heikki nevét a kijelzőn.
- Normális vagy? – szóltam bele köszönés nélkül. – Attól, mert te korán kelsz, én hagy aludjak már, légyszi!
- Neked is jó reggelt! – hallottam, ahogy nevet.
- Csak a hülyék kelnek hajnali fél 7kor vasárnap.
- Jaj, tényleg. Az időeltolódás. – nevetett. – Megfeledkeztem róla.
- Minden bizonnyal, te olyan feledékeny vagy.
- Aludj tovább nyugodtan. Nem is zavarlak!
- Most már mond, mit akarsz! Úgysem tudok visszaaludni már.
- Csak szeretem volna megkérdezni, hogy hogy vagy.
- Heikki. Mégis hogy lehet az ember, amikor vasárnap hajnalok hajnalán felkölti egy őrült?
- Szóval őrült vagyok? Köszönöm szépen!
- Hagyj a hülyeségeiddel jó? – nevettem.
- Szóval most már hülye vagyok! Ezt megjegyeztem! – mondta, mire én újra elnevettem magam.
- Heikki, légy szíves! Inkább kérj bocsánatot, hogy felköltöttél álmomból!
- Már dirigálsz is? – nevetett. – Mit álmodtál? – kérdezte hirtelen, mire eszembe jutott az álmom. Fejemet fogva nevettem. – Hahó! Itt vagy?
- Igen, itt vagyok, csak eljutott a tudatomig az álmom. – nevettem.
- Mi volt az?
- Nem számít! Hülyeség!
- Szóval?
- Nem!
- Akkor, szia! – mondta.
- Szia! – nevettem.
- Tudom, mért nem akarod el mondani.
- Na, mért?
- Mert velem álmodtál.
- Ne légy egoista!
- Másképp elmondanád!
- Jó. Azt álmodtam, hogy bunge jumpingolni voltam. Azt hiszem az ejtőernyőzés nagy hatással volt rám. – nevettem.
- Akkor megvan a következő programunk!
- Az ki van zárva!
- Majd meglátjuk! De mennem kell, Seb már vár. További szép napot! És ne felejtsd a futást! Szia!
- Meglesz! Szia! – mosolyogtam és bontottam a vonalat.
Miután leraktam, kb 20 percig fülig érő szájjal feküdtem az ágyban, majd előkaptam a laptopom és megnéztem a képeket, amik tegnap készültek. 8 körül felkeltem, felöltöztem, majd mivel Heikki felköltött elmentem futni arra, amerre tegnap voltunk. Mikor hazaértem lezuhanyoztam, megreggeliztem, majd délig tanultam. Ebéd után átmentem Bonnie-ékhoz, ahonnan megkaptam, hogy mért nem hívtam vissza, de szerencsére sikerült magam kimagyarázni. Mikor szóba kerültek volna a tegnapi nap történései szerencsére pont megcsörrent a telefonom. Apa volt az, hogy Sarah és Caroline bejelentkeztek 10 percen belülre, szóval menjek haza. Gyorsan hazamentem, majd vendégeimmel fölmentünk a szobámba.
- Milyen volt a tegnapi napod? – kérdezte Caroline.
- Hát.. emlékezeted. – válaszoltam.
- Mert? Mesélj!
- Heikki nem hagyott egyedül éjszakára. Reggel mikor fölkeltem a kertben játszott Tainaval. Aztán rákényszerített, hogy menjek el futni, és ő is elkísért. Mikor visszaértünk megreggeliztem, majd elkészültem, és indultunk tovább Londonba. Ott hajókáztunk, sétáltunk és fölültünk a London Eye-ra. Majd elmentünk ejtőernyőzni, a város szélére. – meséltem, miközben a képeket mutattam.
Egyszer csak megállt a vetítő. Egy olyan képnél, amin Heikki volt magába. Titokban fényképeztem le még a hajón. Visszaemlékezésemnek kopogás vetett véget. Gyorsan továbbléptettem a képet és beengedtem Bonnie-t.
- Sziasztok! Csak beugrottam. Ezt nálunk hagytad. Gondoltam elhozom, ne idegeskedj miatta! – nyújtotta felém fülesem. – De megyek is. Jók legyetek! Sziasztok!
- Szia! – köszöntünk egyszerre. – És köszönöm! – szóltam utána.
Megkönnyebbülten dőltem hátra ágyamon, mikor kiment. Nem akartam magyarázkodni neki a tegnap miatt.
- Mond csak Stacy, történt más is tegnap? – kérdezte Caroline.
- Mire gondolsz?
- Eléggé csillogott a szemed, miközben meséltél. – mondta, mire összeráncoltam szemöldököm.
- Ne kombinálj, jó? És te se! – néztem Sarah-ra, aki magában kuncogott.
- Nem szóltam! – mondta Caroline feltartott kézzel.
- Rendben! – biggyesztette le száját Sarah.
- Így is maradjon! – sóhajtottam.
- Amúgy azóta beszéltetek? – kérdezte Sarah.
- Igen. Reggel ő költött.
- És? – nézett kíváncsian.
- Nincs és!
- Úú.. nekem mennem kell. – nézett Caroline az órájára. – Holnap találkozunk! Sziasztok! – viharzott ki, mire kérdően néztem Sarah-ra.
- Találkozik Cole-lal. – mosolygott,
- Áh. Értem. Dúl a szerelem. – mosolyogtam.
- De lassan nekem is mennem kell. Holnap írok franciából.
- Rendben! Én is átnézem még a németet.
- Akkor hagylak. Holnap találkozunk! Szia! Jó legyél!
- Rendben! Te is! Szia!
Mikor elment hozzákezdtem a német tanulásához, de mivel kifogott rajtam, feladtam. Vacsora után játszottam még Tainaval, majd egy kicsit beszélgettünk apáékkal és elmentem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése