21. rész

Hétfő reggel meglepő dolog történt. Josh ébresztett föl.
- Jó reggelt! – mosolygott.
- Jó reggelt! Hát te? – kérdeztem álmosan.
- Amiért tegnap úgy elmentem, szerettelek volna meglepni. – mondta, miközben felültem az ágyban és ölembe tette a reggelit, amit behozott nekem.
- Köszönöm szépen! Aranyos vagy! De nem haragszom! – mosolyogtam.
Mi után megreggeliztem elkészültem, és Josh-sal együtt mentünk suliba. A tanítási órák után megvolt a próba, majd haza indultunk.
- Josh! – szólt utánunk Bonnie, de mikor visszanéztünk nem szólt semmit, csak Josh bólintott alig észrevehetően.
- Mi volt ez? – kérdeztem.
- Semmi. – sóhajtott Josh mosolyt erőltetve.
A haza vezető út alatt nem szóltunk egymáshoz. Ő bátyjával beszélgetett, én pedig az ablakon bámultam ki. Mikor leszálltunk a buszról nyomott egy puszit a homlokomra, és egy „Később átmegyek. Szeretlek!”-kel otthagyott. Egyedül sétáltam haza a kellemes tavaszi napsütésben. Mi után tanultam megérkezett Josh Bonnie-val. Beszélgettünk, ökörködtünk, majd Bonnie hirtelen felállt.
- Én hagylak is titeket. Beszélgessetek nyugodtan. – mondta, majd elővette a telefonját és nyomkodni kezdte. Mikor eltette rögtön csipogott Josh telefonja. Amint elolvasta, az ikrek egymásra néztek, majd Bonnie köszönt és elment. Josh arcán szomorúság és fájdalom érzése keveredett.
- Megtudhatnám végre, hogy mi folyik itt? – kérdeztem dühösen.
- Igen. – mondta Josh.
- Na végre! – emeltem arcomat és tenyereimet az ég felé.
- De előre szólok, nem fogsz örülni.
- Csak mond!
- Tudod.. mikor apánál voltunk.. apa bevett a bandájukba, mint gitárost. 1,5 hónap alatt leforgattunk 2 videoklipet és kiadtunk egy albumot is, ami Amerikában jelent csak meg még. A banda menedzserének van egy ismerőse, aki egy amerikai lemezkiadó cég vezetője, és ő adta ki az albumot. – mondta.
- De hát az jó! – mosolyogtam.
- Ez még nem minden. – folytatta. – A lemezt kiadták. Elég nagy sikere van. Ezért egy 8 hónapos Amerikai turné lett leszervezve.
Döbbenten ültem le az ágyra.
- És erről nekem mért nem meséltél?
- Mert még én sem fogtam föl. Olyan az egész, mint egy tündérmese.
- Mikor? – kérdeztem magam elé bámulva.
- Péntek este. A táncunk után rögtön indulnom kell Londonba a reptérre. Onnan megyünk LA-be.
- Szeretnék most egy kicsit egyedül lenni. – mondtam.
 - Rendben. Holnap reggel találkozunk! Szeretlek! Szia!
- Szeretlek! – válaszoltam, majd lefeküdtem az ágyamra. Órákon keresztül csak a plafont bámultam. Nem mentem le vacsorázni sem. Zuhanyzás és fogmosás után átöltöztem pizsibe, majd lefeküdtem. Hajnalig csak forgolódtam, és azon gondolkoztam, mi lesz ez után. Mire nagy nehezen elaludtam volna, megszólalt az ébresztőm.