Reggel jóval
korábban fölkeltem, mint szoktam. Nem nagyon tudtam aludni az izgalomtól és a
félelemtől, hogy ma látom utoljára Josh-t. Megreggeliztem, majd lassan
elkészültem. Egy koptatott-szakított farmert és egy szürke kapucnis pulcsit
vettem föl. Hűvös volt még a reggel. Nemsokára megérkezett Josh is és utoljára,
együtt indultunk suliba. A buszmegállóba vezető út fájdalmasan, szó nélkül
telt. Mikor fölszálltunk, leültünk és átöleltük egymást. A fél órás út
félelmetesen gyorsan telt el. Suliba érve mindenkin az izgatottság jeleit
láttuk.
- Neked kell énekelned! – suttogta Bonnie.
- Hogy mi? – néztem rá döbbenten.
- Nincs hangom.
- De nem tudok énekelni!
- Dehogynem! – mondta Josh.
- És a szöveget is tudod. – mondta Bonnie.
- Jó. Rendben. – sóhajtottam.
Az órák után próbáltunk Josh-sal és az utolsó próba is megvolt. Mikor vége lett mindenki hazament készülődni. Mikor megérkeztem az otthonunkba lezuhanyoztam, majd megérkezett a fodrász és a sminkes. Kb fél 6 utánra végeztünk is mindennel. Gyorsan belebújtam a Brittától kapott ruhába és fölvettem a cipőt is. Összekészítettem mindent, amire szükségem lesz az este folyamán, majd leültem a nappaliba. Pár perc múlva csöngettek. Natasha ajtót nyitott, majd Heikki lépett be.
- Hű! – mondta.
- Tetszik? – kérdeztem.
- Elképesztően gyönyörű vagy. – forgatott körbe.
- Te is jól nézel ki. – dicsértem meg öltönyét.
- Olyan vagyok, mint egy bazári majom. – mondta, mire elnevettem magam.
- Szerintem meg nem.
- De igen!
- Indulhatunk? – szólt közbe Natasha megszakítva veszekedésünket
- Igen. – válaszoltuk szinte egyszerre Heikkvel.
Mikor az autóhoz értünk Heikki kinyitotta nekünk az ajtót. Kb 15 perc alatt meg is érkeztünk a sulihoz. Beraktuk az öltözőbe a ruhákat, majd szétnéztünk suliban. Gyönyörűen fel volt díszítve. Pár perc múlva megérkeztek Josh-ék, majd anyáék is megérkeztek a nagyiékkal. 7 óra körül megkezdődött a bál. Az igazgató köszöntője után a vacsora következett. Mikor vége lett mi elmentünk átöltözni, a vendégeket pedig az idén a suliba kerülő diákok szórakoztatták produkciójukkal. Miután átöltöztünk rövid időn belül megkezdődött az angolkeringőnk a 1D – Moments című számára.
Amikor vége lett volt egy kis szünet, amikor tudtunk fényképezkedni a fehér ruhában, valamint át tudtam öltözni az énekléshez. Gyorsan belebújtam a rózsaszín ruhámba, majd kimentem a színpadra Josh-sal. Az előadáson 6 számot énekeltünk, amire a többiek táncoltak. Adele Skyfall c. számával kezdődött, amit én, majd Conor Maynard Animal-ja következett, amit Josh adott elő. Ez után egy duettet énekeltünk. Eric Saade és Tone Imagine című számát. Egy kisebb színjáték után, pedig folytatódott a táncuk. Én Zendaya Something to dance floor-ját, Josh Olly Murs Toublemaker-jét énekelte, az újabb duettünk pedig Enrique Iglesias és Dev közös száma, a Naked volt.
A produkció után elmentem átöltözni, miközben a vendéget az igazgató tájékoztatta az est további programjáról. Öltözés közben döbbentem rá, hogy ezek az utolsó együtt töltött perceim Josh-sal. Mikor kiléptem az öltözőből ő állt az ajtóban.
- Ez a tiéd. Később már nem lesz alkalmam odaadni. – nyújtotta felém azt a bőr karkötőt, amit mindig figyeltem a polcán. Sosem hordta. – A nagymamámtól kaptam. Azt mondta, annak a lánynak adjam, akit sohasem fogok elfelejteni.
- Szeretlek! – öleltem át. Nem tudtam mást mondani. Nem akartam sírni, 1-2 könnycsepp mégis legördült arcomon.
A következő pillanatban a tánctanár lépett be az öltöző előtti folyosóra, ahol álltunk.
- Gyerünk! – mondta.
Fölálltunk a színpadra, majd megszólalt a Goldhand Stay című száma.
Folyamatosan a könnyeimet nyeltem tánc közben. Legszívesebben sírtam volna, de megfogadtam, erős leszek, és nem nehezítem meg Josh helyzetét. Mikor vége lett meghajoltunk, majd lementünk a színpadról.
- Ügyesek voltatok! – mosolygott anya.
- Köszönjük! – mondtam, majd Josh-sal kimentünk az iskola elé.
- Mennem kell. – suttogta.
- Tudom. – mondtam szorosan ölelve.
Búcsúzásunk közben kihallatszódott Taylor Swift Last kiss című száma, amire a bent lévők táncoltak, és ez még jobban megnehezítette a pillanatot.
- Szeretlek Stac! – csókolt meg.
- Khm! Nem szeretnék zavarni. De Josh, indulnunk kell! – szólalt meg egy hang.
- Megyek! – válaszolta Josh édesapjának, majd odamentünk az autóhoz.
- Vigyázz magadra! Sok sikert! – ölelte meg Bonnie ikertestvérét. – És apa, vigyázz rá!
- Vigyázni fogok! Megígérem! – válaszolta. Utoljára megcsókolt, majd beültek az autóba. Bonnieval együtt néztem végig, ahogy elmennek, majd ő bement, én pedig egyedül maradtam kint. A suli lépcsőjére ültem le. Könnyes szemmel bámultam a karkötőt. Egyszer csak egy kéz jelent meg vállamon.
- Még megfázol! – mondta Heikki, majd vállamra terítette zakóját.
- Elment. – bámultam magam elé. Nem voltam képes mást kimondani.
- Tudom. Minden rendben lesz! – ült le mellém. Kb 10 percet ültünk egymás mellett szótlanul. – Gyerünk be. Hűvös van kint. Meg fogunk fázni! - mondta. Mikor bementünk újra fölvettem a rózsaszín ruhámat és megkerestem Bonnie-t.
- Jól vagy? – kérdezte.
- Igen. Megpróbálom a jó oldalát nézni a dolognak. Josh valóra válthatja álmát, és én büszke vagyok rá! Nem fogok sírni! – erőltettem mosolyt. Bonnie válaszul megölelt.
- Úgy látom Josh-nak megjött az esze. Csak kár, hogy ehhez arra az ürügyre volt szüksége, hogy turnéra megy. Bonnie, szép alakítás, mondhatom. Hazudni a legjobb barátnődnek, milyen dolog ez már? – mosolygott Christina.
- Azonnal fejezd be! – szólt rá Bonnie.
- Jaj, hogy ez titok volt? – tette kezét a szája elé Tina
- Most azonnal húzz el innen! – mondta Bonnie.
- Hagyd! Hagy éljen a saját kis álomvilágában! – mondtam mosolyogva. – Én megkeresem Heikkit és azthiszem hazamegyünk. – néztem Bonnie-ra.
- Máris lecserélted Josh-t? Gyors voltál. – szólt Christina, miközben Heikki lépett oda hozzám.
- Épp hozzád indultam. – mondtam Heikkinek, ügyet sem vetve Christinára.
- Nem értelek. Hogy tudsz egy ilyen lánnyal szóba állni, mint ez? – kérdezte Heikkit miközben rám nézett. - Gyere, inkább táncoljunk.
- Épp itt az ideje, hogy tartalékra tedd magad! – szólt Bonnie Christinának. – Menjetek nyugodtan. Josh azt mondta, ha leszáll a gépük, felhív. Majd szólok. – mosolygott majd megölelt és haza indultunk. Még az úton írtam egy SMS-t anyáéknak, hogy haza jöttem. Kb 20 perc múlva már a szobámban voltam. Gyorsan elmentem lezuhanyozni. Mikor kijöttem a fürdőből Heikkit ült az ágyamon.
- Nem szeretnélek egyedül hagyni ma éjszakára. – mondta.
- Megleszek! – válaszoltam.
- Biztos?
- Igen. Menj nyugodtan. – mosolyogtam.
Heikki megfordult és tett egy lépést, amikor leültem az ágyamra és nem tudtam visszatartani könnyeimet. Heikki visszafordult, odajött hozzám, letérdelt elém és megölelt.
- Itt maradok veled éjszaka! – mondta, mire bólintottam.
Lefeküdtünk az ágyra, majd magához húzott és átölelt. A mellkasán feküdve sírtam magam álomba, miközben ő a hátamat simogatta.
- Neked kell énekelned! – suttogta Bonnie.
- Hogy mi? – néztem rá döbbenten.
- Nincs hangom.
- De nem tudok énekelni!
- Dehogynem! – mondta Josh.
- És a szöveget is tudod. – mondta Bonnie.
- Jó. Rendben. – sóhajtottam.
Az órák után próbáltunk Josh-sal és az utolsó próba is megvolt. Mikor vége lett mindenki hazament készülődni. Mikor megérkeztem az otthonunkba lezuhanyoztam, majd megérkezett a fodrász és a sminkes. Kb fél 6 utánra végeztünk is mindennel. Gyorsan belebújtam a Brittától kapott ruhába és fölvettem a cipőt is. Összekészítettem mindent, amire szükségem lesz az este folyamán, majd leültem a nappaliba. Pár perc múlva csöngettek. Natasha ajtót nyitott, majd Heikki lépett be.
- Hű! – mondta.
- Tetszik? – kérdeztem.
- Elképesztően gyönyörű vagy. – forgatott körbe.
- Te is jól nézel ki. – dicsértem meg öltönyét.
- Olyan vagyok, mint egy bazári majom. – mondta, mire elnevettem magam.
- Szerintem meg nem.
- De igen!
- Indulhatunk? – szólt közbe Natasha megszakítva veszekedésünket
- Igen. – válaszoltuk szinte egyszerre Heikkvel.
Mikor az autóhoz értünk Heikki kinyitotta nekünk az ajtót. Kb 15 perc alatt meg is érkeztünk a sulihoz. Beraktuk az öltözőbe a ruhákat, majd szétnéztünk suliban. Gyönyörűen fel volt díszítve. Pár perc múlva megérkeztek Josh-ék, majd anyáék is megérkeztek a nagyiékkal. 7 óra körül megkezdődött a bál. Az igazgató köszöntője után a vacsora következett. Mikor vége lett mi elmentünk átöltözni, a vendégeket pedig az idén a suliba kerülő diákok szórakoztatták produkciójukkal. Miután átöltöztünk rövid időn belül megkezdődött az angolkeringőnk a 1D – Moments című számára.
Amikor vége lett volt egy kis szünet, amikor tudtunk fényképezkedni a fehér ruhában, valamint át tudtam öltözni az énekléshez. Gyorsan belebújtam a rózsaszín ruhámba, majd kimentem a színpadra Josh-sal. Az előadáson 6 számot énekeltünk, amire a többiek táncoltak. Adele Skyfall c. számával kezdődött, amit én, majd Conor Maynard Animal-ja következett, amit Josh adott elő. Ez után egy duettet énekeltünk. Eric Saade és Tone Imagine című számát. Egy kisebb színjáték után, pedig folytatódott a táncuk. Én Zendaya Something to dance floor-ját, Josh Olly Murs Toublemaker-jét énekelte, az újabb duettünk pedig Enrique Iglesias és Dev közös száma, a Naked volt.
A produkció után elmentem átöltözni, miközben a vendéget az igazgató tájékoztatta az est további programjáról. Öltözés közben döbbentem rá, hogy ezek az utolsó együtt töltött perceim Josh-sal. Mikor kiléptem az öltözőből ő állt az ajtóban.
- Ez a tiéd. Később már nem lesz alkalmam odaadni. – nyújtotta felém azt a bőr karkötőt, amit mindig figyeltem a polcán. Sosem hordta. – A nagymamámtól kaptam. Azt mondta, annak a lánynak adjam, akit sohasem fogok elfelejteni.
- Szeretlek! – öleltem át. Nem tudtam mást mondani. Nem akartam sírni, 1-2 könnycsepp mégis legördült arcomon.
A következő pillanatban a tánctanár lépett be az öltöző előtti folyosóra, ahol álltunk.
- Gyerünk! – mondta.
Fölálltunk a színpadra, majd megszólalt a Goldhand Stay című száma.
Folyamatosan a könnyeimet nyeltem tánc közben. Legszívesebben sírtam volna, de megfogadtam, erős leszek, és nem nehezítem meg Josh helyzetét. Mikor vége lett meghajoltunk, majd lementünk a színpadról.
- Ügyesek voltatok! – mosolygott anya.
- Köszönjük! – mondtam, majd Josh-sal kimentünk az iskola elé.
- Mennem kell. – suttogta.
- Tudom. – mondtam szorosan ölelve.
Búcsúzásunk közben kihallatszódott Taylor Swift Last kiss című száma, amire a bent lévők táncoltak, és ez még jobban megnehezítette a pillanatot.
- Szeretlek Stac! – csókolt meg.
- Khm! Nem szeretnék zavarni. De Josh, indulnunk kell! – szólalt meg egy hang.
- Megyek! – válaszolta Josh édesapjának, majd odamentünk az autóhoz.
- Vigyázz magadra! Sok sikert! – ölelte meg Bonnie ikertestvérét. – És apa, vigyázz rá!
- Vigyázni fogok! Megígérem! – válaszolta. Utoljára megcsókolt, majd beültek az autóba. Bonnieval együtt néztem végig, ahogy elmennek, majd ő bement, én pedig egyedül maradtam kint. A suli lépcsőjére ültem le. Könnyes szemmel bámultam a karkötőt. Egyszer csak egy kéz jelent meg vállamon.
- Még megfázol! – mondta Heikki, majd vállamra terítette zakóját.
- Elment. – bámultam magam elé. Nem voltam képes mást kimondani.
- Tudom. Minden rendben lesz! – ült le mellém. Kb 10 percet ültünk egymás mellett szótlanul. – Gyerünk be. Hűvös van kint. Meg fogunk fázni! - mondta. Mikor bementünk újra fölvettem a rózsaszín ruhámat és megkerestem Bonnie-t.
- Jól vagy? – kérdezte.
- Igen. Megpróbálom a jó oldalát nézni a dolognak. Josh valóra válthatja álmát, és én büszke vagyok rá! Nem fogok sírni! – erőltettem mosolyt. Bonnie válaszul megölelt.
- Úgy látom Josh-nak megjött az esze. Csak kár, hogy ehhez arra az ürügyre volt szüksége, hogy turnéra megy. Bonnie, szép alakítás, mondhatom. Hazudni a legjobb barátnődnek, milyen dolog ez már? – mosolygott Christina.
- Azonnal fejezd be! – szólt rá Bonnie.
- Jaj, hogy ez titok volt? – tette kezét a szája elé Tina
- Most azonnal húzz el innen! – mondta Bonnie.
- Hagyd! Hagy éljen a saját kis álomvilágában! – mondtam mosolyogva. – Én megkeresem Heikkit és azthiszem hazamegyünk. – néztem Bonnie-ra.
- Máris lecserélted Josh-t? Gyors voltál. – szólt Christina, miközben Heikki lépett oda hozzám.
- Épp hozzád indultam. – mondtam Heikkinek, ügyet sem vetve Christinára.
- Nem értelek. Hogy tudsz egy ilyen lánnyal szóba állni, mint ez? – kérdezte Heikkit miközben rám nézett. - Gyere, inkább táncoljunk.
- Épp itt az ideje, hogy tartalékra tedd magad! – szólt Bonnie Christinának. – Menjetek nyugodtan. Josh azt mondta, ha leszáll a gépük, felhív. Majd szólok. – mosolygott majd megölelt és haza indultunk. Még az úton írtam egy SMS-t anyáéknak, hogy haza jöttem. Kb 20 perc múlva már a szobámban voltam. Gyorsan elmentem lezuhanyozni. Mikor kijöttem a fürdőből Heikkit ült az ágyamon.
- Nem szeretnélek egyedül hagyni ma éjszakára. – mondta.
- Megleszek! – válaszoltam.
- Biztos?
- Igen. Menj nyugodtan. – mosolyogtam.
Heikki megfordult és tett egy lépést, amikor leültem az ágyamra és nem tudtam visszatartani könnyeimet. Heikki visszafordult, odajött hozzám, letérdelt elém és megölelt.
- Itt maradok veled éjszaka! – mondta, mire bólintottam.
Lefeküdtünk az ágyra, majd magához húzott és átölelt. A mellkasán feküdve sírtam magam álomba, miközben ő a hátamat simogatta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése