A hétvége a
szokásosnál lassabban és unalmasabban telt. Pénteken délelőtt vissza kellett
mennem kontrollra, és elkísértem anyát ultrahangra. Ebéd után átmentünk a
gyárba, és onnan néztük meg a 2. szabadedzést. Elképesztő volt látni, hogy egy
szabadedzés alatt egy autóról is mennyi adatot kapnak az itt maradt
csapattagok. Miután vége lett, 1,5 órán át untam szét magam, mert anya még
munkatársaival beszélgetett. Mikor hazaértünk átjött Josh elbúcsúzni, mert
hétvégén az apukájánál lesz, majd csajos estét tartottunk anyával és
Natashával. Édes és sós nassolni valókkal egyaránt megnéztünk pár romantikus
filmet. Mikor vége lett az utolsó filmnek is anya elment aludni, mi pedig
Natashával fölmentünk a szobámba beszélgetni.
- Nem kéne neked valaki? – kérdeztem hirtelen.
- Mármint egy pasi? – kérdezett vissza döbbenten.
- Aha. De.. ha.. neked.. egy csaj kell..
- Stacy! – vágott a szavamba. – Hogy jön ez most ide?
- Tasha. Itt vagy, 30évesen. Utoljára akkor volt párkapcsolatod, amikor én még 15 voltam. És az már 6 éve.
- Stacy. Ha jönnie kell, majd jön. – válaszolta.
- Eljöhetnél velünk bulizni párszor.
- Stacy! Inkább aludj! Jó éjt!
- Jó éjt! – válaszoltam, majd kiment.
Meglepő módon a szombat délelőttöt szinte átaludtam. A 3. szabadedzés végét láttam már csak. Ebéd után elmentem Sarah-val és Caroline-nal sétálni, majd megnéztem az időmérőt, hátha látom apát. Mikor vége lett tanultam egy kicsit hétfőre, beszéltem apával és átjött Sarah vacsorára, majd nálunk aludt. Vasárnap mi után elment Sarah tanultam, valamint napoztam a kertben. Ebéd után meglepő vendég érkezett.
- Hát te? – kérdeztem döbbenten Josh-tól köszönés nélkül.
- Szia! Te is hiányoztál! – ölelt meg.
- Szia! Hogyhogy ilyen korán?
- Hiányoztál. – mosolygott.
Fölmentünk a szobámba, beszélgettünk, majd csak feküdtünk egymás mellett zenét hallgatva.
- Nem vagy szomjas? – kérdeztem.
- Egy kis narancslevet hozhatsz. – mosolygott.
- Rendben. Mindjárt jövök. Maradj itt! – nyomtam puszit az arcára, majd lementem. Amint leértem a lépcsőn csöngettek.
- Nyitoom! – kiabáltam Natashának, hogy ne jöjjön, én közelebb vagyok, kinyitom.
- Itt van az az idióta ikertestvérem? – kérdezte Bonnie köszönés nélkül.
- Szia! Én is régen láttalak már. Köszönöm jól vagyok. És te? Josh? Igen, itt van. Fönt van a szobámban. Menj fel nyugodtan. Viszek neked is narancslevet. – mondtam, de mire a mondatom végére értem, már Bonnie a lépcsőn viharzott felfele. Kitöltöttem az innivalókat, majd fölmentem.
- Josh. Én megértelek. De ne légy hülye! Hívd föl apát, hogy meggondoltad magad! – mondta Bonnie.
- Nem fogom fölhívni, mert nem gondoltam meg magam! – válaszolt Josh.
- Mivel kapcsolatban nem gondoltad meg magad? – léptem be, majd Josh-ra, aztán Bonnie-ra néztem.
- Majd elmondja, ha szeretné. – válaszolt Bonnie, majd elment.
- Szóval? Miről van szó? – kérdeztem.
- Figyelj kicsim. Ne haragudj, de szeretnék most egyedül lenni. Bocsájts meg kérlek, - mondta, nyomott egy puszit a számra, majd elment.
Mikor egyedül maradtam megnéztem a futam végét és boldogsággal töltött el, mikor láttam, hogy apa örül. Utána átnéztem még a hétfői anyagot, fölhívtam apát, megvacsoráztam, majd több órányi forgolódás után azon gondolkodva, hogy mi lehet az, amivel kapcsolatban Josh nem gondolta meg magát aludni próbáltam. Kisebb-nagyobb sikerrel aztán hajnali 3 körül sikerült elaludnom.
- Nem kéne neked valaki? – kérdeztem hirtelen.
- Mármint egy pasi? – kérdezett vissza döbbenten.
- Aha. De.. ha.. neked.. egy csaj kell..
- Stacy! – vágott a szavamba. – Hogy jön ez most ide?
- Tasha. Itt vagy, 30évesen. Utoljára akkor volt párkapcsolatod, amikor én még 15 voltam. És az már 6 éve.
- Stacy. Ha jönnie kell, majd jön. – válaszolta.
- Eljöhetnél velünk bulizni párszor.
- Stacy! Inkább aludj! Jó éjt!
- Jó éjt! – válaszoltam, majd kiment.
Meglepő módon a szombat délelőttöt szinte átaludtam. A 3. szabadedzés végét láttam már csak. Ebéd után elmentem Sarah-val és Caroline-nal sétálni, majd megnéztem az időmérőt, hátha látom apát. Mikor vége lett tanultam egy kicsit hétfőre, beszéltem apával és átjött Sarah vacsorára, majd nálunk aludt. Vasárnap mi után elment Sarah tanultam, valamint napoztam a kertben. Ebéd után meglepő vendég érkezett.
- Hát te? – kérdeztem döbbenten Josh-tól köszönés nélkül.
- Szia! Te is hiányoztál! – ölelt meg.
- Szia! Hogyhogy ilyen korán?
- Hiányoztál. – mosolygott.
Fölmentünk a szobámba, beszélgettünk, majd csak feküdtünk egymás mellett zenét hallgatva.
- Nem vagy szomjas? – kérdeztem.
- Egy kis narancslevet hozhatsz. – mosolygott.
- Rendben. Mindjárt jövök. Maradj itt! – nyomtam puszit az arcára, majd lementem. Amint leértem a lépcsőn csöngettek.
- Nyitoom! – kiabáltam Natashának, hogy ne jöjjön, én közelebb vagyok, kinyitom.
- Itt van az az idióta ikertestvérem? – kérdezte Bonnie köszönés nélkül.
- Szia! Én is régen láttalak már. Köszönöm jól vagyok. És te? Josh? Igen, itt van. Fönt van a szobámban. Menj fel nyugodtan. Viszek neked is narancslevet. – mondtam, de mire a mondatom végére értem, már Bonnie a lépcsőn viharzott felfele. Kitöltöttem az innivalókat, majd fölmentem.
- Josh. Én megértelek. De ne légy hülye! Hívd föl apát, hogy meggondoltad magad! – mondta Bonnie.
- Nem fogom fölhívni, mert nem gondoltam meg magam! – válaszolt Josh.
- Mivel kapcsolatban nem gondoltad meg magad? – léptem be, majd Josh-ra, aztán Bonnie-ra néztem.
- Majd elmondja, ha szeretné. – válaszolt Bonnie, majd elment.
- Szóval? Miről van szó? – kérdeztem.
- Figyelj kicsim. Ne haragudj, de szeretnék most egyedül lenni. Bocsájts meg kérlek, - mondta, nyomott egy puszit a számra, majd elment.
Mikor egyedül maradtam megnéztem a futam végét és boldogsággal töltött el, mikor láttam, hogy apa örül. Utána átnéztem még a hétfői anyagot, fölhívtam apát, megvacsoráztam, majd több órányi forgolódás után azon gondolkodva, hogy mi lehet az, amivel kapcsolatban Josh nem gondolta meg magát aludni próbáltam. Kisebb-nagyobb sikerrel aztán hajnali 3 körül sikerült elaludnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése