2013. április 12., péntek

16. rész



Másnap reggel korán keltem. Anya kivitte apát a repülőtérre és én is kikísértem.
- Vigyázz magadra kicsim! És édesanyádra is! – mondta apa mikor megölelt.
- Vigyázni fogok. De te is vigyázz magadra! – válaszoltam. – És üdvözlöm Heikkit! – mosolyogtam, majd hagytam, hogy anyával is elbúcsúzzanak.
- Szeretlek apa! – szóltam utána.
- Én is szeretlek Stacy! – válaszolt, majd beszállt a gépbe.
- Hazafelé menet anya kitett a sulinál. Első óráról hiányoztam, de mivel anyáék beszóltak előző nap a suliba, ezért nem szóltak ért. Mikor beléptem a terembe Josh-sal találtam magam szemben.
- Gyere ide! – mondta, majd átölelt. Látta rajtam a szomorúságot. – Hamar el fog telni ez a két hét. Itt leszek veled. – mondta.
- Köszönöm! – mondtam halkan, mosolyt erőltetve.
Tanítás után táncpróba volt. A tanárunk, Stefan, megmutatott egy videót, amiben angolkeringőt táncolnak. Nekünk is azt a koreográfiát kell megtanulnunk. Az elejét már el is kezdtük gyakorolni. A próba után elővettem a telefonom, hogy szóljak anyának, hogy végeztünk, és jöhet értem, mert a buszok ilyenkor már ritkán járnak, és, hogy megnézzem, apa keresett-e próba alatt. A telefonom le volt merülve. *Nagyszerű!* - gondoltam magamban. - *Hogy megyek így haza?* - sóhajtottam.
- Mi a baj? – jött oda Josh. Láttam a gondterhelt arcomat.
- Lemerült a telefonom, így sem anyának nem tudok szólni, hogy jöhet értem, sem azt nem tudom, hogy mi van apával. – mondtam.
- Tessék. – nyújtotta felém telefonját. – Hívd föl anyukádat nyugodtan, de haza viszünk mi. – mosolygott.
- Rendben. – sóhajtottam. – És köszönöm! – mondta. – válaszol mosolygott és nyomott egy puszit a homlokomra.
Gyorsan fölhívtam anyát, hogy lemerült a telefonom, de megyek haza Josh-ékkal, és, hogy mit tud apáról. Mikor végeztem a telefonálással Bonnie-ék anyukája már meg is érkezett. Kb 15 perc után otthon is voltunk. Mikor beléptem a lakásba anyát pillantottam meg, aki egy notesszel a kezében fel-alá járkált a lakásban. Bementem az étkezőbe, majd mikor anya végzett a telefonálással utánam jött.
- Kivel beszéltél? – kérdeztem.
- Jövő héttől itthonról fogok dolgozni. Olyan embereket keresek, akik az egyik szobát földszinti átalakítják dolgozószobává. Kifestik, stb. Tényleg! Még bútorok is kellenek! Asztal, szék, polcok, másik függöny, és még az irodából is haza kell hozni a cuccaimat. Még a fal színét is ki kell választani, és még embereket is keresnem kell, akik megcsinálják. – kezdett anya felpörögni, majd kétségbeesni.
- Anya! Nyugi! – mondtam. – Mi lenne, ha Andyék alakítanák át? Tudod, akik az én szobámat is csinálták még tavaly. Épp tegnap találkoztam a feleségével, és mesélte, hogy mostanában alig van munkájuk. Hívd majd föl őket. Hátha elvállalják. – mondtam.
- Ó, mire mennék az én gyönyörű és okos lányom nélkül? Még ma fel is hívom őket. – mondta anya, én pedig fölmentem a szobámba tanulni.
Kb fél óra múlva kopogtak. Anya volt az.
- Képzeld, elvállalták! – mondta anya boldogan. – Holnap reggel 9re már jönnek is.
- Nagyszerű! – mondtam. – Nemsokára végzek a tanulással, és szétnézhetünk bútorok terén is. – mondtam.
- Rendben! És holnap elmehetnénk kiválasztani a fal színét is, és új függönyt is nézhetnénk. - mondta anya.
- Oké! Benne vagyok! – mondtam. – De jó ötlet apa nélkül csinálni a felújítást? bírni fogjuk?- kérdeztem aggódva.
- Nem leszünk egyedül! Andyék csinálják a munka nagy részét. És itt vagyunk hárman Natashával. – mondta anya.
- Ha szeretnéd, szólok Sarah-éknak, hogy segítsenek. – mosolyogtam, majd anya adott egy puszit a homlokomra és kifelé indult.
- Jaj, beszéltem édesapáddal. – lépett vissza az ajtóból. – Hívott mikor leszállt a gép, és a szállodai szobájából is telefonált.
- És hogy van? – kérdeztem.
- Minden rendben van vele. De hagylak tanulni. Ha végeztél szólj, és keresünk bútorokat. – mosolygott, majd kiment.
Mi után befejeztem a tanulást levittem a nappaliba a laptopom, majd Natashával és anyával együtt választottunk egy asztalt, egy széket és egy szekrénysort. Mi után kiválasztottuk, fölmentem a szobám, beszéltem a többiekkel Skypon, fölhívtam Sarah-t telefonon, mert a szülei nem sokat engedik netezni, majd aludtam.

2 megjegyzés:

  1. Szia!:)
    Megint itt vagyok, bár most nem komizni jöttem, de azért írok pár sort. xD
    Várom már, mikor találkozik újra Stacy és Heikki, de addig örülök Joshnak, aki tök jóarc, de én a finnek szurkolok. ;) Ez a bútorválasztgatás engem nem igazán hoz lázba, de a csaj anyukája rendesen bepörgött tőle. :) Csak nehogy valami baj legyen a babával az átalakítások alatt. :/
    És amiért jöttem: vár nálam egy díj, amit majd szépen ki is fogsz tenni. Jó tudom fura, hogy itt parancsolgatok, de Korinak ilyen a természete. xD (http://matleenaraikkonen.blogspot.hu/2013/04/dij.html)
    Ja, és kiteszlek a cseréknél, mert gondolom örülnél pár plusz olvasónak! :D
    És a végére egy tanács, amit nekem is illene néha megfogadnom: vigyázz a szóismétlésekkel! :)
    Na, ennyi voltam mára. Várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Először is köszönöm a komit. :D
      Akikről tudom, hogy olvassák, azok közül szinte mindenki Heikkinek szurkol. Nem is értem mért lepődtem meg azon, hogy te is közéjük tartozol. :D
      Az ilyen kisebb dolgokat, mint pl az átalakítást azért teszem bele, hogy tudjam valamivel húzni az időt az érdekes, izgalmas részekig, mert írnám már én, csak hát még nincs itt az ideje. :/ :)
      Köszönök szépen mindent. A díjat, a cserét és a jó tanácsot is. Megpróbálom megfogadni. :)

      Törlés